Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kutatásának forrásai a Történeti Levéltárban

Orgoványi István: Az 1956-os forradalom és szabadságharc kutatásának forrásai a Történeti Levéltárban

(Megjelent: Trezor 3. 131-147)

A Történeti Levéltárban őrzött vizsgálati, operatív és hálózati dossziék, valamint a Belügyminisztérium (a továbbiakban BM) Vizsgálati Osztály iratai az 1956-os forradalom és szabadságharc kutatásának egyik legfontosabb forráscsoportja. Ezen iratok rövid, általános leírását követően jelen dolgozatomban egy-egy tipikusnak mondható dossziét ismertetek. A gyűjtemény bemutatása mindamellett elsősorban azok számára jelent új ismereteket, akik most ismerkednek a Történeti Levéltár irataival.

Vizsgálati dossziék

A V-dossziékat a levéltári rendszerben a 3. szekció, a vizsgálati dossziék fondja tartalmazza, mennyiségük összesen 10 213 raktári egység, terjedelmük 1271 iratfolyóméter (a továbbiakban ifm.). Levéltári állapota szerint középszinten rendezett iratanyag. A dossziék az eredeti irattározási rendben vannak lerakva. A dossziékat a korabeli belső utasítási rend szerint meghatározott időközönként selejtezték, a maradandó értékűnek ítélt iratokat az ún. holt iratok tárában helyezték el. Az elkülönített holt irattárat az iratok rendezése során megszüntettük, és a dossziékból egy sorozatot alakítottunk ki.

Az iratanyagban a tájékozódást és a kutatást a központi és a területi vizsgálati osztályok nyilvántartó könyvei, az irattározási naplók, a központi operatív nyilvántartó kartonok, és a Történeti Levéltár folyamatosan bővülő számítógépes adatbázisa segítik.

A V-dossziék évköre az 1945 és 1990 közötti időszakot öleli fel, így természetesen csak egy bizonyos részük tartozik az 1956-os forradalom és szabadságharc forrásai közé, mivel a dossziékat a volt állambiztonsági szervek a lezárásuk sorrendjében irattározták, levéltártanilag a proveniencia elve alapján ebből a forráscsoportból sem lehetett önálló sorozatot kialakítani. Tartalmi feltárásuk során azonban bizonyos rendszer kialakítható volt az iratokban. Az áttekinthetőség érdekében az alábbi szempontok szerint csoportosíthatók a dossziék:

  • konkrét ügyek vizsgálati iratai,
  • korábban a volt Zárt irattárban őrzött V-dossziék,
  • közigazgatási egységenként, területi elv alapján összeállított iratok,
  • a forradalmi szervezetek típusa alapján, vagy a megtorlás formái szerint rendezett dossziék.

Az egyéni vizsgálati dosszié tartalma

A forradalom országos vagy helyi eseményeiben aktív szerepet vállalt személyek ellen indított bűntető eljárás vizsgálati szakaszának dokumentumait őrzik a dossziék. Ilyenek:

A nyomozás elrendelése előtt keletkezett anyagok: bejelentések, feljelentések, stb. A nyomozás elrendelésével, őrizetbe vétellel, előzetes letartóztatással kapcsolatban hozott döntések, határozatok, vizsgálati intézkedési terv.

Személyi bizonyítékok: a terheltek és a tanúk vallomásai, a szembesítési és felismerési jegyzőkönyvek, a nyilvántartásokban történt ellenőrzések eredményei.

Tárgyi bizonyítékok: házkutatást, munkahely átkutatását elrendelő határozatok, a kutatásról készített jegyzőkönyvek, fényképek a terheltekről, szakértői vélemények, a helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyvek, a tárgyi bizonyítékok vagy azok fotómásolatai, bűnjeljegyzék az ügyészségnek átadott tárgyi bizonyítékokról.

A nyomozás befejezése után: iratismertetési jegyzőkönyv, a nyomozás befejezéséről szóló határozat, fogdaügynöki jelentések, összefoglaló jelentés az ügyről, vádirat, az első és másodfokú ítélet, a nyilvántartásba vételről szóló határozat.(1)

A dossziétípus bemutatására egy olyan ügyet választottam, amelynek szereplője, Dienes Ödön ezredes, a Zalka Máté Katonai Akadémia főtanára(2) több más típusú dossziéban is szerepel, így nyomon követhetjük, hogy ugyanaz az ügy miként jelenik meg más dossziékban is. Ha már elegendő információval rendelkeztek a gyanúsítottról, a vizsgálatot végző szerv elrendelte a nyomozást. A nyomozást elrendelő határozatban megadták a gyanúsított személyi adatait és rövid jellemzését, életrajzát, majd röviden ismertették a cselekményét. Dienes Ödönt azzal vádolták, hogy a Corvin közi felkelő csoportban vezető tevékenységet fejtett ki, megszervezte, felfegyverezte és kiképezte a felkelőket. A határozat ezután felsorolja a jogszabályi hivatkozásokat, amelyek alapján a nyomozást elrendelték, és a bűncselekményt, amivel vádolták. Letartóztatása után házkutatást tartottak nála ennek jegyzőkönyvéből megtudhatjuk, milyen anyagokat foglaltak le tőle. Mivel ebben az esetben ezek (például fényképek, nemzetiszínű karszalag, zsebnaptár) nem képeztek bűnjelet, átadták a fogda letétkezelőnek.

Ezután a vizsgálati terv és a kihallgatási terv következik a dossziéban. A vizsgálati terv röviden ismerteti a gyanúsított személyi körülményeit és cselekményét, felsorolja a tanúvallomásokat, amelyek alapján az adatokat szerezték, majd meghatározza a vizsgálat feladatát, amely természetesen a gyanúsított és társai cselekményének a felderítése és dokumentálása. A kihallgatási terv részletesen tartalmazza azokat a kérdéseket, amelyekre a vizsgálatot vezető tiszt választ várt. A következő fontosabb irategyüttest a dossziéban a gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvei képezik. A kihallgatási jegyzőkönyvekből megtudhatjuk a gyanúsított részletes cselekményét, vagyis a forradalom azon eseményeit, amelyekben részt vett. Ez a megállapítás azonban csak korlátozottan igaz, mert a kihallgatottnak az volt az érdeke, hogy minél kevesebb terhelő adat jusson a nyomozó szerv birtokába. Befűzték a dossziéba olyan más ügyekben szereplő gyanúsítottak kihallgatási jegyzőkönyveit és önvallomásait is, akiknek az ügye kapcsolódott az eredeti ügyhöz, és az ellenük indított eljárás során fontos információt adtak a másik gyanúsított cselekményeiről. Ugyancsak felhasználták az eljárás során és a dossziéba fűzték a tanúkihallgatási jegyzőkönyveket is, amelyekkel igazolni remélték a gyanúsított cselekményeit. A tanúkat általában azok közül választották ki, akik a cselekmény során kapcsolatba kerültek a gyanúsítottal, annak ismeretségi körébe tartoztak, és érdemi adatokkal szolgálhattak annak tevékenységéről. Miután elegendőnek vélt jogilag is értékelhető információt szerzett a nyomozó hatóság a gyanúsítottról, határozatot hoztak a terheltként való felelősségre vonásáról. Ebben röviden vázolták a cselekményét, amivel vádolták, és megnevezték a megfelelő jogszabályi hivatkozásokat is. Majd összefoglaló jegyzőkönyvet készítettek a gyanúsított bevonásával, ebben közölték, hogy milyen bűncselekménnyel vádolták, valamint nyilatkoznia kellett, hogy megértette-e a gyanúsítást, és elismeri-e a bűnösségét, illetve újólag részletesen kihallgatták. A következőkben határozatot hoztak a vizsgálat lezárására, majd ismertették a gyanúsítottal az ügyében keletkezett vizsgálati anyagot. Az iratismertetési jegyzőkönyvben rögzítették a gyanúsított észrevételeit, kifogásait a róla összegyűjtött terhelő adatokkal, bizonyítékokkal, vallomásokkal kapcsolatban. A vizsgálatot vezető tiszt ekkor készítette el a vádirat tervezetét, amelyben ismertették a gyanúsított személyi adatait, a jogi minősítést, a terhére rótt cselekményt, a bizonyítékokat, és megnevezték a tanúkat, akiket a tárgyalásra megidézni javasoltak. Határozattal nyilvántartásba vették azokat a személyeket, akik ellen az eljárás során kompromittáló adatokat találtak. A vizsgálati dossziéból nem ismerhetjük meg az adott eljárás ügyészi és bírósági szakában történteket, de az első és másodfokú bírósági ítéleteket általában csatolták a dossziéhoz. A vizsgálati dossziék gyakran tartalmaznak a forradalom alatt keletkezett eredeti forrásokat, dokumentumokat, amelyek nagy segítséget jelentenek a kutatásban.

A volt Zárt irattár 1956-ra vonatkozó dossziéi

A Zárt irattárban tartották a rendszerváltás előtt a különösen fontos ügyek iratait.(3) A rehabilitációkhoz és a felülvizsgálatokhoz szükséges dokumentumok 1989-ben átkerültek a Legfelsőbb Bírósághoz, amely később már nem a BM Központi Irattárának adta vissza azokat, hanem a Magyar Országos Levéltárnak. A Történeti Hivatal őrzésébe az anyagnak csak az a része került, amelyet a BM nem adott át az igazságügyi szerveknek. Ezért a Történeti Levéltár őrzésében lévő úgynevezett nagyobb ügyek anyagai, például a Nagy Imre és társainak ügye,(4) Haraszti Sándor és társainak ügye,(5) Bibó István és társainak ügye.(6), meglehetősen hiányosak. Ezek áttekintése külön tanulmányt igényelne, jelen dolgozatomban csak néhány olyan dosszié ismertetésére szorítkozom, amelyek a Történeti Levéltár legjellegzetesebb forrásai.

A politikai rendőrség nézőpontjából a forradalom egész történetét igyekszik átfogni „Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében” című terjedelmes, többkötetes monográfia.(7) A forradalom értékelése a Kádár-rendszer alatt az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának a december eleji határozatán nyugodott, amely ellenforradalminak minősítette az októberben lezajlott történelmi eseményeket, és azokat négy okra vezette vissza: a Rákosi-Gerő klikk hibái és bűnei, a Nagy Imre-Losonczy féle pártellenzéki csoport tevékenysége, a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom, a nemzetközi imperializmus. A tanulmány a belügyminisztérium operatív szervei birtokába került adatok, a Párttörténeti Intézet „tanulmányai” és a különböző nyugati és hazai sajtótermékek felhasználásával készült, és a négy alapelvet igyekezett szem előtt tartani. Szándéka szerint a „hazai reakció, a fasiszta emigráció és az imperialista államok ellenforradalmi tevékenységét” volt hivatott dokumentálni. Hasonló címmel és szándékkal készítettek egy másik dossziésorozatot,(8) amelynek alapkötete és első két kötete az előbbi munkával egyezik meg, további kötetei azonban egyéni ügyeket is tartalmaznak, így például Maléter Pál önvallomását és kihallgatási jegyzőkönyveit,(9) Tánczos Gábor, Tildy Zoltán, Tóbiás Áron jegyzőkönyveit,(10) Novobáczky Sándor 1957-es kihallgatási jegyzőkönyveit,(11) Batár Attila, Deszpot László, Devecseri Gábor, Déry Tibor kihallgatási jegyzőkönyveit,(12) „Vádirat az írók ellen" címmel Déry Tibor vádiratát és jegyzőkönyveit, az Irószövetség és a MUOSZ tevékenységéről dokumentumokat és eseményjelentéseket, valamint újság- és folyóiratcikkek fotómásolatait,(13) Márkus István, Molnár József, Molnár Zoltán anyagait és kihallgatási jegyzőkönyveit,(14) „Kisgazdapárt” címmel Erdei István feljegyzéseit a Nagy Imrével való tárgyalásairól, az FKgP-vel és más pártokkal, szervezetekkel kapcsolatos iratokat,(15) Váci József és Kopácsi Sándor anyagait,(16) Pétersz László, Pozsár István, Regéczy Nagy László kihallgatási jegyzőkönyveit,(17)a Dobi Károly ügyében készített összefoglaló jelentést,(18)az Izsák Sándor és társai ügyének anyagait.(19) Ide tartozik a BM II/5-ös osztályának(20) értékelő jelentése 1956-ról(21) című dossziésorozat, amely többek között az írók, újságírók és ügyvédek, valamint a volt koalíciós pártok tevékenységét dokumentálja. Külön dossziésorozat készült az irodalmárokról „Magyar írók ellenforradalmi szerepe” címmel,(22) és a Petőfi Körről is.(23) A forradalom alatt létrejött pártokról szól az „Ellenforradalom alatt megalakult, illetve újjáalakult pártok” című dosszié,(24)és „A volt koalíciós pártok aknamunkájával kapcsolatos dokumentáció”,(25) amely eredeti források fotómásolatait tartalmazza, például az FKgP és az SZDP programjait. Ide tartozik még „A revizionizmus, mint a belső ellenséges erők ideológiai alapja” című dosszié is.(26) Az állambiztonsági szervek által készített ideológiai jellegű és alapvetésű tanulmányok és összefoglalók forrásértéke korlátozott, kivéve egy kimondottan ilyen témájú kutatást, az ezekhez felhasznált és megőrzött eredeti források, dokumentumok azonban jól hasznosíthatóak.

A V-dossziékon belül külön típust képviselnek az összefoglaló jellegű dossziék, amelyek különböző rendezőelvek szerint csoportosítva tárgyalják a forradalom eseményeit. Ilyen rendezőelvnek tekinthetjük a területi elvet. Ennek megvalósítása során arra törekedtek, hogy az ország közigazgatási beosztása szerint rögzítsék a forradalom eseményeit. Az „Ellenforradalom Magyarországon” című dossziésorozat(27) a fővárosi forradalmi eseményeket tárgyalja kerületenként, illetve a nagyobb fegyveres csoportokat külön is. Ebben összefoglaló jelentések vannak a budapesti és a megyei fegyveres gócokról, Budapesten kerületenként felsorolja a nemzetőrségek és a fegyveres csoportok székhelyét, létszámát, fegyverzetét, hasonló módon a megyéket is sorra veszi. Az összefoglalók mellett kimutatások, statisztikák, kihallgatási jegyzőkönyvek, kivonatok és különböző jelentések is vannak ezekben a dossziékban. Utolsó kötete fényképeket tartalmaz. A fegyveres felkelőkről, szabadságharcosokról szól az „Ellenforradalmi fegyveres csoportok” című dosszié,(28) valamint a „Tanulmány a Thököly úti ellenforradalmi csoport ügyében” című dosszié(29) és az „Összefoglaló tájékoztatók a Nagy-budapesti Pártbizottság elleni támadásról” című dosszié(30) is.

Ide tartoznak az úgynevezett megyei monográfiák is,(31) amelyeket a megyei rendőrkapitányságok politikai nyomozó osztályai készítettek 1958-1959-ben. A megyei monográfiák ismertetik a megyeszékhelyek, a járások és a községek forradalmi eseményeit, illetve időnként a forradalom előzményeit is röviden. Ezek a leírások nem teljes körűek, leginkább a tüntetések lefolyását ismertetik és a forradalmi szervezetek, főként a nemzeti bizottságok, forradalmi bizottságok, a nemzetőrségek és a munkástanácsok létrejöttével és működésével foglalkoznak. Ezután következnek a forradalmi események résztvevőinek és a forradalmi szervezetek tagjainak jellemzései. A jellemzések kiterjednek az illető személyi adataira, az 1945 előtti és utáni foglalkozására, tevékenységére, a forradalomban betöltött szerepére, és legtöbbször az 1956. utáni megtorlás során ellene hozott intézkedésekre is. A megyei monográfiák forrásértéke jó, de gyakran vannak bennük pontatlanságok, kronologikus hibák, a személyi adatok esetenként tévesek, az események gyakran hiányosak, ezért az adatokat össze kell vetni az egyéni vizsgálati dossziék adataival, a forradalmi eseményekre vonatkozó információkkal, tanúvallomási és kihallgatási jegyzőkönyvekkel, a nemzeti és forradalmi bizottságok jegyzőkönyveivel, egyidejű sajtóanyagokkal, röpcédulákkal, stb. Ide tartozik az „Ellenforradalmi események vidéken” című kétkötetes dosszié,(32) amelyben különböző jellegű kivonatok vannak a már említett megyei monográfiákból, illetve ezekhez kapcsolódóan újságok, röplapok, kiáltványok, felhívások, nemzeti és forradalmi bizottsági jegyzőkönyvek másolatai találhatóak a dossziéban.

További csoportosítási elv lehet, ha a forradalom alatt létrejött különböző forradalmi szervezetekre nyitott dossziékat vesszük sorba. Ez a csoportosítási elv szorosan kapcsolódik az előző csoportosításhoz, a területi elvhez. Több dosszié és sorozat tárgyalja a közigazgatási forradalmi szerveket,(33) és a munkástanácsokat. Ezeket gyakran azonos típusú szervezeteknek tekintették, és együtt tárgyalták. Például a „Kimutatás a forradalmi bizottságokról”(34), „Forradalmi bizottságok Budapesten és vidéken”(35), „Budapesti forradalmi bizottságok tevékenysége”, „Megyei forradalmi bizottságok tevékenysége”,(36) „Munkástanácsok Magyarországon”,(37) „Ellenséges tevékenység a budapesti munkástanácsokban”,(38) „Ellenforradalmi tevékenység az ipar és a mezőgazdaság területén”.(39) A forradalmi katonai szervezetekről és a hadsereg szerepéről szól a „Magyar Néphadsereg az ellenforradalomban” című dossziésorozat,(40) amely többek között a Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Bizottságáról, a légierő Forradalmi Bizottságáról, a Forradalmi Karhatalmi Bizottságról, a katonai tanintézetekről, a vidéki alakulatokról, a forradalmi katonai tanácsokról, a nemzetőrségekről és a fegyveres csoportokról tartalmaz adatokat és dokumentumokat.

Negyedik csoportosítási elv lehet a megtorlás módozatai szerint összeállított dossziék számbavétele. A számos dosszié megyénként, a fővárosban pedig kerületenként, például „XVIII. kerületi internáltak”(41) tartalmazza a megtorlás különböző formái által sújtottak adatait. Felsorolásukra e dolgozat keretében nem vállalkozhatunk, de kiemelésképpen álljon itt korabeli elnevezésükkel három közülük: így például az „Ellenforradalmi tett miatt elítéltek” című dosszié(42), az „Ellenforradalmi tett miatt preventív őrizetbe vettek” című dosszié(43), „Az aktív ellenforradalmi tevékenység miatt internáltak” című dosszié(44).

Az O-dosszié

Az O-dossziék a levéltári rendszerben a 3. szekció (hálózati, operatív és vizsgálati dossziék), 2. fondjának (operatív dossziék) a 3. sorozatába nyertek besorolást. Levéltári mennyisége 3184 raktári egység, teljes terjedelme 381,36 ifm., levéltári állapota szerint középszinten rendezett. Az iratanyagban való kutatást az O-napló, OD-napló, a központi operatív nyilvántartó napló és a Történeti Levéltár számítógépes adatbázisa segíti.

Az objektum és vonal-dosszié

Olyan objektumokról nyitották, amelyek hálózati operatív ellenőrzést igényeltek, például a városokban a különlegesen bizalmasan kezelt üzemek, ipari vállalatok, hivatalok, intézetek, a járásokban minden helység, állami gazdaság, mezőgazdasági szövetkezet, gépállomás, a hadseregben a katonai alakulatok, katonai iskolák, katonai parancsnokságok, hadi objektumok, a közlekedésben a közlekedési vállalatokról, a vasút meghatározott szakaszairól, a közlekedéssel kapcsolatos ipari objektumokról. Vonal-dossziét pedig az osztályellenség fő kategóriáira nyitottak az ellenséges tevékenységükkel kapcsolatos dokumentumok gyűjtésére.(45) Ilyen elhárítási vonalnak számítottak az 1956-os forradalom és szabadságharc részvevői is. A dossziék különböző címeket kaphattak, például „Ellenforradalmárok”,(46) „Belső elhárítás területén lévő ellenséges elemek”,(47) „Politikai elítéltek és ellenforradalmárok”(48) A fővárosban kerületenként állították össze ezeket a dossziékat, például a „Budapest IX. kerületben lévő ellenforradalmárok”(49), „Budapest XX. kerületben lévő ellenforradalmárok”(50) „Budapest XXII. kerületben lévő ellenforradalmárok”(51), „Csepeli ellenforradalmárok”,(52) „Újpesti ellenforradalmárok”(53).

Hasonló feldolgozások születtek a jelentősebb forradalmi események helyszínéről, illetve a jelentősebb felkelő és fegyveres csoportokról, például: „Baross tér 19-ben lévő ellenforradalmárok”,(54) „Széna téri ellenforradalmárok”,(55) „Práter utcai ellenforradalmárok”,(56) „Corvin közi ellenforradalmárok,”(57). és így dolgozták fel a megyék forradalmi eseményeit és azok részvevőit is. Néhány megyéről igen terjedelmes összefoglaló készült, ezek közül több járásonként is sorra veszi a forradalom eseményeit, ilyen például Békés megye,(58) Zala megye vagy Nógrád megye.(59)

Érdemes egy megyei objektum dossziét részletesebben is szemügyre venni. A BM Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságának III/III. alosztálya „Politikai elítéltek és ellenforradalmárok” címmel vezetett objektum dossziét a megyéről.(60) A dosszié első részében, a tartalomjegyzék és a betűsoros névmutató után következik a dosszié megnyitásáról szóló határozat, amely szerint az teszi szükségessé a dosszié megnyitását, hogy „a járás területén nagy számban élnek olyan személyek, akik az ellenforradalom alatt aktív ellenforradalmi cselekményt hajtottak végre vagy segítettek elő, és nyilvántartásuk feltétlenül szükséges.” Ezután következik a feldolgozási terv, amely elmondja a forradalmi eseményeket, felsorolja a részvevőket, akik ellen különböző intézkedéseket is javasol, ezek a nyilvántartásba vételtől kezdve, az eljárás indításán keresztül az esetleges beszervezésig terjedtek. Összefoglaló jelentéseket készítettek például a további operatív munkát igénylő ellenforradalmi cselekményekről, a volt aktív ellenforradalmárokról, illetve éves összefoglaló jelentéseket a nyilvántartottak számáról, összetételéről, származásáról. Gyakoriak a statisztikai jellegű adatok a forradalom részvevőiről, milyen társadalmi osztályba tartoztak, ebből mennyien sorolhatók ellenséges kategóriába. A jelentések kitérnek a forradalom részvevői elleni megtorlás számszerű adataira is, miszerint hány embert sújtottak börtönbüntetéssel, internálással, rendőri felügyelet alá helyezéssel, kitiltással. A börtönviseltek kategóriáját az alapján is feldolgozták összefoglaló jelleggel, hogy szabadulásuk után jellemzően milyen magatartást tanúsítottak, hogyan illeszkedtek vissza a társadalomba.

A dosszié második részének tartalma: az objektumban dolgozó azon személyek névsora, akik bizalmas nyomozás alatt álltak, továbbá az objektumban dolgozó azon személyek névsora, akik körözés, vizsgálati eljárás alatt álltak, vagy elítélték őket, a kompromittált személyek névsora, a kompromittált személyek mozgásával kapcsolatos levelezés, a dossziéban szereplő személyekre vonatkozó dossziék száma, a dossziét lezáró határozat. Az objektum dosszié második részében tehát több száz, esetenként akár ezernél is több személyt tartottak nyilván. Ehhez a nyilvántartáshoz kapcsolódott aztán a személyekről gyűjtött anyag, amelyet úgynevezett pafkákban gyűjtöttek. Ezek a pafkák tartalmazták például a feljelentést az adott személy ellen, a határozatot a nyilvántartásba vételről vagy a közbiztonsági őrizetbe helyezésről, a tanúkihallgatási jegyzőkönyveket az illető cselekményéről, különböző jelentéseket, jellemzéseket, környezettanulmányokat, amelyeket a megfigyeltet ismerő „társadalmi kapcsolattól”, közigazgatási vagy munkahelyi vezetőktől, informátoroktól, ügynököktől szereztek be. Elhelyezték benne a kérdőjegyeket, lakcímnyilvántartó lapokat, a személyi igazolvány törzslap fotóját és adott esetben a halotti értesítőt is. Az objektum dossziék és a hozzájuk tartozó pafkák forrásértéke jó, az adott objektum vagy vonal területére vonatkozóan megismerhetjük belőlük a forradalom eseményeit, a pafkák segítségével pedig gyakran olyan személyekről kaphatunk információkat, akik részt vettek a forradalomban, de valamilyen okból nyílt retorzió nem érte őket, illetve a forradalom részvevőinek későbbi életpályájáról kaphatunk adatokat, egészen a dosszié lezárásának idejéig. Gyakran előfordul, hogy egy adott megyéről szóló objektum dosszié és V-dosszié között átfedés, irattükröződés van, egy-egy részük a másik dupluma.(61) Az objektum dossziékat a nyilvántartási kategóriák változása szerint gyakran vonták össze, vagy bontották szét, illetve helyeztek át anyagokat az egyik objektum dossziéból a másikba.

Állambiztonsági szempontból elhárítandó objektumnak vagy vonalnak számítottak a forradalom alatt létrejött különböző közigazgatási szervezetek vagy a munkástanácsok is. Így objektum dossziét nyitottak például „Munkástanácsok” címmel is.(62) A dossziét nyitó 1957-es határozat szerint erre azért volt szükség, mert a már letartóztatott, illegalitásba vonult vagy az országból távozni kényszerült munkástanácstagokon kívül még sokan folytattak ellenséges tevékenységet. A dossziéban sok, a munkástanácsok működése során keletkezett dokumentum található, így a különböző munkástanácsok névsora, jegyzőkönyvek a munkástanácsok üléseiről, tárgyalásairól, jelenléti ívek, nyilatkozatok, felhívások, kiáltványok, emlékeztetők, röpcédulák, határozatok, működési szabályzatok, fényképek. Ezeket eredetiben vagy másolatban helyezték el a dossziéban. Ezenkívül nyomozati tervek, operatív tervek, ügynöki jelentések, kihallgatási jegyzőkönyvek, tájékoztató jelentések, a vidéki munkástanácsokról szóló összefoglaló jelentések, környezettanulmányok és különböző tüntetésekről, sztrájkokról szóló feljegyzések vannak a dossziéban.

Informatív forrásnak bizonyulhatnak a forradalom alatti katonai események kutatásához a különböző katonai alakulatokról, egységekről, laktanyákról szóló objektum dossziék. Ilyen például a szabadszállási 44. Tüzér osztályról szóló objektum dosszié, amelyet 1957-ben nyitottak, ugyanis a korábbi anyagokat az Elhárító osztály a forradalom alatt megsemmisítette. A dossziéban található jellemző iratok: az objektum jellemzése, az objektumról szóló általános összefoglalók, az objektumban történt rendkívüli eseményekről készített jelentések, az objektum ellenőrzésével kapcsolatban keletkezett összefoglalók, az elhárító munkához készített összefoglalók. Ezenkívül megtalálható benne az egység parancsnokainak és más tiszteknek a jellemzése, az objektumban bizalmas munkát végzők jellemzése, az objektum környékén végzett ellenforradalmi tevékenység leírása, jelentés a tisztek felülvizsgálatáról, ellenséges személyekről szóló jelentés, féléves és negyedéves kiértékelés, nacionalista és revizionista nézetek felbukkanásáról szóló jelentés, illetve általános hangulatjelentések. Az ilyen típusú objektum dossziénak a szerepe annyiban eltért a többi operatív dosszié szerepétől, hogy ebben operatív feldolgozó munka nem folyt, csupán az objektum elhárításával kapcsolatos dokumentáció gyűjtésére szolgált.

Az objektum dossziékat archív „O”-számon akkor irattározták, ha az objektum megszűnt, vagy az iratanyagra operatív szempontból már nem volt szükség.(63)

A csoport dosszié

A csoport dossziét olyan bizalmas nyomozás alatt álló személyekről nyitották, akiket ellenséges tevékenységgel gyanúsítottak, és akiket ellenséges tevékenységükben szervezeti egység kötött össze. A dosszié tartalma: a dosszié nyitásáról szóló határozat, a csoportról készített részletes összefoglaló, a csoport tagjairól személyi igazolvány törzslap fotómásolat, a nyilvántartásokban történt ellenőrzések eredményei, az ügynöki operatív feldolgozó munka során keletkezett hálózati jelentések másolatai, összefoglaló az ügy befejezéséről, határozat a dosszié lezárásáról. Abban az esetben, ha a csoport egy részét letartóztatták, a bizalmas nyomozást a csoport dosszié felhasználásával folytathatták, vagy egyes személyekre személyi dossziét nyitottak. A dossziét akkor irattározták, ha a figyelt csoport tagjait letartóztatták, vagy az ügynöki bizalmas nyomozást megszüntették. Az irattározás során a csoport dosszié archív „O”-számot kapott.(64) Az 1956-os forradalom és szabadságharc kutatása szempontjából azok a csoport dossziék a fontosak, amelyeket azokra nyitottak akiket valamilyen „ellenforradalmi” cselekménnyel gyanúsítottak. Ilyen csoport dossziét nyitottak „Corvin köziek” címmel azokra a katonatisztekre, akiket azzal gyanúsítottak, hogy részt vettek a Corvin közben zajló forradalmi eseményekkel. Róluk jelentést készítettek, amely részletesen tartalmazta a személyi adataikat, és a cselekményeket, amelyekkel gyanúsították őket. Jogi véleményezést is készítettek arról, hogy a terhükre rótt cselekmények alapján milyen vádpont alapján lehet ellenük eljárást indítani. Összefoglaló jelentést készítettek az ügyről, majd következnek a dossziéban a felülvizsgálati jegyzőkönyvek, önvallomások, tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, szembesítési jegyzőkönyvek, ügynöki jelentések, gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvek, felismerési jegyzőkönyvek, különböző, az üggyel kapcsolatos bejelentések, névváltoztatási kérelem és okirat, illetve fotók azokról a személyekről, akik ellen az eljárás folyt. Az iratok közül sok fotómásolatban van a dossziéhoz csatolva, amelyek a csoport tagjai ellen indított eljárás vizsgálati dossziéjából származnak. A dosszié és az eljárás végén javaslatot tettek azon személyek letartóztatására, akik ellen megfelelő mennyiségű és minőségű terhelő adatot gyűjtöttek össze, azokat pedig, akiknek a cselekményét nem találták olyan súlyosnak, hogy bírósági eljárást indítsanak ellenük, nyilvántartásba vették.

A személyi dosszié

Személyi dossziét azokra a személyekre nyitottak, akik bizalmas nyomozás alatt álltak, és kémtevékenységgel, demokrácia elleni bűncselekménnyel vagy diverziós és terrorista szándékkal voltak gyanúsíthatóak. A konspiráció érdekében a különösen veszélyes személyeknek a dossziéban gyakran fedőnevet adtak.

A dosszié tartalma: a dosszié megnyitásáról szóló határozat, az ügynöki bizalmas nyomozás alatt álló személy operatív szempontból jelentős kapcsolatainak névsora, a nyilvántartásokban történt ellenőrzések eredményei, operatív hálózati intézkedési tervek a személlyel kapcsolatban, a személyre vonatkozó hálózati és egyéb információk, a dosszié lezárását elrendelő határozat, az üggyel kapcsolatos hálózati operatív intézkedések terve. Amennyiben a személyi dossziéban nyilvántartott személyt letartóztatták, a dossziéban lévő anyagot átadták az illetékes Vizsgálati osztálynak. A vizsgálat befejezésekor a dossziéhoz csatolták a kihallgatásról készült fontosabb jegyzőkönyvek, tanúvallomások és a vádirat egy példányát. Ha a személy külföldre távozott, letartóztatták és elítélték, meghalt, vagy a terhelő adatok nem igazolódtak be, a dossziét lezárták és archív „O”-számon irattározták.(65)

Ilyen személyi dossziét nyitottak például Kádár Mihály ezredesre(66), aki a forradalom alatt tért haza a Szovjetunióból, és időlegesen a kecskeméti 5. gépesített hadosztály parancsnoka lett. A dossziét nyitó határozat szerint azzal gyanúsították, hogy megszervezte a laktanya körüli védelmet a szovjet csapatok ellen, utasítást adott a szovjet csapatok mozgásának a felderítésére, előkészületeket tett a harc felvételére, sőt tüzelésre is parancsot adott. A forradalom leverése után megkezdődött a hadseregnél a tiszti felülvizsgálat. Ennek dokumentumait is a dossziéban találjuk. A tiszti felülvizsgálat során keletkezett tanúkihallgatási jegyzőkönyvek alapján, amelyeket a gyanúsított tiszttársaitól vettek fel, különböző jelentéseket készítettek az alakulat és Kádár Mihály tevékenységéről és a forradalom alatti eseményekről. A felülvizsgálat eredményeképpen eltávolították a hadseregből, és kizárták a pártból. A nyomozást is elrendelték, sőt a letartóztatási határozatot is hoztak, de őrizetbe végül nem vették, mert nem ítélték olyan mérvűnek a cselekményét, hogy eljárást indítsanak ellene. A személyi dossziét tulajdonképpen ezután nyitották meg. Javaslatot készítettek Kádár Mihály ezredes tevékenységének dokumentálására, amelyet javarészt ügynöki jelentések tesznek ki. Miután ellenőrizték, hogy eltávolítása óta ellenséges tevékenységet nem végzett, javaslatot tettek a személyi dosszié lezárására, és irattározták. A dossziéhoz csatolták az eljárás során az elhárító szerv birtokába került röplapot, és az alakulat forradalmi katonai tanácsának lapját is.

A körözési dosszié

Körözési dossziét azokra nyitottak, akik kivonták magukat az államvédelmi szervek bizalmas nyomozása alól, letartóztatási intézetből megszöktek, vagy akiket kapitalista hírszerző szervek számára való kémkedéssel, esetleg más államellenes bűncselekménnyel gyanúsítottak. A dosszié tartalma: a dosszié megnyitásáról szóló határozat, részletes összefoglaló a körözött személyről, feljegyzés a körözött személy bűnös tevékenységéről, részletes összefoglaló a körözött személy rokoni és egyéb kapcsolatairól, a körözéssel kapcsolatos hálózati operatív intézkedési terv, a körözéssel kapcsolatos operatív anyag, a körözés eredményéről szóló összefoglaló, a körözés megszüntetéséről szóló határozat. A körözött személy letartóztatása esetén a dossziét átadták a vizsgálati szervnek. Ha az összegyűjtött információ nem volt elegendő az eljárás megindításához, a dossziét megszüntették, az iratokat pedig az adott személyre nyitott személyi dossziéhoz csatolták. A körözési dossziét akkor irattározták, ha a körözött személyt letartóztatták, meghalt, vagy nem volt várható, hogy körözése eredménnyel jár.(67) Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek kutatásakor leginkább akkor találkozhatunk körözési dossziéval, ha az a személy, aki ellen eljárást akartak indítani, hosszabb-rövidebb időre illegalitásba vonult, bujkált, vagy külföldre távozott, azaz a korabeli hivatalos nyelven, disszidált.

Ilyen körözési dosszié például Botta Rezső dossziéja(68), aki az egyik járási nemzetőrség parancsnoka volt az 1956-os forradalom alatt, és a szabadságharc leverése után Angliába disszidált. Az hívta fel a figyelmet rá, hogy az egyik emigráns újságban cikk jelent meg róla és a családjáról. Ezután 1957 elején elrendelték a körözését, fényképet szereztek be róla, és összefoglaló jelentést készítettek az ügyében. Feltérképezték a baráti és rokoni kapcsolatait, és figyeltették a velük folytatott levelezését. Környezettanulmányt készítettek azokról, akikkel kapcsolatot tartott itthon, és operatív tervet dolgoztak ki ügynöki ellenőrzésükre. A hálózati személyeken keresztül kiderítették, hogy a körözött személy állást szerzett és házat vett Angliában, vagyis hazatérési szándékáról lemondott és végleg letelepedett Angliában. Mindezek miatt a körözést visszavonták és a dossziét lezárták, Botta Rezső pedig az antidemokratikus személyek nyilvántartásába került.

A munka dosszié

A munka dossziék a 3. szekció (hálózati, operatív és vizsgálati dossziék) 1. fondjának (hálózati dossziék) 2. sorozatába vannak besorolva. A munka dossziét az ügynökök, rezidensek és informátorok jelentéseinek gyűjtésére, munkájának ellenőrzésére nyitották. A dosszié tartalma: időrendi sorrendben a hálózati személy eredeti jelentései, amelyeket fedőnéven írt alá, szóban közölt operatív értékű információkról készült feljegyzések, a hálózati személynek adott fontosabb feladatokról készült feljegyzések. A dossziét az operatív beosztott őrizte, aki az üggyel foglalkozott, s akinek a jelentéseket a következőkkel kellett kiegészítenie: az ügynök fedőneve, a jelentés időpontjának az átvétele, az ügynöknek adott feladatok leírása, az elvégzett feladat értékelése, az ellenőrzés érdekében foganatosított intézkedések. A dossziékat megnyitásuk után „H” (hálózati) betűjellel élő irattári számon kezelték, majd irattározásukkal egyidejűleg kapták az archív „M” számot.(69)

A munka dossziék használható források lehetnek a forradalom utáni megtorlás, illetve a forradalom utóéletének kutatásához. A büntetőintézetekben keletkezett ügynöki jelentések rávilágítanak az elítéltek börtönéletének körülményeire, egymás közötti kapcsolataikra, a börtönben szervezett esetleges ellenállási vagy szervezkedési kísérletre, valamint arra, hogyan próbált a hatalom további információkat szerezni az elítéltek forradalom alatti cselekményeiről, a külvilággal való kapcsolattartási kísérletekről, módokról, vagy éppen a még szabadlábon lévő, de a hatóság látókörébe került emberekről. Természetesen gyakran nyomon követték a börtönből szabadult elítéltek további életútját is. A munka dossziékban elhelyezett ügynöki jelentésekből ezen kívül képet kaphatunk még arról, hogyan próbálták meg az állambiztonsági szervek az ügynöki hálózattal átfogni szinte az egész társadalmat egy olyan időszakban, amikor az államhatalom célja az volt, felderítse és megbüntesse azokat, akik részt vettek a forradalomban.

A BM Vizsgálatiosztályának (70) iratai

A Vizsgálati osztály iratai a levéltári rendszerben az 1. szekció (állambiztonsági-államvédelmi szervek szervezetével, működésével kapcsolatos iratok) 11. fondjának (BM állambiztonsági szerveinek iratai) 9. sorozatában (III/1. Vizsgálati Osztály iratai) találhatók, évkörük az 1954 és 1962 közötti, illetve az 1963 és 1990 közötti időszakot öleli fel. Levéltári mennyisége 270 raktári egység, teljes terjedelme 30,86 ifm. Az anyag alapszinten rendezett. A kutatást korabeli segédletek segítik, ezenkívül jegyzék és a Történeti Levéltár számítógépes adatbázisa alapján lehet tájékozódni az anyagban. A vizsgálati osztály a BM III. Főcsoportfőnökségének az állambiztonsági vizsgálati szerve volt. Az osztály kizárólagos hatáskörébe tartoztak az alábbi bűncselekmények nyomozása: összeesküvés, szervezkedés, lázadás, kártevés, rombolás, merénylet, hazaárulás, ellenség támogatása, kémkedés, feljelentési kötelezettség elmulasztása, háborús és népellenes bűntett, béke és emberiség elleni bűncselekmény. Országos hatáskörrel nyomozást folytathatott többek között az olyan állambiztonsági vagy politikai szempontból jelentős bűncselekményekben, melyeket a belügyminiszter vagy a főcsoportfőnök a hatáskörébe utalt. Az osztály több alosztályra tagolódott, melyek közül a tanulmány témája szempontjából a III/1-B alosztály (belső reakciót elhárító vizsgálati alosztály) és a III/1-D alosztály (értékelő, tájékoztató alosztály) a legfontosabb. Utóbbi feladata volt, hogy a vizsgálati szervek által nyomozott ügyek alapján időszakos és eseti értékelő, elemző és tájékoztató jelentéseket készítsen az állam elleni és más politikai jellegű bűncselekményekről. Az osztály iratainak csak egy része vonatkozik a forradalomra, leginkább az 1956 és 1963. közötti időszakban keletkezett iratok.

Az iratok jól elkülöníthetően két csoportra oszthatók, ezek egyike az úgynevezett III/1-es monográfiák csoportja, amely mintegy harminc kötetből áll. Ezek a monográfiákat 1961-ben, 1962-ben és 1963-ban zárták le, tehát időben meglehetősen távol a forradalmi eseményektől, de a bennük található iratok korábban keletkeztek. A monográfiák egyik része egyéni ügyeket tartalmaz, ezek tulajdonképpen jórészt kihallgatási jegyzőkönyvek gyűjteményei, másik része különböző szempontok szerint csoportosítva tárgyalja a forradalom eseményeit, így Budapesten kerületenként a legfontosabb perek részvevőinek a kihallgatási jegyzőkönyveit, az ellenük indított vizsgálatok eredményeit,(71) illetve a kiemelkedő helyszíneket külön is sorra veszi. Külön kötet szól például a Köztársaság téri pártház elleni támadásról,(72) a Széna téri, a Maros utcai, a Fő utcai és a várban lévő fegyveres csoportokról,(73) a Corvin közi, a Práter utcai és a Kisfaludy utcai felkelőkről,(74) a Royal Szállóban és a VII. kerületi pártházban lévő, valamint a Thököly úti felkelőkről,(75) a Péterfy Sándor utcai kórházban lévő csoportról és a Baross tér 19. szám alatti felkelő csoportról.(76) A forradalom vidéki eseményeit megyénként veszik sorra a monográfiák,(77) amelyekben rövidebb-hosszabb összefoglalók vannak főként a forradalom vidéki közigazgatási intézményeiről, a munkástanácsokról, nemzetőrségekről, illetve a fontosabb szereplők ellen indított vizsgálatok eredményeiről. Külön kötet szól a pártokról és társadalmi szervezetekről,(78) valamint a munkástanácsokról is.(79) Gyakran egészen különböző témájú összefoglalókat, tájékoztató jelentéseket kötöttek egy kötetbe.(80)

A vizsgálati osztály iratanyagának másik részét az ügyviteli és a működési iratok teszik ki. Témánk szempontjából az osztály munkájával kapcsolatos iratok közül az értékelő, elemző és tájékoztató munka során keletkezett iratok a fontosak, így a féléves és éves munkatervek, munkajelentések, a belső ellenséges erők és a belső reakció tevékenységéről szóló beszámolók, a különböző statisztikák és kimutatások az állam elleni és politikai bűncselekményekről, ezek elkövetőinek számáról.

Jegyzetek

(1) Petrikné Vámos Ida: Iratok a Történeti Hivatalban. Vázlat a volt állambiztonsági szervek iratanyagának irattani feltárásához. In Trezor 1., A Történeti Hivatal Évkönyve, 1999. Bp. Történeti Hivatal, 1999. 57. o. (a továbbiakban Iratok a Történeti Hivatalban, Trezor 1.)

(2) ÁBTL 3.1. 9. V-146317

(3) Lásd erről bővebben Tóth Eszter tanulmányát a kötetben.

(4) ÁBTL 3.1.9. V-150000

(5) ÁBTL 3.1.9. V-150001

(6) ÁBTL 3.1.9. V-150003

(7) ÁBTL 3.1.9. V-150352

(8) ÁBTL 3.1.9. V-150393/1-2

(9) ÁBTL 3.1.9. V-150393/3

(10) ÁBTL 3.1.9. V-150393/4

(11) ÁBTL 3.1.9. V-150393/5

(12) ÁBTL 3.1.9. V-150393/6

(13) ÁBTL 3.1.9. V-150393/7

(14) ÁBTL 3.1.9. V-150393/8

(15) ÁBTL 3.1.9. V-150393/9

(16) ÁBTL 3.1.9. V-150393/10

(17) ÁBTL 3.1.9. V-150393/11

(18) ÁBTL 3.1.9. V-150393/12

(19) ÁBTL 3.1.9. V-150393/13

(20) A belső reakció elhárítására szakosodott osztály 1956. és 1962. között. Cseh Gergő Bendegúz: A magyarországi állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata, 1945-1990. In Trezor 1., A Történeti Hivatal Évkönyve, 1999. Bp. Történeti Hivatal, 1999. 79. o. (a továbbiakban A magyarországi állambiztonsági szervek, Trezor 1. i. m.)

(21) ÁBTL 3.1.9. V-150392 és 1-5. kötet

(22) ÁBTL 3.1.9. V-150387/1-7

(23) ÁBTL 3.1.9. V-150386 és 1-5. kötet

(24) ÁBTL 3.1.9. V-150357

(25) ÁBTL 3.1.9. V-150392

(26) ÁBTL 3.1.9. V-150389/1

(27) ÁBTL 3.1.9. V-150381 és 1-10. kötet

(28) ÁBTL 3.1.9. V-150383

(29) ÁBTL 3.1.9. V-150389/3

(30) ÁBTL 3.1.9. V-150389

(31) ÁBTL 3.1.9. V-150363-tól V-150380-ig, és V-150395

(32) ÁBTL 3.1.9. V-150382 és 1. kötet

(33) Ezek többféle elnevezéssel fordulnak elő az iratokban: nemzeti bizottság, forradalmi bizottság, forradalmi tanács, forradalmi munkás-paraszt tanács, stb.

(34) ÁBTL 3.1.9. V-150362 és 1. kötet

(35) ÁBTL 3.1.9. V-150360 és 1-4. kötet

(36) ÁBTL 3.1.9. V-150355 és 1-2. kötet

(37) ÁBTL 3.1.9. V-150353

(38) ÁBTL 3.1.9. V-150354

(39) ÁBTL 3.1.9. V-150356

(40) ÁBTL 3.1.9. V-150388 és 1-8. kötet

(41) ÁBTL 3.1.9. V-145895

(42) ÁBTL 3.1.9. V-145957 és 3. kötet

(43) ÁBTL 3.1.9. V-145460

(44) ÁBTL 3.1.9. V-150734

(45) Iratok a Történeti Hivatalban, Trezor 1., i. m. 54-55. o.

(46) ÁBTL 3.1.5. O-10340

(47) ÁBTL 3.1.5. O-14994

(48) ÁBTL 3.1.5. O-15579

(49) ÁBTL 3.1.5. O-16798

(50) ÁBTL 3.1.5. O-16804

(51) ÁBTL 3.1.5. O-16799

(52) ÁBTL 3.1.5. O-16802

(53) ÁBTL 3.1.5. O-16795

(54) ÁBTL 3.1.5. O-16796

(55) ÁBTL 3.1.5. O-16800

(56) ÁBTL 3.1.5. O-16801

(57) ÁBTL 3.1.5. O-16803

(58) ÁBTL 3.1.5. O-14977-től O-14980-ig

(59) ÁBTL 3.1.5. O-15325

(60) ÁBTL 3.1.5. O-15579

(61) ÁBTL 3.1.5. O-17702, Szolnok megyei ellenforradalmi erők, volt politikai elítéltek és ÁBTL 3.1.9. V-150376, Szolnok megyei 1956-os monográfia

(62) ÁBTL 3.1.5. O-11804/1

(63) Iratok a Történeti Hivatalban, Trezor 1., i. m. 54-55. o.

(64) Uo. 50-51. o.

(65) Uo. 56. o.

(66) ÁBTL 3.1.5. O-9726

(67) Iratok a Történeti Hivatalban, Trezor 1., i. m. 53. o.

(68) ÁBTL 3.1.5. O-10347

(69) Iratok a Történeti Hivatalban, Trezor 1., i. m. 54. o.

(70) A vizsgálati osztály 1962-ig a II/8. osztály volt, 1963-tól nevezték III/1. osztálynak. A magyarországi állambiztonsági szervek, Trezor 1., i. m. 79. és 81. o.

(71) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 1. és 25. kötet

(72) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 2. kötet

(73) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 8. kötet

(74) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 9. kötet

(75) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 11. kötet

(76) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 20. kötet

(77) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 4. és 12. kötet

(78) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 15. kötet

(79) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 23. kötet

(80) ÁBTL 1.11.9. III/1. monográfiák, 17. és 18. kötet