Sümegi György: Fotók a Történeti Levéltárban

Sümegi György: Fotók a Történeti Levéltárban

(Megjelent: Trezor 3. 309-328)

A Történeti Levéltár meghatározott formában (dossziék mellékleteként, tematikus kép-kollekciókban, albumokban, szerzői felvételekként stb.), mintegy virtuális gyűjteményként őriz és kezel fotográfiákat.
Az állambiztonsági szervek tevékenységét, azon belül is az „operatív nyilvántartás munkáját könyvészeti anyagok és egyéb dokumentumok (tematikus albumok és kimutatások, kéziratok, névjegyzékek) segítették” (1) A fotók egyik jellemző előfordulási helye az egyéb dokumentumok kategóriájába sorolt „tematikus albumok”. Ha stílszerűen fogalmaznánk, akkor valójában fotóalbumok fedőneveként értelmezhető a tematikus album kifejezés. Vagyis az állambiztonsági iratokat őrző-kezelő levéltár irategységei (dossziék) mellett fotóalbumokat is őriz.
Ha az egyéb dokumentumokhoz sorolt fotográfiák genezisét, provenienciáját, az állambiztonsági irat- és ügyféleségekben történő keletkezését, létrejöttük szerves historiográfiáját pásztázzuk, fotótörténeti csomóponthoz jutunk. A fotónak, mint eszköznek az igénybevétele elhelyezhető a fényképészet 1840-es években induló történetének a fejlődés-fonalán, a technikai lehetőségek éppen adott szintjén. Magyarországon a 19. század végén, az 1890-es évekre vált általánosan elterjedtté a fotózás, ugrásszerűen megszaporodtak a magyarországi fotóműtermek, (2) és ekkor kezdi használni a fotót az állami bürokrácia, ezen belül a bűnüldözés. (3) A fényképezés korai szakaszának uralkodó műfaja az idealizálástól (lásd festett arckép) mentes portré, arcmás a 19. század végére igazolványokba, útlevelekbe, bűnügyi nyilvántartásokba kerül. Ebben a meghatározott körű használatban a minél gyorsabb előállítás, a pontos azonosíthatóság lett a fotó használata elterjedésének mozgatója. Noha még hosszú ideig fennmaradt a személyi, elsősorban úti okmányokban az azonosítást segítő karakterjegyek verbális felsorolása, a fotó a továbbiakban nem csupán ezek kiegészítő „segédleteként”, hanem az azonosítás elsődleges dokumentumaként funkcionált.
A fénykép az állambiztonsági szerveknél, a kriminalisztikában egyre inkább önálló szakiránnyá vált. A technika nagyfokú elterjedésével és olcsóbbá válásával párhuzamosan nemcsak arcképek rögzítésére alkalmazták, hanem használták iratok, dokumentumok, helyszínek, tárgyak, ujjlenyomatok stb. rögzítésére, tanulmányozására és sokszorosítására is. A rendőri/bűnügyi/belügyi szerveknek jól felszerelt technikai apparátus (fotólabor stb.) állt a rendelkezésére.

A Történeti Levéltár anyagai között a fotóalbum – fotóhasználati szempontból – a fotók legjellemzőbb előfordulása, releváns levéltári megjelenése. Ám ezek az albumok további redukcióval – a műfajon belül is egy igen sajátos, speciális területre utalnak. A magyar fotótörténetben a fotóalbum reprezentatív megjelenése: az országgyűlési képviselőkről, a garibaldistákról, az Akadémia tagjairól stb. készült összeállítások. (4)Készítettek fotóalbumba egyberendezett reprezentatív várostörténeti fotó-antológiát (5) , ám az albumszerű fotómegjelenés legszervesebb formája a családi és az egyéni fotóalbum. Különösnek is gondolhatnánk azt, hogy az azonosítási és fölismerhetőségi (bűnügyi, nyomozati) fotóhasználatban ugyancsak az album-formát vették át és véglegesítették az állambiztonsági szolgálatok. Ha azonban a bűnügyi fotóalbum-használat praxisa felől közelítjük e kérdést: már-már szerves fejlődésnek vélhetjük, adekvát eszköznek tarthatjuk a családi, az intim szférából az állambiztonsági munkába is átemelt, zömében egynemű fotók használatára/tárolására alkalmas gyűjtő-formát: az albumot. Definíciójához a történeti emlék általános és széleskörűen alkalmazott fogalmából indulunk ki. „Történelmi emlék mindaz az írott tárgyi, illetve hang- és képanyag, amelyet az előző korok ránk hagytak, esetünkben tehát minden fénykép, amely ránk maradt és ma föllelhető.” A fotóalbumokban föllelhető fényképek, történeti emlékek ugyanakkor csak úgy válhatnak történeti forrássá, „ha kiemeljük a történeti emlékek sokas ágából és feltárjuk (meghatározzuk), vagyis olyan információkat kapcsolunk hozzá, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy a történeti kutatás számára felhasználható legyen, forrásként szolgáljon.” (6) A Történeti Levéltár nemcsak par excellence, annak készült, akként funkcionáló fotóalbumokat őriz, hanem olyanokat is, amelyekben a fotó egyfajta illusztráció, képi megjelenítő, a szöveget segítő szerepben jelenik meg. Örley Zoltán: Kelet felé. Napló jegyzet 1940 föliratú naplójában kronologikus sorrendben írja le a századával és vele, mint parancsnokkal történteket. A kézzel írott beszámolót útvonal térképek és saját maga készítette, a szövegbe a megfelelő helyre beillesztett fotográfiák kísérik. Örley beszámolója írás és kép, szöveg és vizuális dokumentum szervesen összeforrt, képekkel is hitelesített eseménytörténete. (7) (1. kép)
A fotóalbumok között tartjuk nyilván azon együtteseket, amelyek adott témát összefogva, egybefűzött levéltári egységet képeznek. Ilyenek a csendőrnyomozók tabló- és fényképei, (8)körözött személyek (1942), (9) nyilas vezetők, (10) a Rongyos Gárda, (11) a Haditudósító század, (12) a III. tüzér A osztály (13) és a „Klerikális államellenes szervezkedés” (14) fotógyűjteménye. Az 1950-es évek második feléből és az 1960-as évekből maradtak fönn háborús bűntettekkel (15) és ügynöki tevékenységgel (16) kapcsolatos fotók és fotózott dokumentum anyagok. A BM Központi Operatív Nyilvántartó Osztály (II/11) munkáját beszédes, sokatmondó példákkal érzékletesen szemléltető, temperával festett tabló kiállítását (1961) fényképek, fotóalbum őrizte meg. (17)
A legnagyobb számban – mondhatni külön egységet képezve a fotóalbumok között – az 1956-os forradalommal kapcsolatban keletkezett fénykép-együttesek a levéltár fotógyűjteményének súlypontját, legfontosabb részét jelentik. Közvetlenül a forradalom leverése után, a megtorlások kezdeteitől összeálló bizonyos fénykép együttesek nyomozati szakaszban jöttek létre, amikor a szereplők helyszínenkénti azonosítása volt a legfontosabb cél. Más esetben az „ellenforradalom pusztítását” próbálták demonstrálni. A fogalomhasználat a korai Kádár korszak ideologikus frazeológiája: a forradalom = ellenforradalom, söpredék = a forradalomban részt vettek, huligán = pesti srác, aki fegyvert fogott a forradalom mellett, a kommunisták, ÁVH-sok elleni támadás = fehér terror, Siófok, Orgovány réme stb. Az albumok címei, szöveggel, képaláírásokkal kísért magyarázó megjegyzései célzatos didaktikussággal a leleplezésre, a megszégyenítésre, az 1957-től már körözöttek – majd nagy részben elítéltek – azonosításá ra, fölismerésre, fölismertetésre szolgáltak elsősorban. Általános mondanivalójukkal – ahogyan az 1957-től szervezett, az ellenforradalmat bemutató országos kiállítási kampánnyal – legfontosabb céljuk az ideológia fegyverével, a legerőszakosabb propagandával: megfélemlíteni a társadalmat és elfojtani a forradalom pislákoló lángját még a lelkekben is. A fotóalbum – és a benne összefogott képanyag – itt elveszíti történeti reprezentatívitását (ad analogiam: országgyűlési album). A megfigyelés, az azonosítás, a képpel történő besúgás, az „önfeljelentés”, a képpel való súlyos visszaélés eszközévé aljasul. Fényképnek, fotóalbumnak a fotográfia – és Magyarország – történetében nem volt ehhez foghatóan ellentmondásos használata. A fotókon ábrázoltak/megjelenítettek számára végletesen kiszolgáltatott helyzetet jelölt és nem járt ilyen megmásíthatatlanul súlyos következményekkel egy-egy fotográfián való szereplésük. A forradalmat tükröző fotó az árulás és a megtorlás szerény, ám látványos eszközévé vált a nyomozati szervek kezében is. (18)
Az „ellenforradalmi” fotóalbumok keletkezésük idején való használata 1989/90 után különösen anakronisztikussá vált, átlépett rajta az idő s a történeti szemléletváltozás. Ma ezen albumok már nemcsak a bűnügyi és nyomozati szervek eszközhasználatának tanulmányozására használhatóak, hanem természetesen magának a forradalomnak (események, színhelyek és személyek) is fontos kép-együttesei, történeti forrásai, vizuális kép-tárai lettek.
Az 1956-os albumokból egy csoport az összeállítás metódusa szerint is jól elkülöníthető, mivel megmaradtak a kartonra ragasztott, belső alcímekkel, képaláírásokkal és képmagyarázatokkal ellátott, az egységes mondanivaló érdekében montírozott és föliratozott (gyakran a fotóra, akár többet is fölülírtak tussal) önálló oldalak, amelyekről azután az album összeállítások nagyméretű fotó-másolatait készítették. Egy római (19) és egy arab (20) számozással jelölt sorozatból maradtak fönn kötetek. A római sorszámozású kollekció egyes darabjainak belső, fekete fotópapír címlapjára – a címfelirat mellé – az egész együttes eszmeiségét kifejezni óhajtó kompozíciót is festettek, fehér temperafestékkel. Ezek a címlap-előzéklapok az ellenforradalmi propagandának fontos vizuális lenyomatai, egyúttal az 1956-os forradalom sajátos ikonográfiájában is figyelemre méltóan egyediek. (3. kép)
Az 1956-os forradalom tematizált album-sorozatai fölidézik a forradalom eseménytörténetét, sokoldalúan árnyalt részletezettséggel. (4. kép) Ezt támasztják alá a Történeti Levéltár fényképgyűjteményében található további, olyan egyedi albumok, amelyek úgyszintén a forradalommal kapcsolatos képanyagot tartalmaznak. (21) Az 1956-os kép-album gyűjtemény (22) jelleget adó darabjaitól eltérő, valóságosan a forradalom eseményeit megörökítő szándékkal, elsődlegesen dokumentációs szándékkal keletkezhetett az „1956. októberi forradalom” föliratú, festett belső címoldallal (Kossuth címeres) kialakított album. (23) Összefoglaló jellege miatt ez leginkább a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ’56-os, gazdagon adatolt fotó-antológia albumához (24) hasonlít, annak ellenére, hogy ez utóbbi címében szándékoltan „ellenforradalmi”, vagyis létrehívója és készítője a másik oldalról szemlélte a levert forradalmat.
A fölsorolt, számításba vett fotóalbumok és kép-gyűjtemények a Történeti Levéltárban az A-jelzetű levéltári anyagok között vannak elhelyezve. Ugyanitt található két olyan egyedi gyűjtemény, amelyek elsőrendűen forrásértékűeknek. A Nagy Ferencre és a Kisgazdapártra vonatkozó fényképgyűjtemény (25) a kezdeti, Gaál Gaszton nevével fémjelzett időszaktól egészen 1948-ig mutat be pártüléseket, választási, parlamenti és pártéleti alkalmakat, kisgazdapárti vezetőket és tagokat. A kollekcióban néhány fotóművészeti szempontból is kiemelkedő, mesterhez (Rónai Dénes) vagy műteremhez (Párisi fotó műterem, Budapest) köthető portréfelvétel maradt fönn Szabó Pál íróról és Nagy Ferencről, Kovács Béláról. Két Szabó Pált ábrázoló fényképet az író eredeti aláírása és a fénykép hátoldalára írott, Nagy Ferencnek szóló rövid üzenet irodalomtörténeti érdekességűvé avatja e felvételeket. (6. kép)
Az ellenzéki művészcsoport, az Inconnu (26) 1986-ban, a forradalom 30. évfordulójára rendezett kiállítását (’56 Budapest/’86 Budapest/a harcos város/the figting city/Komjádi B.u.3./szeta központ), az ott szerepelt műveket (7. kép) és néhány levél-dokumentumot fotó együttes mutatja be. Ezen forrásértékű, művészettörténeti jelentékenységű fotó kollekció az utóbbi évtizedek, közvetlenül a rendszerváltoztatás előtti évek akkor még tiltott, megszenvedett karakteres kortársművészeti törekvéseinek enged bepillantást, egyúttal a fényképgyűjtemény időbeli végpontját is jelzi.

A dosszié, mint irattípus a Történeti Levéltár kezelésében lévő iratanyag többségét öleli föl (27) – vagyis a levéltár természetesen kialakult alap dokumentum-egysége relevánsan a dosszié. Mindegyik dosszié típusban (O-operatív, V-vizsgálati, B-beszervezési, M-munka) előfordulhatnak fényképek, esetenként hozzájuk tartozó negatívokkal együtt. A V-dossziéknak előírtan tartalmazniuk kell fotókat: „fényképek a terheltekről, (…) a tárgyi bizonyítékok vagy azok fotómásolatai”. (28) Ezen irategyüttesek olyan természetes előfordulási közegei a fotográfiának, hogy bennük kép és szöveg, fotó és írásos dokumentum szerves egységet képez. A V-dossziék fotográfiáinak egy fontos szegmense történeti értékkel bír (pl. az 1956 után elítéltek, kivégzettek fotói, a forradalom többi szereplőjéről készített arckép felvételek). (29) A forradalomban való aktív részvétel miatt házkutatás során lefoglalt és lefotózott (az érintett dossziéjában így őrzött) tárgyi bizonyítékok nemegyszer művészi alkotásról adnak, adhatnak hírt. (9. kép) Az egyéni megfigyelési fotók (pl. Örkény Istvánról) (30) és az avantgárd sajátos műfajának, a Magyarországon 1966-ban kezdődő happeningnek, több produkciójának fázis felvételei kerültek együvé más dokumentumokkal (plakátok, leírások) az egyik művészettörténeti forrásértékű, az 1960-as évek második felének avantgárd művészetébe kalauzoló dossziéba. (31)

A Történeti Levéltár fényképgyűjteményében az eredeti műtárgy, reprodukció és másolat csoportjaiból az utóbbi kettő van túlsúlyban. Mivel irathoz kötött, iratközi a fotók egy részének az őrzése, így megoldhatatlan „a nyugati szakirodalom által vintage-nak nevezett eredeti, autorizált szerzői pozitívokat, a szerző által készített eredeti negatívokat és a róluk készült későbbi kópiát, valamint ezektől elkülönítve a reprókat, reprinteket, másolatokat” (32) szétválasztani és meghatározni.
Az 1956-os forradalmat egyéni látásmóddal, jó színvonalon, már-már művészi igényességgel végig fotografáló amatőr alkotó az egyik kockán saját magát, szembenéző önmagát is megörökíttette egy tank oldalán állva: a kezében lévő kamerába néz, fején puha kalap, nyakában sál, esőkabátját öv fogja össze. A kitűnő minőségű kép együttes – vagy fontos darabjai – többféle módon, szinte folyamatosan nyilvánosságra kerül. Készült a fölhasználásukkal könyv, (33) többször szerepeltek kiállításon, (34) publikációkban történeti illusztrációként (35) és játék- (36) meg dokumentumfilmekben is szerepeltek a gyűjtemény bizonyos darabjai.
2002-ben Saáry Éva 1957 óta külföldön élő költő, író, szerkesztő, fotó- és képzőművész 1956 októberében Budán, a Déli vasútnál és a Móricz Zsigmond körtér környékén készült és megmaradt negatívjait (37) ajándékozta a Történeti Levéltár fényképgyűjteményének, gyarapodó fotótárának. (38)

A Történeti Levéltár fotótára ajándékozások révén, iratátvételek során és az összes dosszié, a teljes levéltári anyag fotószempontú föltárása során is gyarapodhat. Ez utóbbi persze állagon belül történik, nem valóságos, ám kvantitatív módon jelölhető. Mostani ismereteink szerint a fotógyűjtemény negatív anyaga több százas, a pozitív képek száma (albumok, önálló gyűjtemények) többezres nagyságrendűre tehető. A dossziékban található, darabonként számba veendő (az állagmegőrzés miatt is fontos ez) fénykép- és negatív anyag ugyancsak több ezres tételt jelenthet. Mindez csupán mennyiségi jellemzője a gyűjteménynek. A kvalitatív mutatók az egyes fotók (leírás, állapotfölmérés, összehasonlító vizsgálat, szerzők, műtermek szerinti csoportosítás, autorizálás) meghatározása (ábrázoltak/események/helyszínek) után, a levéltári anyag fölmérése során lesz rögzíthető.

 

Képjegyzék

 

1. ÁBTL 4.1. A-890. Örley Zoltán felvételei, Kolozsvár, 1940. szept. 23-án: a) Romulus és Rémus, szobormásolat Fadrusz János Mátyás szobra előtt; b) és c): a Mátyás szobor oldal- és szembenézetből
2. Tabló a BM Központi Operatív Nyilvántartó Osztály, II/11. munkáját bemutató kiállításból
3. ÁBTL 4.1. A-226/3.V. és az ÁBTL 4.1. A-220/5.VI. fotóalbumának festett előzéklapja
4. A 7. oldal az ÁBTL 4.1. A-226/3 számú albumból
5. A 17. oldal az ÁBTL 4.1. A-226/3. számú albumból
6. A 3. oldal az ÁBTL 4.1. A-220/4. számú albumból
7. ÁBTL 4.1. A-1265. számú album címlapja, egy fotója a) és b) és Háy Ágnes: Illusztráció III. című műve (c), ÁBTL 4.1. A-2020.
8. ÁBTL 4.1. A-801. számú fotógyűjteményből: Szabó Pál és Kovács Béla (a) Örkény István (ÁBTL 3.1.5. O-10986-1, b)
9. Bényi Árpád festőművész Szabad Magyarországot című plakátja készítéséhez használt és bűnjelként lefoglalt eszközök (b, c) és a rekonstruált plakát (a) 10/a) „Ismeretlen fotográfus”; b) „Ismeretlen fotográfus”: A Rapp család, 1956. nov. 8.; c) Tímár Péter: A Rapp család, 2002. nov. 8.

 

 

Jegyzetek

 

 

(1) Markó György: A Történeti Hivatal 1997–1998. évi tevékenységéről. In Trezor 1. A Történeti Hivatal Évkönyve 1999. (Szerk.: Gyarmati György). Bp. Történeti Hivatal, 1999. 15. o. [a továbbiakban Trezor 1.]

 

(2) Szakács Margit: Fényképészek és fényképészműtermek Magyarországon (1840–1945). Bp. 1997.; Miklósi-Sikes Csaba: Fényképészek és műtermek Erdélyben, 1839–1916. Székelyudvarhely, 2001.; Németh Ferenc: A bánáti fényképészet története, 1848–1919. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2002.

(3) Magyarországon az Alfonz Bertillon-féle (Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal, 1909-) kettős (egy lemezen vagy egy fényképlapon elölről és szemből), illetve hármas (negyedfordulatbani felvétel az arcról) felvételezés terjedt el. Az első a felismerésre, a második az azonosításra szolgál. A szakmák (csalók, betörők, hamiskártyások, zsebtolvajok stb.) szerint csoportosított képeket albumokba rendezték. Nemes Sándor: Gyakorlati nyomozás. Bp. Griff Könyvkiadó, é. n. 112–115. o.; Rendőri lexikon (Szerk.: Rédey Miklós–Laky Imre). Bp. 1909. 5–6., 27., 867–872. o.; dr. Sellye Ferenc: A kriminalisztika alaptételei. Szerző kiadása, Bp. é. n. 29. o.; A 60 éves magyar rendőrség, 1881–1941. (Szerk.: Borbély Zoltán – dr. Kopy Rezső). Bp. 1942. 156–157. o.; Pálmai Józsefné dr. – dr. Dávid Gábor: A bűnügyi nyilvántartás centenáriuma. Belügyi Szemle, 1986. 1. sz.

(4) Szakács Margit: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fényképalbumainak katalógusa (1861–1945).; A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve 1984. (Szerk.: Hollós Alfréd). Bp. 1985. 5–94. o.

(5)Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét várostörténeti albuma az 1920-as évekből. In Érték a fotóban. Országos fotótörténeti konferencia, Tata, 1993. (Főszerk.: Fűrészné Molnár Anikó). Tata, 1994. 141–145. o. [a továbbiakban Érték a fotóban].

(6) Stemlerné Balog Ilona: A fénykép mint történeti emlék és forrás. In Érték a fotóban. Országos fotótörténeti konferencia, Tata, 1993. (Főszerk.: Fűrészné Molnár Anikó). Tata, 1994. 15. o.; Stemlerné Balog Ilona: Bevezetés. In Fénnyel írott történelem. Magyarország fotókrónikája 1845–2000. Bp. 2001. 5–16. o.

(7) Történeti Levéltár (ezentúl: ÁBTL) 4.1. A-890. Örley Zoltán őrnagy naplójegyzetei a fölkészülésről és az erdélyi bevonulásról. 110 kézzel írt, számozott naplóoldal, bordó műbőrbe (34x21 cm) fűzve, szövegközti útvonal ceruzarajzokkal, térképpel. Hozzákötve 101–110-ig számozott mellékletként: helységek nevei, melyeken a 48/I. zlj. keresztül haladt, menetvonal, parancsok. A 161 db (6x9 cm) beragasztott fotó megoszlása: állomáshely, decsi népviselet 7 fénykép (a továbbiakban felv.), a vonulás legfontosabb látnivalói (kastélyok, templomok), katonai szereplői, az erdélyi bevonulást, helyszíneit ábrázoló felvételek (zászlóavatás, román erődök, szentbenedeki erőmű, Szatmár, Dés, Szentbenedek, Bálványosváralja, Szováta, Parajd stb.). Kiemelkedően sok fénykép rögzíti Marosvásárhely (31 felv.) és Kolozsvár (19 felv.) látnivalóit.

(8) ÁBTL 4.1. A-1113. M. Kir. Csendőrnyomozók tabló- és arcképei; ÁBTL 4.1. A-1214/5. Csendőrnyomozók fényképei II.; ÁBTL 4.1. A-1214/5a: Csendőrnyomozók fényképei I.

(9) ÁBTL 4.1. A-365. Fényképgyűjtemény körözött személyekről, 1942.

(10) ÁBTL 4.1. A-1203, Nyilas vezetőkről fotódokumentumok I.; ÁBTL 4.1. A-1203/1. Nyilas vezetőkről fotódokumentumok II.

(11) ÁBTL 4.1. A-353, A Rongyos Gárda harcaihoz fényképalbum, 1939.

(12) ÁBTL 4.1. A-1131, Haditudósító század fotói (Berendik, Somkuti, Zsabka, Kárpáti) I.; ÁBTL 4.1. A-1131/1. Haditudósító század fotói (Berendik, Somkuti) II.

(13) ÁBTL 4.1. A-1210. III. tüzér A. oszt. Fotóalbuma, 1941.

(14) ÁBTL 4.1. A-1211. Klerikális államellenes szervezkedés (Keresztény Front) dokumentumait kiegészítő fotók, a rendőrség által lefoglalt könyvekről, 1956.

(15) ÁBTL 4.1. A-1325. Kröszl Vilmos és társai háborús bűntettét bizonyítani próbáló nyomozási kísérlet fényképdokumentációja

(16) ÁBTL 4.1. A-1327. Mező Sándor és Pathy Lajos MHBK ügynökök dokumentum albuma; ÁBTL 4.1. A-1227, Jankovich Istvánról és családjáról készített fotóalbum.

(17) BM Központi Operatív Nyilvántartó Osztály (II/11.) kiállítási (1961. I–II.) tablói fotókon, A/3-as méretű albumba rendezve.

(18) A fotók segítségével történő fölismertetés/azonosíttatás általánosan elterjedt vizsgálati módszer volt a forradalom utáni megtorlásokban. Számos ilyen esetet rögzítenek az ÁBTL Vizsgálati dossziéi. Egy mindenki által elérhető irodalmi megfogalmazása: Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre. Bp. Katalizátor Iroda, 1988. 25. o. Olyan esetet is ismerünk, hogy az ügyben eljáró ügyész más esetekben történő fölhasználásra magánál tartja a bűnjelként lefoglalt fotókat: Szirmai Ottó, Angyal István és 15 társuk perében Fettig Lászlótól 140, Beke Tibortól 42 fényképet foglaltak le. A Történeti Hivatalban őrzött, az ügyre vonatkozó V dossziékból (TH-V-144/758/1. stb.) hiányzó fotókat a Fővárosi Bíróságon őrizték meg (lásd ehhez Jobbágyi Gábor: Szigorúan titkos emlékkönyv, 1956 /Top secret memoir, 1956/. Ford.: Emma Roper-Evans. Utószó Koltay Gábor, a fotókat készítette Fettig László, Beke Tibor és Koltay György. Bp. Szabad Tér, 1998. 82 o., ám legutóbb Budapest Főváros Levéltáráb an helyezték el: BFL XXV. 4. f. 8005/1958.

(19) A 28,5x40 cm nagyságú, zöld, kemény műbőr borítású albumok lapjai A/3-as fotómásolatokat tartalmaznak. ÁBTL 4.1. A-219: I. 1956. október 23.; II. Fegyveres ellenforradalmi bandák a néphatalom ellen törnek. Árulás a hadseregben.; III. Budapest utcái az ellenforradalom napjaiban. Dokumentum-gyűjtemény (ezentúl: Dok.gyűjt.) I. Fotóalbum. Az ÁBTL 4.1. A-219/1. és ÁBTL 4.1 A-219/2 azonos ÁBTL 4.1. A-219. számú albummal. Az ÁBTL 4.1. A-219/3. számú (I. 1956. október 23.): különálló, 30x40 cm-es kartonra ragasztott 72 felv., Forte tasakban, bekötetlen (ezentúl: bktl.); ÁBTL 4.1. A-219/4.; II. Fegyveres ellenforradalmi bandák a néphatalom ellen törnek. Árulás a Néphadseregben. Dok.gyűjt., 43 felv., kartonon, bktl.; ÁBTL 4.1. A-219/5.; III. Budapest utcái az ellenforradalom napjaiban. Dok.gyűjt., kartonra ragasztott 136 felv.; ÁBTL 4.1. A-2020.; IV. Siófok Orgovány réme kísért! IV. Dok.gyűjt., 113 felv., A/3-as világos kartonon, bktl.; Az ÁBTL 4.1. A-220., 220/l., 220/2.: ennek bekötött, albumba rendezett, lefotózott változata. ÁBTL 4.1. A-220/4.; V. [Szobor rombolások], 30 felv., kartonon, bktl.; ÁBTL 4.1. A-220/5. VI. Ellenforradalom vezérkara.; VI. Dok.gyűjt., 27 felv., kartonra ragasztva, bktl.; ÁBTL 4.1. A-220/6.; VII. A nemzetközi kapitalizmus hazánk ellen.; VII. Dok.gyűjt., 29 felv., kartonon, bktl.

(20) ÁBTL 4.1. A-221/3. Dok.gyűjt. 1: Az 1956. október 23-i fegyveres ellenforradalom kitörésének előzményei. Az október 23-i tüntetés. 26 felv., kartonon, bktl. Ennek albumba rendezett fotómásolatai: ÁBTL 4.1. A-221., ÁBTL 4.1. A-221/l., ÁBTL 4.1. A-221/2.; ÁBTL 4.1. A-222/3. Dok.gyűjt. 2: Az ellenforradalmi fegyveres felkelés kezdete. Árulás a fegyveres szervekben. Az ellenforradalmi fegyveres erők megszervezése. 24 felv., kartonon, bktl. Az oldalak fénymásolatai albumba rendezve: ÁBTL 4.1. A-22., ÁBTL 4.1. A-222/1., ÁBTL 4.1. A-222/2.; ÁBTL 4.1. A-223/3. Dok.gyűjt. 3: Az 1956. október 23-i fegyveres támadás a Rádió ellen. 35 felv., kartonon, bktl. A különálló, lefotózott oldalak albumba rendezve: ÁBTL 4.1. A-223., ÁBTL 4.1. A-223/1., ÁBTL 4.1. A-223/2.; ÁBTL 4.1. A-224/3. Dok.gyűjt. 4: Véres ellenforradalmi provokáció a Parlament előtt 1956. október 25-én. 13 felv., kartonon, bktl. Albumok: ÁBTL 4.1. A-224., ÁBTL 4.1. A-224/1., ÁBTL 4.1. A-224/2.; ÁBTL 4.1. A-225/3. Dok.gyűjt. 5: Ellenforradalmi támadás a börtön ellen. A politikai és köztörvényes bűnözők kiszabadítása és ellenforradalmi tevékenységük. 16 felv., kartonon, bktl. Album-változata: ÁBTL 4.1. A-225., ÁBTL 4.1. A-225/l., ÁBTL 4.1. A-225/2.; ÁBTL 4.1. A-226/3. Dok.gyűjt. 6: Fegyveres ellenforradalmi támadás párt és állami objektumok ellen. Emlékművek, vörös csillagok és zászlók meggyalázása. 82 felv., kartonra ragasztva, bktl. Fotómásolataik albumban: ÁBTL 4.1. A-226., ÁBTL 4.1. A-226/1., ÁBTL 4.1. A-226/2.; ÁBTL 4.1. A-227/3. Dok.gyűjt. 7: Ellenforradalmi terrorcselekmények kommunisták és más, haladó emberek ellen. 118 felv., kartonon, bktl. Albumban: ÁBTL 4.1. A-227., ÁBTL 4.1. A-227/1., ÁBTL 4.1. A-227/2.; ÁBTL 4.1. A-228/3 Dok.gyűjt. 8: Burzsoá pártok, forradalmi bizottságok és más ellenforradalmi szervezetek tevékenysége az ellenforradalom napjaiban. 7 felv. és dokumentumok kartonon, bktl. Albumba rendezve: ÁBTL 4.1. A-228, ÁBTL 4.1. A-228/1., ÁBTL 4.1. A-228/2.; ÁBTL 4.1. A-229/3. Dok.gyűjt. 9: Az ellenforradalom alatt megjelent röplapok és sajtótermékek. 12 felv. és dokumentumok, dokumentum-részletek kartonon, bktl. Albumként: ÁBTL 4.1. A-229., ÁBTL 4.1. A-229/1., ÁBTL 4.1. A-229/2. Ide sorolható ÁBTL 4.1. A-2021: Szabolcs-Szatmár megyében az ellenforradalom idején terjesztett röplapok. Eredeti + 17felv.; ÁBTL 4.1. A-230/3. Dok.gyűjt. 10: Az imperialista államok hírszerző szervei és a nyugati magyar emigráció szerepe a magyarországi ellenforradalomban. 45 felv., kartonon, bktl. Albumként: ÁBTL 4.1. A-230., ÁBTL 4.1. A-230/1., ÁBTL 4.1. A-230/2.; ÁBTL 4.1. A-231/3. Dok.gyűjt. 11: Az ellenforradalmi erők törekvései Magyarországnak a szocialista táborból való leválasztására. 3 felv., dokumentumok kartonon, bktl. Albumként: ÁBTL 4.1. A-231.; ÁBTL 4.1. A-231/1.; ÁBTL 4.1. A-231/2. A Dokumentum-gyűjtemény 1-11. kötetéhez tárgymutató is szolgál: ÁBTL 4.1. A-235., ÁBTL 4.1. A-235/1., ÁBTL 4.1. A-235/2.; ÁBTL 4.1. A-232. Dok.gyűjt. 15: A népi demokratikus államhatalom teljes felszámolására irányuló ellenforradalmi törekvések bizonyítékai. 36 lap, fotómásolatok, album.; ÁBTL 4.1. A-233/1. Dokumentumok. A Memorandum bizonyítékai (Nagy Imre). Fotók és dokumentumok kartonon, bktl. Albumként: ÁBTL 4.1. A-233/1.;

(21) ÁBTL 4.1. A-236. 1. sz. fotóalbum 1956-ról. 127 fénykép.; ÁBTL 4.1. A-237. 2. sz. fotóalbum 1956-ról. 132 fénykép.; ÁBTL 4.1. A-238. 3. sz. fotóalbum 1956-ról. 63 fénykép.; ÁBTL 4.1. A-239.; 5. sz. fotóalbum 1956-ról. 107 fénykép. Ide soroljuk továbbá: ÁBTL 4.1. A-1264, Galgóczy Zoltán és társai (Bp-i pártház) ügyében fényképdokumentáció. 82 felv.+2 helyszínrajz, 3 album.

(22)Vö. a Történeti Levéltár 1956-os fotógyűjteményéből publikált írásokkal. Így pl. Zsitnyányi Ildikó: A magyar Néphadsereg ’56-os szerepéről 1-4. Ármádia, 2002. 7–8., 9., 10., 11. sz.; Sümegi György: A fotóhasználattól a börtönrajzokig. Forradalom képeken – avagy a képek forradalma? Rubicon, 2002. 11-12. sz. 48–53. o., Sümegi György: Az 1956-os fotók használatáról. Fotóművészet, 2003. 1. sz.

(23) ÁBTL 4.1. A-1265. A barna keményfedelű (24,7x35,8 cm) album 156 darab jó minőségű, fotósarokkal fölerősített, 6x9 cm-es fényképeket tartalmaz.

(24) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Bf 323/110. Az 50 számozott lapot tartalmazó nagyméretű album bordó bőrkötéses, 147 db fölragasztott fotót tartalmaz. A címoldal felirata: [Ezerkilencszázötvenhat 1956. október–november. [Fényképalbum az ellenforradalom eseményeiről. Összeáll.: a Főv. Szabó Ervin kvtár. Bp. 1957.]. 50 t, 34,5 cm. A belső címoldalon kézírással: Amikor a fasiszta fenevad újjáéledni látszott. Alatta, az alsó lapharmadban ugyanezen kézírással, ceruzával írva: Oly korban éltem én e földön/Mikor az ember úgy elaljasult,/Hogy önként ölt és nem csupán parancsra. Az album képanyaga időrendi sorrendben, képaláírásokkal pontosítva mutatja be a forradalom lezajlását, tekintetbe véve a közvetlen előzményeit és utóhatásának, az élet konszolidálásának egyes elemeit (pl. a munkásőrség megalakulása) is.

(25) ÁBTL 4.1. A-801

(26) ÁBTL 4.1. A-2020. Inconnu-csoport, fotóanyag. 44 fénykép, 13x18 cm.

(27) Petrikné Vámos Ida: Iratok a Történeti Hivatalban. Vázlat a volt állambiztonsági szervek iratanyagának irattani feltárásához. In Trezor 1. i. m. 29–60. o.

(28) Uo. 57. o.

(29) Lásd még: ÁBTL 3.1.9. V-150352/3. Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében. IV. kötet, 97 oldal. Világoskék, puha műanyagfedelű albumban 97 egész oldalas (30x24 cm) fotómásolat.

(30) Markó György: A politikai rendőrség fényképfelvételei Örkény Istvánról 1958-ban. Népszabadság, 1999. szeptember 4.; Évkönyv VII. 1999. Magyarország a jelenkorban. Szerk.: Standeisky Éva – Rainer M. János. Bp. 1956-os Intézet, 1999.

(31) ÁBTL 3.1.9. V-156455. Szentjóby Tamás; Az avantgarde művészet írásos forrásairól lásd a kötetben Unger Gabriella tanulmányát.

(32) Kincses Károly: A fotó értéke – érték a fotóban. In Érték a fotóban. I. m. 14. o.

(33) Bayer Zsolt: 1956 „…Hogy legyen jel”. Bp. XX. Század Intézet – Történeti Hivatal – Kairosz kiadó, 2000.

(34) Szembesítő. Az 1956-os forradalom a Történeti Hivatalban őrzött fotók tükrében. A fényképeket válogatta Baczoni Gábor Miklós. Történeti Hivatal, 2000. szeptember-október; ’56 KÉPEI. A kiállítás anyagát válogatta, rendezte: Sümegi György. Történeti Hivatal, 2001. szept. 25.–nov. 5.

(35) Pl. a Rubicon, 2002. 11–12. számában 54 fénykép jelent meg ezen anyagból.

(36) Például a Vicsek Károly, vajdasági filmrendező által készített Bolygótűz (2002) című filmdrámában.

(37) 10 darab, Rolleicord géppel készített, nagyméretű (6x6 cm-es) negatív. Sümegi György: Fényképek 1956 októberéből Fotóművészet, 2003. 3-4. sz. 86–95. o.

(38) A Történeti Levéltárban elkezdődött a legveszélyeztetettebb állapotban lévő fotók tisztítása, a fotókról a ragasztók (cellux) eltávolítása, a fényképek konzerválása. Pl. ÁBTL 3.1.5. O-10986/1.; 25 megfigyelési fotó (10x15 cm) Örkény Istvánról: ÁBTL 4.1. A-1323; ÁBTL 4.1. A-1327. Megkezdődött a fotók leírása, állapotuk fölmérése, összehasonlító vizsgálata, gyűjteményként való, a korábbi gyakorlatnál intenzívebb használata, szerzők, műtermek szerinti meghatározása, autorizálás, az ábrázoltak, események, helyszínek meghatározása.