Tóth Eszter: Zárt irattár a zárt irattárban

Tóth Eszter: Zárt irattár a zárt irattárban

(Megjelent: Trezor 3. 235-244)

„Az irattáron belül külön, a zártanyag irattárában kezeljük a jellegénél, tartalmánál fogva különösen fontos iratanyagokat, amelyeknél fokozott mértékben szükséges azok bizalmas kezelése, a konspiráció, hogy feleslegesen senki se ismerje meg.”(1) Így definiálták az állambiztonsági szervek azt az irategyüttest, amelyet a Történeti Levéltár rendszerében a „Szervezeti egységekhez nem kapcsolódó állambiztonsági iratok” szekcióban találunk meg.(2) A szigorúan titkos, bizalmasan kezelt iratoktól is elkülönített irattárban őrizték a már a korabeli vezetés által is törvénysértőnek tartott perek megmaradt iratanyagait (pl. Rajk-ügy, Sólyom-ügy), az 1956-os forradalom vezetőinek peranyagait (pl. Nagy Imre és társai, Bibó István és társai), továbbá néhány fontosabb egyedi ügyről készült jelentéseket (pl. a földművelésügyi minisztériumi per, az ún. FM-ügy, a Magyar –Amerikai Olajipari Rt. per, az ún. MAORT-ügy). Ebbe a gyűjteménybe kerültek azok az ügyek, amelyeket a legmélyebbre igyekeztek elásni.

A Zárt irattár mintegy keresztmetszetét adja az intézmény kezelésébe került iratoknak, ugyanis találhatók itt operatív és vizsgálati dossziék, internálási anyagok, és ún. szálas működési iratok. Ez a külön kezelt iratanyag, még így hiányosan is, az 1945 utáni történelmünk megismerésének és feldolgozásának nélkülözhetetlen dokumentumait tartalmazza(3), forrásértéke mindenképpen indokolja együtt-tartását, továbbá az iratokról készült rövid ismertető közlését.

 

A Zárt irattár kialakulása

A Zárt irattár létrejötte a törvénysértő perekben elítélt személyek rehabilitálásához, illetve az operatív nyilvántartás felülvizsgálatához kapcsolódik: az ismertető kereteit meghaladja az 1953-ban megkezdett és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése részéről 1962-ben lezártnak tekintett rehabilitációs eljárások és azok politikai hátterének elemzése(4), az alábbiakban csak az irattár kialakulását érintő határozatok, parancsok és utasítások rövid ismertetésére szorítkozom.

1957-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága határozatban utasította a Belügymisztériumot a rehabilitáltakra vonatkozó nyilvántartási anyagok megsemmisítésére, és a koncepciós perekkel kapcsolatban nyilvántartásba vett személyek anyagainak felülvizsgálatára.(5) A döntést az tette szükségessé, hogy a korábban hozott utasítások ellenére a központi operatív nyilvántartásban még mindig szerepeltek olyan személyek (ezek rokonai, kapcsolatai), akiket időközben már rehabilitáltak. A pártdöntés alapján a belügyminiszter megparancsolta, hogy ismételten vizsgálják felül és töröljék a nyilvántartásból a rehabilitált személyek anyagait, a rehabilitációs bizottság határozatai alapján az indokolatlanul internált személyek anyagait, és a nyilvántartásból törölt személyek úgynevezett „kapcsolatait”. A parancs nem vonatkozott a koncepciós perektől függetlenül, egyéb okból ellenséges kategóriába sorolt személyekre.(6)

1959-ben több intézkedést hoztak a Zárt irattárban elhelyezett dossziék kezelésével kapcsolatban. A Belügyminisztérium Kollégiuma 1959. május 7-én tartott ülésén(7) az operatív nyilvántartás felülvizsgálatára vonatkozó határozatával elrendelte, hogy „a munkásmozgalmi szempontból jelentős iratanyagot” – a II. Főosztály vezetőjének(8) jóváhagyása után – a Párttörténeti Intézetnek adják át, az iratanyag feldolgozásának határidejét pedig 1960. december 31-ben jelölte meg. Ugyanebben a határozatban döntött a koncepciós ügyek anyagainak, dossziéinak, kartonjainak megsemmisítéséről, és az operatív szempontból különösen fontos iratok kiemeléséről. 1959. november 16-án pedig a Legfőbb Ügyész, a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter együttes utasításában egyebek között meghatározták a központi operatív nyilvántartástól eltérő iratkezelést; vagyis a vizsgálati anyagok csak egy példányban készülhettek, és ezeket a dossziékat a bíróságok nem irattározhatták. Ez az utasítás szabályozta az iratokba való betekintés rendjét is.(9)

Mindezekben az utasításokban és parancsokban még nem említik a Zárt irattárat, csak a felülvizsgálatról és az eltérő kezelésről esik szó. A Zárt irattár létrehozásának „jogi” alapja az a jelentés, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1962. október 23-i ülésén hangzott el, és a KB augusztus 16-i határozatának végrehajtásáról szólt.(10) Ebben a jelentésben utasította a KB a Belügyminisztériumot a koncepciót tartalmazó anyagok, a törvénysértő eljárások során keletkezett nyomozati, bírósági és más nyilvántartási anyagok, a munkásmozgalmi káderekre összegyűjtött „kompromittáló” jelentések, feljegyzések megsemmisítésére.(11) Továbbá utasítást adott a perújítási eljárások, valamint a törvénysértésért felelős, illetve azokban közreműködő személyek anyagainak, és az ártatlanul meghurcoltak tulajdonát képező dokumentumoknak (kitüntetési okmányok, családi okiratok, fényképek) megőrzésére, a Belügyminisztériumban történő elhelyezésére, és szigorúan bizalmas – zárt anyagként történő – kezelésére.

 

A Zárt irattárban elhelyezett, kezelt iratok

A Zárt irattárba helyezendő iratok kiválasztásánál öt csoportot határoztak meg:

A dossziék első csoportját alkotják a „munkásmozgalmi személyek” ellen indult törvénysértő perek, és az azokhoz kapcsolódó más ügyek anyaga. Ide tartoznak a Rajk-, a Sólyom-, az SZDP-ügy és a Kádár-ügy dokumentumai, a koncepciós ügyekben 1954-től folytatott perújítási eljárások anyaga: meghallgatási jegyzőkönyvek, tanúvallomások, tárgyalási jegyzőkönyvek, felmentő ítéletek, valamint bizonyítékként csatolt, párttörténettel összefüggő dokumentumok. A koncepciós ügyek 1949 és 1953 között keletkezett alapeljárási iratainak nagy részét – a korábbi utasításoknak megfelelően – 1957 és 1965 között megsemmisítették.(12)

Ugyancsak az első csoportba tartoznak a törvénysértő perek keretében eljárás alá vont, de attól függetlenül, más bűncselekmények miatt elítéltek, illetve internáltak (volt horthysta katona- és rendőrtisztek, hadbírók, főszolgabírók, politikai detektívek) nyomozati, bírósági anyagai, amennyiben volt ügyükben perújítás.

Ide tartoznak továbbá a koncepciós ügyek felülvizsgálatával kapcsolatos anyagok, összefoglaló jelentések, kimutatások: az MSZMP által kiküldött bizottság, a Legfőbb Ügyész jelentései, a Legfőbb Bíróság jelentése a perújítási eljárások eredményéről, a belügyi és igazságügyi szervek vezetői részére készített összefoglalók a volt államvédelmi és igazságügyi szervek szerepéről a „munkásmozgalmi személyek” ellen elkövetett törvénysértésben, és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága részére a személyi kultusz idején elkövetett magyarországi törvénysértésekről készített tájékoztatók.

Ugyanide sorolták a dossziék rendezésével, selejtezésével, megsemmisítésével kapcsolatos iratokat, a kivégzett, meghalt személyek temetési helyének felkutatásával kapcsolatos jelentéseket, exhumálási, agnoszkálási jegyzőkönyveket, fényképeket, filmnegatívokat, a koncepciós ügyekben eljárás alá vont személyek házkutatási anyagait, melyeket nem tudtak visszaadni, és az 1950– 1953-ban az Országos Börtön irattárában őrzött (töredékes) büntetés-végrehajtási iratokat.

Az iratok második csoportját azok a dossziék alkotják, amelyek vádlottjai ellen az eljárást törvénysértőnek ítélték ugyan, de nem sorolták ügyüket az MSZMP által koncepciósnak tartott perek sorába: többek között Demény Pál és Weishaus Aladár nyomozati, bírósági iratai, az 1948 és 1956 közötti években katonatisztek, bírók, volt belügyminisztériumi beosztottak ügyében folytatott eljárások és a rehabilitációs eljárások során keletkezett iratok, J. G. Jacobson amerikai állampolgár, a Joint (teljes nevén Joint Foreign Committee of Jewish Board of Deputies) magyarországi képviseletének vezetője, és magyar kapcsolatai ellen indult eljárás iratai, valamint Király Béla és társai elleni eljárás nyomozati, bírósági anyagai.

Itt találhatjuk még az 1948 és 1956 közötti években egyes külföldi állampolgárok ellen folytatott eljárások iratait, és a Tájékozató Iroda határozatával összefüggésben 1948 és 1956 között a Délszláv Szövetség egyes vezetői ellen folytatott eljárások iratait.

A harmadik csoport a törvénysértésekért felelős vezetőkre, államvédelmi tisztekre, bírókra, ügyészekre vonatkozó anyagokat gyűjti egybe. Olyan iratok tartoznak ebbe a körbe, mint a Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Péter Gábor felelősségét bizonyító dokumentumok gyűjteménye, a Farkas Mihály és társai, illetve Péter Gábor és társai elleni bírósági per vizsgálati iratai, a Szücs Ernő-ügy kapcsán elítélt személyek felülvizsgálati, perújítási anyagai, valamint kimutatások és összefoglalók a koncepciós ügyek vizsgálatában részt vett államvédelmi tisztekről. A koncepciós ügyekben részt vett államvédelmi beosztottak tevékenységét bizonyító anyagok személyenként külön dossziékba kerültek.

A negyedik iratcsoportot az 1956-os forradalom vezetői ügyében keletkezett nyomozati, bírósági anyagok, dokumentum-gyűjtemények, továbbá az 1956-os forradalomról az állambiztonsági szolgálatok által készített összefoglalók, tanulmányok, jelentések, monográfiák alkotják.

Végül az ötödik csoportba tartoznak a legfőbb ügyész, a belügyminiszter és igazságügy-miniszter 006/1959. számú együttes utasítása alapján különleges kezelésre kijelölt anyagok.(13)

 

A Zárt irattár korabeli kezelése

A 006/1959. BM parancs szerint az irattár közvetlenül a III/2. osztály (a mindenkori operatív nyilvántartást végző szervezeti egység) vezetője alá tartozott. A parancs meghatározta azt is, hogy az elhelyezett anyagokat ki kezelheti, és őt távolléte esetén ki helyettesítheti.

Betekintést és az anyagok kiadását csak a legindokoltabb esetben, külön engedéllyel lehetett kérni.

A zárt anyagokba betekintést kérhetett az igazságügyi szervek részéről az igazságügy-miniszter, az Igazságügy Minisztérium Felügyeleti Főosztályának vezetője, az Igazságügy Minisztérium Katonai Főosztályának vezetője, a Legfőbb Ügyész, a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályának vezetője, a Katonai Főügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának elnöke. A különleges kezelésre kijelölt anyagoknál az ügyben eljáró bíróságok és ügyészségek megyei (fővárosi) vezetőinek aláírásával lehetett betekintést kérni. A Belügyminisztérium szervei részéről a III. Főcsoportfőnökséghez tartozó csoportfőnökségek, operatív osztályok vezetői kérhettek betekintést. Ezen kívül a zárt anyagban szereplő személyek beadványainak elintézése céljából betekintést kérhetett még a BM Titkárság vezetője.

A koncepciósnak ítélt ügyek megmaradt anyagainak megtekintését és kikölcsönzését csak a belügyminiszter vagy a III. főcsoportfőnök, illetőleg annak helyettese engedélyezhette.

A 1956-os forradalom vezetőinek anyagaiba a betekintést, illetve ezen anyagok kikölcsönzését az igazságügyi szervek, a bíróságok és a Legfőbb Ügyészség részére az illetékes vezetők kérésére, átirat alapján a III. főcsoportfőnök vagy helyettese engedélyezhette.

Az operatív osztályok részére az engedélyt a III. Főcsoportfőnökséghez tartozó csoportfőnökök kérésére a III/2. osztály vezetője adhatta ki. A 006/1959. sz. utasítás alapján kezelt, különleges kezelésre kijelölt iratokba való betekintésről az illetékes vezetők kérésére a III/2. osztály vezetője intézkedett.

Az 1985-ben kiadott működési rend az iratok felhasználásáról, sőt azok kutatásáról is szólt. A zárt anyagok irattárában őrzött dokumentumok felhasználását minden esetben személyre szólóan, adott témára és meghatározott célra engedélyezték. Az adatokat a munkásmozgalom-történetének kutatásához, állambiztonsági munkához, bírósági kegyelmi eljárásokhoz, hivatalos igazolások kiadásához lehetett felhasználni. Engedélyt csak a belügyminiszter, a belügyminisztériumi államtitkár és az állambiztonsági miniszterhelyettes adhatott. Ugyanezen működési szabályzat külön pontban határozta meg, hogy „állami, társadalmi szervek, tudományos, közművelődési intézetek, kiadók, tömegkommunikációs szervek – köztük a Belügyminisztérium szervei, dolgozói – részére tudományos, ismeretterjesztési, közművelődési célú kutatás, publikálás általában nem engedélyezhető”. Ilyen irányú kérelmeket csak a belügyminiszter, illetve az államtitkár bírálhatott el.

 

A Zárt irattárban elhelyezett anyagok rendezése 1989 előtt

1965-ig az irattárban elhelyezett dossziék nem voltak ügyenként csoportosítva, a dossziékat emelkedő irattári számsorrendben helyezték el. Bár vannak arra utaló dokumentumok, hogy végeztek „rendezéseket”, de ez a rendezés nem jelentett többet az iratok selejtezésénél. Az 1965-ben készített rendezési terv alapján az általuk koncepciósnak ítélt pereket és az internálási iratokat ügyenként csoportosították(14) és hét „tételt” alakítottak ki: Rajk-ügy, Sólyom-ügy, SZDP-ügy, Egyedi-ügy, Szücs-ügy, Péter-ügy, Egyéb ügy. A dossziékat ügyenként újraszámozták, minden ügy kapott egy római számot, ezen belül a személyek emelkedő arab számot. Például: Rajk-ügy I; Rajk László I/1; Szőnyi Tibor I/2 stb.

Ügyenként készítettek egy jegyzéket, amelyben felsorolták a személyeket, és melléjük írták a dosszié új, vagyis „zárt számát”. Ezen kívül készítettek egy konkordancia jegyzéket is, amely a dosszié típusok szerinti, emelkedő számsorrendben tartalmazta a dossziékat, a régi dosszié szám mellett megadva a zárt számot is. Az így készített lista alapján a dossziékat az irattári naplóból kivezették: a naplóban csak a régi dossziészám maradt, a többi rubrikát letakarták, és e ragasztócímkét „zárt anyag” felirattal látták el.

Az irattárban elhelyezett többi dossziét nem sorolták be ebbe a rendszerbe, de az irattári naplóból ugyanígy kivezették.

A rehabilitációs eljárások kapcsán kutatást folytattak az Országos Börtön irattárában is. 1964-ben a Budapesti Országos Börtön TÜK irattárából ömlesztett állapotban átvettek a Gyűjtő, a Mosonyi utcai Fogház, a kistarcsai és a tiszalöki internáló táborokban 1950 és 1953 között keletkezett iratokat. Ezeket az anyagokat csomókban tárolták, feldolgozásuk, rendezésük nem történt meg, s a selejtezés tényén kívül ezekről további adatokkal nem rendelkezünk.(15) A későbbiek során néhány internálással kapcsolatos anyagot kiemeltek, és áthelyezték az A-dossziék(16) közé.

1969 és 1971 között az engedélyezett kutatások kapcsán készült jelentésekkel, kimutatásokkal, belügyi értékelésekkel bővült a Zárt irattár.(17) Az irategyüttes lényeges változáson csak az 1980-as évek második felében esett át. 1987-ben Vagyoczky Béla r. ezredes, adatfeldolgozó és tájékoztatási csoportfőnök, már azt írja, hogy az „anyagok állam- és szolgálati titkot tartalmaznak, politikai, történelmi értékkel rendelkeznek, azonban állambiztonsági munkához nem kapcsolódnak”, ezért a zárt anyagok további kezelésével kapcsolatban politikai döntést kér, arra való tekintettel, hogy az érintett ügyekben szereplő egyes személyek magas párt és közéleti tisztséget töltenek be, illetve arra való hivatkozással, hogy a párttörténeti adatok többségének nyilvánosságra hozatalában a Politikai Bizottság illetékes.(18) 1987 és 1988 között az iratokat az MSZMP KB Politikai Bizottság 1984-es határozata alapján(19) a Párttörténeti Intézetnek kívánták átadni. Erre azonban már nem került sor.

A koncepciós büntető ügyek felülvizsgálatáról szóló Minisztertanácsi határozat(20) nyomán a Belügyminisztérium több ügyet is átadott az igazságügyi szerveknek. Az átadás előtt a dossziékból operatív okokra hivatkozva bizonyos lapokat kiemeltek, illetve néhány dossziét visszatartottak. Az eljárások lefolytatását követően az igazságügyi szervek a dossziékat részben Budapest Főváros Levéltárának ( BFL), részben pedig az Új Magyar Központi Levéltárnak adták át. Ekkor került például a Budapest Főváros Levéltárába a Demény Pál ügyével(21) foglalkozó dossziék egy része, a Magyar Országos Levéltárba pedig többek között a Nagy Imre és társai, Kardos László és társai, Pruha József, B. Szabó és társai, Ádám György és társai, Földvári Rudolf és társaira vonatkozó dossziék és az ún. íróperek.(22)

 

Az irategyüttes rendezése a Történeti Hivatalban

A Zárt irattár rendezését először 1998-ban kezdtük meg a költözéséhez szükséges irat-előkészítés kapcsán. Felmerült a Zárt irattár megszüntetésének a gondolata is, de az összeállított csoportokban található dossziék együtt-tartása mellett több érv szólt. Ezek közül a legfontosabb, hogy sok dossziénak nincs (archív) irattári száma, csak élő („ügyviteli”) száma, így ezek a dossziék nem reponálhatók, továbbá a dossziékban szereplő személyek egy részét a központi operatív nyilvántartásból törölték, így nem rendelkezhettünk segédlettel. Végül úgy döntöttünk, hogy a V-jellel ellátott, de zárt számmal nem rendelkező, 1989 óta töredékes 1956-os dossziékat, illetve borítékokat besoroljuk a V-dossziék közé, a Matuska üggyel foglalkozó anyagokat pedig az A-dossziék között helyezzük el.

A rendezés során figyelembe vettük, hogy az iratok nagyobb része szorosan kapcsolódik a koncepciós ügyekhez és a rehabilitációs eljárásokhoz. A zárt irattárban őrzött, római számmal nem rendelkező (addig a Zárt irattáron belül páncélszekrényben őrzött), de tematikailag idetartozó dossziékat, valamint a Zárt irattárban elhelyezett egyéb szálas iratokat, a rendszert folytatva további hét részre bontottuk Mindezek alapján a következő új „csoportokat” alakítottuk ki:

  • VIII. Kádár-ügy

  • IX. A koncepciós perek felülvizsgálatával és a Zárt irattár kezelésével kapcsolatos iratok

  • X. Exhumálás

  • XI. Állambiztonsági (államvédelmi) szervek szervezetével, működésével kapcsolatos iratok(23)

  • XII. Állambiztonsági fogházak és internáló táborok töredék iratai(24)

  • XIII. Házkutatási anyagok

  • XIV. Egyes nagy ügyek (MAORT, FM, Magyar Közösség, Standard) kapcsán keletkezett jelentések, kimutatások, belügyi értékelések.

* * *

Végül néhány megjegyzés a dossziékban található iratok évkörével kapcsolatosan.

A szórványosan előforduló 1945 előtti iratok között találunk magánlevelezést, hivatalos iratokat (igazolványokat, bizonyítványokat), és az eredeti koncepciós perek bizonyítékait (1930– 1940-es évekbeli rendőrségi, bírósági anyagok másolatát, sajtótermékeket).

Azokat az iratokat, amelyek a koncepciós ügyek 1945 és 1953 közötti vizsgálati eljárásai során készültek, túlnyomórészt megsemmisítették. Ennek ellenére a dossziékban előfordulnak bizonyítékok, sajnos az alább felsorolt irattípusok esetében is többnyire töredékesen, hiányokkal. Van példa arra, hogy megőrizték a rehabilitált személy operatív és vizsgálati anyagát, mert ügye szorosan kapcsolódott valamely nem rehabilitált személyhez. Leggyakrabban az őrizetbe vételi határozat, a házkutatási jegyzőkönyv, és a lefoglalt házkutatási anyagok jegyzéke, néhány tanúkihallgatási jegyzőkönyv, illetve internálás esetén az internálási véghatározat, szabadulási határozat maradt meg az eredeti anyagból.

A legtöbb irat a felülvizsgálattal és a rehabilitációval kapcsolatos. A rehabilitációs eljárások három nagyobb hullámban folytak le (1953– 1954, 1956– 1957, 1962), ami tükröződik az iratokban is.

A dossziékban megtalálhatók az 1962 és 1985 között elvégzett selejtezésekkel, rendezésekkel kapcsolatos iratok valamint a dossziékban szereplő személyekre vonatkozó kérdőjegyek(25) is.

Az irategyüttesről már elkészült a tudományos kutatást segítő áttekintő raktári jegyzék, amely hozzáférhető a Történeti Levéltár kutatótermében.

JEGYZETEK

(1)Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban ÁBTL) 2.1. IX/29-64-7764/1963. augusztus 23. Zártanyagok irattárának működési rendje.

(2) Jelzete ÁBTL 2. 1.

(3) A Zárt irattár dokumentumaiból közlő forráskiadványok közül megemlíteném: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez, 1–5. kötet. Bp. KGJK, 1993. (Szerk.: dr. Horváth Ibolya, dr. Solt Pál, dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János, dr. Zinner Tibor.); Kádár János bírái előtt. (Szerk.: Varga László) Bp. Osiris–BFL, 2001.

(4) Erre vonatkozóan lásd Baráth Magdolna: Az ÁVH és az 1950-es évek rehabilitációs eljárásai. In Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. /Közelmúltunk hagyatéka/ (Szerk.: Gyarmati György). Bp. Történeti Hivatal, 2000. 187–202. o.; Uő: Az MDP vezetése és a rehabilitáció, 1953–1956. Múltunk, 1999. 4. sz. 40–97. o.; Uő: A Belügyminisztérium „megtisztítása” a volt ÁVH-soktól, 1956-962. In Évkönyv VII. 1999. Magyarország a jelenkorban. Szerk.: Standeisky Éva – Rainer M. János. Bp. 1956-os Intézet, 1999. 95–108. o.

(5) MSZMP PB 1957. október 22., 4.: Javaslat a BM állambiztonsági szerveinél operatív nyilvántartásba vehető kategóriák és személyek meghatározására (MOL M-KS 288. f. 5/47 ő. e.)

(6) BM 56. sz. parancs (1957. december 9.); 57. sz. BM parancs: Szabályzat a Belügyminisztérium politikai nyomozó szervei operatív nyilvántartására.

(7) ÁBTL 1.11.10. 715520/1959. június 9. – Kivonat a BM Kollégiuma 1957. május 7-i ülésének határozatából.

(8) III. Főcsoportfőnökség jogelődje volt.

(9) ÁBTL 2.1. IX/29: A Legfőbb Ügyész, a Belügyminiszter és az igazságügy-miniszter 006/1959 sz. együttes utasítása a politikai bűncselekmények miatt bűntető eljárás alá vont személyek ügyében keletkezett bűnügyi iratok nyilvántartásának szabályozásáról (1959. november 16.)

(10) MSZMP PB 1962. október 23., 2. napirendi pont 3 sz. melléklet. Javaslat a nagy koncepciós perek iratainak meghagyására, illetve megsemmisítésére. MOL M-KS 288. f. 5/280. ő. e.

(11) Az iratok selejtezésével kapcsolatban lásd a kötetben Baráth Magdolna: Az állambiztonsági iratok selejtezése, megsemmisítése című tanulmányát.

(12) A Zárt irattárban szereplő személyekre vonatkozó iratokat, dossziékat még 1980-ban is selejteztek. Vö. Baráth Magdolna idézett tanulmányával.

(13) ÁBTL 2.1. IX/28-sz. n.-1985.

(14) ÁBTL 2.1. IX/30 Nyt. sz. 506-8/1965. Javaslat a zártanyag irattárban elhelyezett koncepciós ügyek anyagainak végleges rendezésére. (1965. április 23.)

(15) ÁBTL 2.1. XII/11. BM III/2 sz. n. Javaslat 1964. április 20-án átvett anyagok rendezésére (1968. április 1.), uo. BM Nyilvántartó Központ 1. osztály sz. n. Feljegyzés a rendezésről (1973. augusztus 9.).

(16) ÁBTL 4.1 Állambiztonsági munkához készült háttéranyagok (A-anyag).

(17) Vö. Baczoni Gábor: Négy törvénysértő per utóélete, in Államvédelem a Rákosi korszakban, i. m. 239–333. o.

(18) ÁBTL 1.10.11. sz. n. Feljegyzés a zárt anyagok irattárában elhelyezett anyagok további kezeléséről. (1987. július 2.)

(19) ÁBTL 2.1. IX/ 29

(20) 3069/1989 (II. 22) Minisztertanácsi határozat a koncepciós ügyek felülvizsgálatáról.

(21) Lásd BFL-XXV fond alatt.

(22) MOL-XX-5-h

(23) A Történeti Hivatal birtokában 1998-ban még nem voltak a BM Államvédelmi Hatóságra, Államvédelmi Hatóságra és internálásra vonatkozó szálas, nem dossziéba fűzött iratok.

(24) További rendezési feladat lesz az internálási anyagok áthelyezése a Személyes szabadságot korlátozó intézkedések iratai fondjába (ÁBTL 2.5.)

(25) A kérdőjegy (lásd Állambiztonsági értelmező kéziszótár. Bp. BM Könyvkiadó, 1980.) a BM központi és helyi nyilvántartásaiban történő ellenőrzésre szolgáló állambiztonsági nyomtatvány volt.