Beszámoló Krahulcsán Zsolt előadásáról

1958 végén vezetőváltás történt a Belügyminisztérium II/8. azaz Vizsgálati Osztályának élén. Az addigi vezetőt, Szalma Józsefet Korom Mihály váltotta fel. Krahulcsán Zsolt a Történelmi KávéháZ-ban megtartott előadásában a vezetőváltás politikai hátterét mutatta be, miközben a két főszereplő hivatali pályafutását is ismertette

Párhuzamos életrajzok
Szalma József és Korom Mihály hivatali karrierútjának összehasonlító elemzése

címmel.

Milyen következtetéseket lehet levonni egy állambiztonsági vezetőváltásból, amikor annyira eltérő habitusú emberek váltják egymást, mint a brutális hírű Szalma József, és a szürke funkcionárius Korom Mihály? Változott-e a Kádár-rezsim megtorló politikája 1958-ban, és ha igen, akkor ennek mi lehetett az oka? Milyen személyi változások történtek még a Belügyminisztériumban, ebben az időszakban, és lehet-e ebből a megváltozott politikára következtetni? Mi lett a két főszereplő további sorsa? - ezeket a kérdéseket jelölte meg az előadó, mint legfontosabbakat, amelyekre előadásában válaszolni törekedett.

A hallgatóság először az 1958-ig tartó párhuzamos életrajzokkal ismerkedhetett meg.

Szalma József 1945-től kommunista párttag, 6 elemit és 4 polgárit végzett, 1945 és 1947 között segédmunkásként dolgozott a Vörös Csillag Traktorgyárban. 1947-ben lépett a politikai rendőrség kötelékébe, 1950-ben Moszkvában, a Dzerzsinszkij Állambiztonsági Akadémián tanult, ezt követően nevezték ki a kémelhárításon alosztályvezetőnek. 1953 januárjától lett a BM ÁVH Vizsgálati Főosztályának helyettes vezetője, ő tartóztatta le Péter Gábort, és szerepet játszott a szociáldemokraták (pl. Marosán György) elleni koncepciós perek felülvizsgálatában is. Ekkori tevékenységére az volt a jellemző, hogy maradéktalanul elfogadta a hivatalos álláspontot, mely szerint mindenért egy személyben Péter Gábor volt a felelős, a Párt nem hibázott.

Amikor kinevezése szóba került a Vizsgálati főosztály élére, Szalma támogatója Piros László belügyminiszter volt, miközben pártvonalon, az apparátusban kifogásokat fogalmaztak meg vele szemben. Képzetlenségét és durva stílusát is kifogásolták. Ennek ellenére 1955-től a Vizsgálati Főosztály vezetője lett, és e tisztségében többször, a különböző szervezeti átalakulások alkalmával is megerősítették egészen 1958-ig. 1956 után Biszku Béla volt a pártfogója.

Az 1956 utáni megtorlások kapcsán az a hír terjedt el róla, hogy személyesen is részt vett az őrizetbe vettek bántalmazásában, azt is mondták, hogy két forradalmárt, Dudás Józsefet és Szabó Jánost (a Széna téri Szabó bácsit) ő maga verte agyon.

Korom Mihály szintén 1945-től tagja a kommunista pártnak. Ő már 1945-től rendőrként dolgozott különböző vidéki kapitányságokon. 1948-ban végezte el a Rendőrtiszti Akadémiát, 1949-ben a Magyar Dolgozók Párja öthónapos pártiskoláját, ezt követően került az MDP központi apparátusába a Káder Osztályra. 1951-ben jogtudományi végzettséget is szerez, és 1952-ben a Központi Vezetőség Adminisztratív Osztály politikai munkatársa lett. 1954-ben a párt Központi Székház pártbizottságának a függetlenített párttitkára, 1955-ben a Szovjetunióban tanult, 1956 októberében a Parlamenti Őrség parancsnokhelyettese. 1957 januárjától az Országos Rendőrfőkapitányság Elnöki Osztály személyzeti vezetője és még ugyanebben az éveben Moszkvában befejezte a tanulmányait. 1958 júliusától az MSZMP Párt és Tömegszervezeti Osztályán dolgozott, innen nevezték ki azután a Vizsgálati Osztály vezetőjének.

A párhuzamos életutak ismertetése után Krahulcsán Zsolt az 1956-ot követő megtorlás 1958-as átalakulásáról beszélt - részben a különböző párttestületek vonatkozó határozataira hivatkozva, részben az állambiztonsági állomány összetételéről beszélve. Prezentációjában előadása fontosabb részeit folyamatosan illusztrálta, itt például ezt olvashattuk:

A politikai rendőrség és a megtorlás módszertana (1958-1960):

• bosszú, a társadalom megfélemlítése
• 1957 decemberi PB határozat a párt büntetőpolitikájáról „osztályszemlélet”
• 1958 februárjáig le kell zárni az „ellenforradalom” ideje alatti ügyek vizsgálatát
• 1958. október: szemléletváltozás igénye: „új módszerek” (osztályhelyzet, megelőző intézkedések, bomlasztás, stb.) alkalmazása versus „statisztikai szemlélet” (őrizetbe vétel)
• 1958. október: a legfontosabb ‘56-os perek lezárása – vezetőváltás a Vizsgálati Osztály élén
• 1958. dec: belügyminiszteri parancs: „az ellenforradalmi ügyek vizsgálata befejeződött”

Káderhelyzet a politikai rendőrségen 1958-1959 fordulóján:

1956 vége: az állomány 68,7% dolgozott öt évnél hosszabb ideje az államvédelemnél, a hálózati, operatív beosztottak 75%-a

• országosan: az osztály és alosztályvezetők között (317 fő) 134-nek volt tíz vagy annál többéves gyakorlata
• „ideológiai képzetlenség”, gyenge általános szellemi színvonal
• pártkáderek küldése az állambiztonsági szervekbe (belsőreakció-elhárításhoz: Hollós Ervin, osztvez., Geréb Sándor osztv.h., Sándor György, Zalai Emil alovez.) + Rácz Sándor, Komornik Vilmos, Köteles István, Peták Pál)

1958 vége: a Politikai Nyomozó Főosztály állományában 85 „pártmunkás”

• öt osztályvezető, hét csoportvezető + karhatalmisták
• feszültségek : a „régi belügyesek” és a „magas fokú marxista képzettséggel és több éves pártmunka tapasztalattal rendelkező” pártkatonák közt.

Az 1958-as változások tehát bizonyos "konszolidáció" igényét jelezték, és ennek volt része, hogy néhány kiemelt területre pártkedert küldtek - így került a belső elhárításhoz (BM II/5.) Hollós Ervin, a mezőgazdasági elhárításhoz (BM II/7.) Rácz Sándor (ő később állambiztonsági miniszterhelyettes is lesz, ekkoriban viszont a kollektivizálási kampány ellenőrzése a kiemelt feladata) és a Vizsgálati Osztályhoz Korom Mihály.

Szalma József leváltásához ürügyül szolgálhatott, hogy rendszeresen kellett fegyelmi eljárásokat indítani ellene botrányai, verekedései, italozásai és egyéb visszaélései miatt, ugyanakkor Korom Mihály kifogástalan viselkedésű párthivatalnok volt. Ennek megfelelően alakult későbbi életpályájuk is: Szalma József egy ideig Deberecenben volt állambiztonsági tiszt, majd visszakerült Budapestre, ahol a kémelhárítás NSZK-Ausztria vonalának osztályvezetője lett. Ezt a kiemelt pozíciót sem tudta azomban megtartani - újabb botrányok után az 1970-es évek közepén leszerelték a Belügyminisztériumból, és kénytelen volt villanyszerelőként elhelyezkedni.

Korom Mihály viszont "fényes pályát" futott be: 1966-ban már az MSZMP Központi Bizottság titkára, majd igazságügyi miniszter, 1980-ban már a Politikai Bizottságnak is tagja és országgygűlési képviselő is lesz. 1985-ben az MSZMP XIII. Kongresszusán kimarad a Politikai Bizottságból, nyugállományba vonul, de ismét országgyűlési képviselő és az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsának elnöke 1988-ig. 1989-ben az MDF kezdeményezi a visszahívását, ekkor lemond a mandátumáról.

Az előadást követő beszélgetés során szóba került, hogy milyen szovjet kapcsolatokkal rendelkezhettek az egykor Moszkvában tanuló, a párvezetés második vonalába tartozó személyek, valamint az is, hogy Szalma József 1956-os forradalom alatti tevékenysége hogyan tükröződhet Moldova György Elbocsátott légió című könyvében, amely az egykori ávós-legendák gazdag tárháza.

Krahulcsán Zsolt igen tartalmas előadásának felvétele - hasonlóan a korábbi Történelmi KávéháZ előadásokhoz - hamarosan elérhető lesz az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára honlapján és Facebook oldalán is.

A Történelmi KávéháZ kövekező előadását november 10-én Baracsi Erzsébet fogja tartani az ún. Repülőegyetemről.