TÖRTÉNELMI KávéháZ
Beszélgetések a Történeti Levéltárban

MEGHÍVÓ

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon, és az azt követő beszélgetéseken.
Februári rendezvényünkre a külső kutatóink közül Sallai Jánost, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát hívtuk meg, hogy számoljon be legújabb kutatásairól.

A következő előadásra 2017. február 9-én 15 órakor az ÁBTL aulájában kerül sor (Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.)

Előadó: Sallai János

Az előadás címe:
A vasfüggöny története
1948–1989

2017-ben harminc éve, hogy Székely János, a BM Határőrség akkori parancsnoka megírta levelét a belügyminiszternek, amelyben egyik alternatívaként a „vasfüggöny”, azaz akkor már elektromos jelzőrendszer (EJR) felszedését javasolta. A levél elindított egy olyan folyamatot, amely más tényezőkkel, a világútlevél bevezetésével, a megváltozott kül- és belpolitikai helyzettel elvezetett 1989. május 2-ához, amikor is nemzetközi sajtótájékoztatóval egybekötve Hegyeshalomban nekiláttak az EJR felszedéséhez.

Szalma 1947-ben lépett a politikai rendőrség kötelékébe, 1950-től a kémelhárítás alosztályvezetője, 1953-tól a BM ÁVH Vizsgálati Főosztályának helyettes vezetője, később vezetője lett. Gyakorlatilag a forradalom leverése után is a helyén maradt, novemberben kinevezték a Vizsgálati Osztály élére, ahol egészen 1958 decemberéig teljesített szolgálatot. Ezután Debrecenben lett a megyei rendőr-főkapitányságon a politikai rendőrség helyettes vezetője, de 1967-től ismét a budapesti központban, a kémelhárításnál találjuk. Második botlása következtében – és ez már a karrierje végét is jelentette – 1975-ben fegyelmivel nyugdíjazták, a pártból is kizárták, majd vízvezeték-szerelőként helyezkedett el a Fővárosi Vízműveknél.

Az előadás során bemutatom a vasfüggöny első időszakát, amikor letarolták a nyugati határ mentén a növényzetet, akadályokat, magasfigyelőket építettek fel, és hermetikusan lezárták a nyugati határt. Később 1949-ben ezt kiegészítették az antihumánus érintő aknák telepítésével.

Ezt követően beszélek a határőrizeti rendszer kiépítéséről, szervezeti változásokról, a Határőrség ÁVH alá rendeléséről. Ezt a korszakot az 1956-ban bekövetkezett aknazár felszedése és a forradalom zárta le.

A vasfüggöny második korszakát 1957-től az aknazár újbóli letelepítése, a Határőrség BM alá rendelése nyitotta meg, és az EJR-el való kiváltása zárta. Ebben az időszakban meghatározó volt a Kádár János–Bruno Kreiszky találkozó, amelyet az államhatárhoz kapcsolódó nagyon fontos változások követtek, és vasfüggöny szigorában is enyhülés következett be.

Az MSZMP Politikai Bizottságának 1965-ös határozata szerint az osztrák–magyar határon az aknamezőt felváltotta a lényegesen humánusabb EJR. Az Európában Helsinkiből kiindult enyhülési folyamat, valamint a magyar társadalomban bekövetkezett változások mellett az EJR technikai elavultsága elvezetett az 1988. január elsejével bevezetett világútlevélig, amelyet követően a vasfüggöny elvesztette jelentőségét. Mindezt nem akadályozták a gorbacsovi reformfolyamatok, amelyek Magyarország számára lehetővé tették az önálló cselekvést az EJR felszámolása terén. Így következett be a határnyitás, amelynek utórengése volt az NDK-sok kiengedéséhez és a Berlini Fal leomlásához elvezető páneurópai piknik.

Az előadás végén felteszem a kérdést, hogy vajon volt-e más alternatíva, illetve magyarázatot adok néhány fontos fegyverhasználattal, és páneurópai piknikkel kapcsolatos nyitott kérdésre.

Sallai János