Beszámoló Petrás Éva előadásáról

Beszámoló Petrás Éva előadásáról

Történelmi KávéháZ - Petrás Éva előadása

A Történelmi Kávéház 2017. májusi rendezvényén levéltárunk kutatója, Petrás Éva tartott előadást
JEHOVA TANÚI AZ ÁLLAMBIZTONSÁG FÓKUSZÁBAN
címmel.

Elöljáróban arról beszélt, hogy miért aktuális a téma: 100 éve itt vannak Magyarországon, a köztereken, illetve a lakásokba becsöngetve - térítés közben találkozunk velük, de csak keveset tudunk róluk. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy nemrégiben a hírekben is szerepeltek, annak kapcsán, hogy Oroszországban betiltották a működésüket, a szervezeteiket feloszlatták, a vagyonukat pedig elkobozták.

Megemlítte, hogy a kutatást megnehezíti az a körülmény, hogy a Jehova Tanúira vonatkozó források meglehetősen hiányosan állnak rendelkezésre, csak szórványosan maradtak fenn. A források többsége az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában olvashatók, de ezen kívül találhatók még iratok Budapest Főváros Levéltárában, valamint a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház archívumában is.

Petrás Éva először röviden általánosságban beszélt róluk: az Amerikai Egyesült Államokban jöttek létre, Biblia-tanulmányozó csoportokból. Charles Taze Russel alapította 1881-ben, a szervezeti felépítésük szerint a világszervezetet vezető legfelső testületük az amerikai Bethelben szolgálók közül kerülhetnek ki, a helyi szervezetük élén a vének állnak, akik nem kapnak fizetséget a tevékenységükért, azaz nincs hivatásos papi rétegük.

Tanításaik szerint keresztények, a legfőbb Istennek Jehovát tartják, nem ismerik el a Szentháromságot, a közeli végítéletet hirdetik, politikailag semlegesek, elutasítják a vérátömlesztést és a katonai szolgálatot, rendszeres térítő tevékenységet végeznek.

Világszerte 8,2 millió taguk van, létszáma Magyarországon jelenleg 31 ezer fő, államilag elismert egyházként működnek.

A vallásfelekezet Magyarországon az 1910-es években terjedt el, "amerikás" magyarok, vagyis az Egyesült Államokba kivándorolt és majd onnan hazatértek hozták létre az első Biblia-tanulmányozó csoportokat. Mivel tagjaik a vallásváltók közül kerültek ki, ezért már kezdettől konfliktusba kerültek a hivatalos egyházakkal. Főleg Kelet- és Észak-Magyarországon, valamint Erdélyben tevékenykedtek, ezért a reformátusokkal volt a legtöbb összeütközésük.

A Horthy-korszakban keresztény felekezet elleni izgatással és kommunista eszmék terjesztésével vádolták őket, 1939-ben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter rendelettel tiltotta be működésüket. A katonai szolgálat megtagadása miatt munkaszolgálatosként sokan kerültek a bori munkatáborba, Radnóti Miklóssal együtt részt vettek az "erőltetett menet"-ben, néhány tagjukat Magyarországon végezték ki, valamint Auschwitzba és más megsemmisítő táborba is hurcoltak el a vallás követőit.

1945 után a nagy egyházak kezdettől korlátozónak érezték a kialakuló új rendszert, ezzel szemben a Jehova Tanúi enyhülést érezhettek, mivel a hazai és nemzetközi jogszabályok biztosították számukra a vallásszabadságot. 1946-ban törölték a betiltásukat, a szervezetük 300 fővel alakult újjá, a missziós tevékenységük következtében Budapesten 1947. augusztus 23-án 1200 fő részvételével tartottak kongresszust. 1945 és 1948 között nem szektának nevezték őket, hanem vallási felekezetnek.

1948-ban aztán, többek között a hidegháborús feszültség hatására, a sajtóban és a hivatalos dokumentumokban is már az "amerikai imperialisták ügynökeinek" nevezték őket, pacifizmusukat károsnak ítélték, és újra szektaként emlegették őket. A kommunista rendszer egyik legfőbb ideológusa, Révai József a Szabad Népben megjelent cikkében bírálta őket, majd 1949-ben be is tiltották a működésüket. Tehát amíg 1945 előtt kommunista izgatás volt a vád ellenük, 1949 után az imperialisták ügynökei lettek.

Petrás Éva előadásának ezen a pontján ismertette a Jehova Tanúi magyarországi taglétszámát - összevetve az egyház saját adatait az állami szervek becsléseivel:

év állami becslés Jehova Tanúi saját adata
1947 7000 1.253
1955 4671 3.659
1962 4000 4.162
1964 5000 4384
1967 5000 4.665
1971 10.000 6.352
1978 19.000 8.503

Ezek a számok azt mutatják, hogy rendszeresen túlbecsülték a számukat, és ezzel együtt a társadalmi súlyukat, jelenlétüket, veszélyességüket.

Ezt követően Petrás Éva ismertette Jehova Tanúi ellen indított állambiztonsági és büntető eljárások három nagy hullámát, amelynek során 1950-ben, 1955-ben és az 1960-as években átlagosan 8-10 éves börtönbüntetésre ítélték a szervezet vezetőit. Az egyszerű tagoknak is kijutott a megtorlásból, a katonai szolgálat megtagadása miatt kezdetben 8-10 év, majd az 1970-es évektől 3-5 év börtön volt a bevett büntetés. Azonban előfordult az is, hogy miután a szolgálatmegtagadó letöltötte a büntetését, és kiengedték, azonnal újra katonai behívót kapott, és mivel ezt a szolgálatot is megtagadta, ismételten kiszabták rá a büntetést.

Ezekről az évekről, a tólápai bánya munkatáborában, a váci és a márianosztrai börtönökben töltött évekről videó bejátszásokon számoltak be az egykori rabok.

Az 1960-as években az Állami Egyházügyi Hivatal még rendészeti feladatnak tekintette a Jehova Tanúinak „kezelését”, Az 1970-es évek elején a pártállam politikusai a katonakérdés megoldásában is rugalmasabb magatartást tanúsítottak. Ennek oka nyilván az volt, hogy más kisegyházak tagjai, valamint a Bokor katolikus közösség tagjai közül is sokan kerültek katonai szolgálatmegtagadás miatt börtönbe, de az összes ilyen címen elítélt kétharmada a Jehova Tanúihoz tartozott. Még a Honvédelmi Minisztériumban is szorgalmazták a probléma megoldását, felmerült, hogy az NDK-hoz hasonlóan fegyver nélküli polgári szolgálatot vezessenek be. Végül 1977 februárjától nyílt lehetőség a fegyveres katonai szolgálatot megtagadók számára a fegyver nélküli katonai szolgálatra. A fegyver nélküli szolgálatot teljesítők katonai eskü helyett fogadalmat tehettek. Ez a megoldás azonban nem felelt meg a Jehova Tanúi számára, mivel magát a katonaság intézményét kifogásolták.

A Kádár-rendszer puhulásának időszakában újra megindulhatott a szervezeti élet: 1985-ben részt vehettek a világszervezet bécsi kongresszusán, 1986-ban Kamaraerdőn 1800 fő részvételével tarthattak kongresszust, és végül 1989. júniusától, alapszabályuk elfogadásával teljesen legális működést folytathattak - jelenleg is bevett egyházként működnek.

Az előadást követően a jelenlévő Jehova Tanúi tagok is hozzászóltak, beszámoltak emlékeikről, és felajánlották, hogy saját dokumentumaikkal segítik a további feldolgozó munkát.

Az előadásról videó felvétel is készült, amelyet hamarosan közzé is teszünk. Ezt különösen érdemes lesz megnézni azoknak, akik a Jehova Tanúi vezetőinek pereire, valamint a munkatáborokban, börtönökben eltöltött időszakokra kíváncsiak - terjedelmi okok miatt ez a beszámoló ezekre nem tudott kiterjedni.

A Történelmi KávéháZ következő előadását 2017. június 8-án Müller Rolf fogja tartani Erőszakos szervezetek: karhatalmak 1945 és 1956 között címmel.

Témakörök: 
HírTörténelmi KávéháZ