Történelmi KávéháZ - Petrás Éva előadása
A Történelmi Kávéház 2017. májusi rendezvényén levéltárunk kutatója, Petrás Éva tartott előadást
JEHOVA TANÚI AZ ÁLLAMBIZTONSÁG FÓKUSZÁBAN
címmel.
Elöljáróban arról beszélt, hogy miért aktuális a téma: 100 éve itt vannak Magyarországon, a köztereken, illetve a lakásokba becsöngetve - térítés közben találkozunk velük, de csak keveset tudunk róluk. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy nemrégiben a hírekben is szerepeltek, annak kapcsán, hogy Oroszországban betiltották a működésüket, a szervezeteiket feloszlatták, a vagyonukat pedig elkobozták.
Megemlítte, hogy a kutatást megnehezíti az a körülmény, hogy a Jehova Tanúira vonatkozó források meglehetősen hiányosan állnak rendelkezésre, csak szórványosan maradtak fenn. A források többsége az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában olvashatók, de ezen kívül találhatók még iratok Budapest Főváros Levéltárában, valamint a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház archívumában is.
Petrás Éva először röviden általánosságban beszélt róluk: az Amerikai Egyesült Államokban jöttek létre, Biblia-tanulmányozó csoportokból. Charles Taze Russel alapította 1881-ben, a szervezeti felépítésük szerint a világszervezetet vezető legfelső testületük az amerikai Bethelben szolgálók közül kerülhetnek ki, a helyi szervezetük élén a vének állnak, akik nem kapnak fizetséget a tevékenységükért, azaz nincs hivatásos papi rétegük.
Tanításaik szerint keresztények, a legfőbb Istennek Jehovát tartják, nem ismerik el a Szentháromságot, a közeli végítéletet hirdetik, politikailag semlegesek, elutasítják a vérátömlesztést és a katonai szolgálatot, rendszeres térítő tevékenységet végeznek.
Világszerte 8,2 millió taguk van, létszáma Magyarországon jelenleg 31 ezer fő, államilag elismert egyházként működnek.
A vallásfelekezet Magyarországon az 1910-es években terjedt el, "amerikás" magyarok, vagyis az Egyesült Államokba kivándorolt és majd onnan hazatértek hozták létre az első Biblia-tanulmányozó csoportokat. Mivel tagjaik a vallásváltók közül kerültek ki, ezért már kezdettől konfliktusba kerültek a hivatalos egyházakkal. Főleg Kelet- és Észak-Magyarországon, valamint Erdélyben tevékenykedtek, ezért a reformátusokkal volt a legtöbb összeütközésük.
A Horthy-korszakban keresztény felekezet elleni izgatással és kommunista eszmék terjesztésével vádolták őket, 1939-ben Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter rendelettel tiltotta be működésüket. A katonai szolgálat megtagadása miatt munkaszolgálatosként sokan kerültek a bori munkatáborba, Radnóti Miklóssal együtt részt vettek az "erőltetett menet"-ben, néhány tagjukat Magyarországon végezték ki, valamint Auschwitzba és más megsemmisítő táborba is hurcoltak el a vallás követőit.
1945 után a nagy egyházak kezdettől korlátozónak érezték a kialakuló új rendszert, ezzel szemben a Jehova Tanúi enyhülést érezhettek, mivel a hazai és nemzetközi jogszabályok biztosították számukra a vallásszabadságot. 1946-ban törölték a betiltásukat, a szervezetük 300 fővel alakult újjá, a missziós tevékenységük következtében Budapesten 1947. augusztus 23-án 1200 fő részvételével tartottak kongresszust. 1945 és 1948 között nem szektának nevezték őket, hanem vallási felekezetnek.
1948-ban aztán, többek között a hidegháborús feszültség hatására, a sajtóban és a hivatalos dokumentumokban is már az "amerikai imperialisták ügynökeinek" nevezték őket, pacifizmusukat károsnak ítélték, és újra szektaként emlegették őket. A kommunista rendszer egyik legfőbb ideológusa, Révai József a Szabad Népben megjelent cikkében bírálta őket, majd 1949-ben be is tiltották a működésüket. Tehát amíg 1945 előtt kommunista izgatás volt a vád ellenük, 1949 után az imperialisták ügynökei lettek.
Petrás Éva előadásának ezen a pontján ismertette a Jehova Tanúi magyarországi taglétszámát - összevetve az egyház saját adatait az állami szervek becsléseivel:
év | állami becslés | Jehova Tanúi saját adata |
---|---|---|
1947 | 7000 | 1.253 |
1955 | 4671 | 3.659 |
1962 | 4000 | 4.162 |
1964 | 5000 | 4384 |
1967 | 5000 | 4.665 |
1971 | 10.000 | 6.352 |
1978 | 19.000 | 8.503 |
Ezek a számok azt mutatják, hogy rendszeresen túlbecsülték a számukat, és ezzel együtt a társadalmi súlyukat, jelenlétüket, veszélyességüket.
Ezt követően Petrás Éva ismertette Jehova Tanúi ellen indított állambiztonsági és büntető eljárások három nagy hullámát, amelynek során 1950-ben, 1955-ben és az 1960-as években átlagosan 8-10 éves börtönbüntetésre ítélték a szervezet vezetőit. Az egyszerű tagoknak is kijutott a megtorlásból, a katonai szolgálat megtagadása miatt kezdetben 8-10 év, majd az 1970-es évektől 3-5 év börtön volt a bevett büntetés. Azonban előfordult az is, hogy miután a szolgálatmegtagadó letöltötte a büntetését, és kiengedték, azonnal újra katonai behívót kapott, és mivel ezt a szolgálatot is megtagadta, ismételten kiszabták rá a büntetést.
Ezekről az évekről, a tólápai bánya munkatáborában, a váci és a márianosztrai börtönökben töltött évekről videó bejátszásokon számoltak be az egykori rabok.
Az 1960-as években az Állami Egyházügyi Hivatal még rendészeti feladatnak tekintette a Jehova Tanúinak „kezelését”, Az 1970-es évek elején a pártállam politikusai a katonakérdés megoldásában is rugalmasabb magatartást tanúsítottak. Ennek oka nyilván az volt, hogy más kisegyházak tagjai, valamint a Bokor katolikus közösség tagjai közül is sokan kerültek katonai szolgálatmegtagadás miatt börtönbe, de az összes ilyen címen elítélt kétharmada a Jehova Tanúihoz tartozott. Még a Honvédelmi Minisztériumban is szorgalmazták a probléma megoldását, felmerült, hogy az NDK-hoz hasonlóan fegyver nélküli polgári szolgálatot vezessenek be. Végül 1977 februárjától nyílt lehetőség a fegyveres katonai szolgálatot megtagadók számára a fegyver nélküli katonai szolgálatra. A fegyver nélküli szolgálatot teljesítők katonai eskü helyett fogadalmat tehettek. Ez a megoldás azonban nem felelt meg a Jehova Tanúi számára, mivel magát a katonaság intézményét kifogásolták.
A Kádár-rendszer puhulásának időszakában újra megindulhatott a szervezeti élet: 1985-ben részt vehettek a világszervezet bécsi kongresszusán, 1986-ban Kamaraerdőn 1800 fő részvételével tarthattak kongresszust, és végül 1989. júniusától, alapszabályuk elfogadásával teljesen legális működést folytathattak - jelenleg is bevett egyházként működnek.
Az előadást követően a jelenlévő Jehova Tanúi tagok is hozzászóltak, beszámoltak emlékeikről, és felajánlották, hogy saját dokumentumaikkal segítik a további feldolgozó munkát.
Az előadásról videó felvétel is készült, amelyet hamarosan közzé is teszünk. Ezt különösen érdemes lesz megnézni azoknak, akik a Jehova Tanúi vezetőinek pereire, valamint a munkatáborokban, börtönökben eltöltött időszakokra kíváncsiak - terjedelmi okok miatt ez a beszámoló ezekre nem tudott kiterjedni.
A Történelmi KávéháZ következő előadását 2017. június 8-án Müller Rolf fogja tartani Erőszakos szervezetek: karhatalmak 1945 és 1956 között címmel.