A vasfüggöny kettéválasztotta Európát a Baltikumtól a Fekete-tengerig, és éles határvonalat képezett a két szembenálló fél között. Katonai szempontból a Szovjetunió érdekszféráját és a nyugati hatalmak befolyási övezetét választotta el. Teljesen különböző gazdasági- és társadalmi rendszerek között húzódott. A korabeli felfogás szerint az egyik oldalon a szocialista országok közössége, vagyis a „béketábor" állt, a másik oldalon pedig a „nemzetközi imperializmus" erői sorakoztak fel. A vasfüggöny egyszerre több síkon is elzárta a határ két oldalán lévő országokat, népeket és népcsoportokat. Magyarországi szakasza pedig elválasztotta a határ két oldalán élő embereket, szétvágta a rokoni, baráti és gazdasági kapcsolatokat is. Ennek a fizikai korlátozásnak volt az eszköze a nyugati és a déli határunk mentén létrehozott műszaki zár, és ezzel párhuzamosan a fokozott határvédelem kiépítése és fenntartása.
1948 végére Magyarország a keleti tömb egyik frontországa lett. Délen a szocialista táborból kiközösített Jugoszláviával, nyugaton pedig a tisztázatlan nemzetközi helyzetű Ausztriával volt határos. Mindkét ország ellenségnek számított a Szovjetunió szemében, így az összesen majdnem ezer kilométeres határvonal politikailag igen kényes területté változott. A vasfüggöny létrehozása, és majdani felszámolása is a Szovjetunió és az érdekszférájába tartozó Magyarország kül- és belpolitikájához kapcsolódott. A vasfüggöny története szorosan összefüggött az adott időszak nemzetközi viszonyaival és a szomszédos országokkal fennálló kapcsolatokkal.
1948-ban tehát a magyar pártvezetés a szovjet katonai tanácsadók útmutatása alapján a nyugati- és a déli határ megerősítéséről, a két határszakasz műszaki zárral történő hermetikus vagy korabeli szóhasználattal élve „résmentes" lezárásáról döntött. A vasfüggöny létrehozásával párhuzamosan zajlott a határőrség betagolása az Államvédelmi Hatóságba, azaz a „zöld ávó" megteremtése és fejlesztése, illetve a háborús hangulat következtében a déli védelmi erődrendszer létrehozása. Ebben az időszakban a jugoszláv konfliktussal kapcsolatosan „futószalagon gyártották" az államvédelmi szervek a koncepciós- és kémperek sokaságát. A szovjet mezőgazdasági modell kiépítésével párhuzamosan felszámolták a határsávban a kuláknak kikiáltott, önálló tulajdonnal rendelkező paraszti réteget, és az osztályalapon megbízhatatlannak ítélt társadalmi csoportok tagjait tiszántúli zárt munkatáborokba telepítették át. Számtalan sérelemmel jártak a terület nemzetiségi kisebbségei elleni megfélemlítő intézkedések is.
Az előadás a fenti folyamatok és jelenségek mellett a déli és a nyugati határsáv működését szeretné bemutatni a Történelmi KávéháZ vendégeinek.

Orgoványi István