Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon és az azt követő beszélgetéseken.

A következő előadásra 2018. október 11-én 17 órakor az ÁBTL aulájában kerül sor

(Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.)

Előadó: Krahulcsán Zsolt

Az előadás címe:
MUK: állambiztonsági provokáció?

A magyar társadalomban 1956 legvégén, 1957 kora tavaszán jelentős volt a tiltakozás, a felháborodás, a düh a forradalom leverése, a szovjet csapatok jelenléte, a karhatalom, az állambiztonság erőszakoskodásai miatt, akár a MUK (Márciusban Újra Kezdjük) jelszó említésével, akár anélkül. A MUK fenyegetése a forradalom fegyveres leverését követően – a szovjet csapatok jelenléte mellett – természetesen nem volt, nem lehetett jelentős, bár bizonyos források szerint, voltak olyan csoportok – mint például a mecseki láthatatlanok maradéka –, akik március 15-ére készülve valóban felvették egymással a kapcsolatot és arra készültek, hogy elrejtett fegyvereiket újra elővegyék.
  A forradalom bukását követően a régi-új pártvezetés célja az elrettentés és a társadalmi szolidaritás megtörése volt, ezért felkészült az újabb fegyveres konfrontációra. Decemberben, advent heteiben, vidéken éppúgy, mint Budapesten, sortüzeket vezényeltek a tüntetőkre. A statáriális bíróságok ítéletei, a karhatalmista, „pufajkás” csoportok garázdálkodásai pedig tovább fokozták a megtorlást és a terrort. 1957 elejére a forradalom „utóvédharcait” a röpcédulázásokon, falfirkálásokon túl már „csak” a néhány illegalitásban szerkesztett, sokszorosított lap, illetve az Írószövetségnek, az Újságíró Szövetségnek, az üzemi munkástanácsoknak, a Nagy-Budapesti Munkástanácsnak a demonstratív kiállása, valamint a sztrájkok, a tüntetések, az elhurcoltak családtagjait segítő konspiratív adománygyűjtések jelentették. A tavasz kezdetére újabb nagyszabású letartóztatási hullám következett, csaknem hatezer embert vettek őrizetbe. A börtönök annyira megteltek, hogy a Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt felszámolt internálótáborokat is újból üzembe helyezték.
  Az előadásomban arra keresem a választ, hogy 1957 tavaszán a MUK-jelszóval fémjelzett tiltakozás vajon a magyar társadalom spontán módon megszerveződő ellenállási akciósorozata, vagy a hatalom provokációs kísérlete volt-e. További kérdés, hogy mindez tömegmozgalomként jelentkezett-e, vagy csupán egy-egy elszigetelt kezdeményezésről beszélhetünk. A közvélekedésben, a történeti szakirodalomban is rendszeresen felbukkan a MUK-jelszó, de feltehetjük a kérdést: egyáltalán vannak-e, és ha igen, milyen bizonyítékai/forrásai a márciusi újrakezdésre való készülődésnek (illetve a hatalom ellenlépéseinek), helyesen használjuk-e ma a közbeszédben ezt a fogalmat, illetve amit vélelmezünk, azt igazolják-e a történeti források és a korabeli sajtóanyagok? Ezért előadásomban az állambiztonsági és pártdokumentumok, illetve a sajtóanyagok, valamint a vizuális emlékezet által megőrzött források segítségével igyekszem választ keresni a fenti kérdésekre. A politikai rendőrség, valamint a párt iratai alapján arra is kísérletet teszek, hogy feltárjam a hatalom aktorainak, különös tekintettel a kádári erőszakszerveknek a mozgalom „felfuttatásában” játszott szerepét – ha valóban volt ilyen kezdeményezés.

Krahulcsán Zsolt