Beszámoló Kávássy János Előd előadásáról

Beszámoló Kávássy János Előd előadásáról

„Magyarország prokonzulja” - Mark Palmer diplomáciai és belpolitikai tevékenysége Magyarországon (1986–1990)
beszámoló Kávássy János Előd előadásáról

TÖRTÉNELMI KÁVÉHÁZ – BESZÉLGETÉSEK A TÖRTÉNETI LEVÉLTÁRBAN

A Történelmi Kávéház 2020. márciusi rendezvényén Kávássy János Előd a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum kutatója tartott előadást.

Kávássy János Előd már évek óta foglalkozik a magyar-amerikai kapcsolatok történetével. A kutatása során jutott hozzá Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet (1986-1991) amerikai külügyminisztériumban őrzött, belső használatra készült életútinterjújához, amelyet - az oral history által megkövetelt forráskritikával kezelve - dolgozott fel az előadásában. Az életútinterjút egyébként az amerikai külügyminisztérium a diplomata képzés céljából készítette.

Az előadás kezdetén Kávássy János Előd a címről beszélt: a kérdés az, hogy milyen szerepe és súlya volt az USA budapesti nagykövetének a magyarországi rendszerváltás időszakában?

Ezt követően Mark Palmer pályafutását mutatta be:
Mark Palmer a Yale Egyetemen szerzett jogi diplomát. Egyetemi tanulmányai alatt bekapcsolódott a polgárjogi mozgalmakba, amelyet négy jelzővel jellemzett: a hatalom felé provokatív és konfrontatív, a saját oldaláról nézve pedig demonstratív és erőszak mentes. Ezek a jelzők budapesti tevékenysége során is jellemezték őt is, és legfontosabb kapcsolatait is.

A jogi tanulmányok után 1964-től már az amerikai külügyminisztériumban dolgozott, majd Indiában volt követségi munkatárs. 1969 és 1971 között Moszkvában teljesített szolgálatot. 1971-től 1975-ig újra Washingtonban dolgozott - ekkoriban már az egymást váltó külügyminiszterek számára beszédíró is volt. 1975 és 1978 között Tito Jugoszláviájában, Belgrádban volt követségi politikai tanácsadó.
Ez után a Külügyminisztérium kelet-európai ügyekért felelős osztályára került, ahol 1982 és 1986 között vezető "Kreml-szakértőként" osztályvezető is volt. Ekkoriban már Ronald Reagan amerikai elnök egyik beszédírója is. A politikai súlyát jelzi, hogy az 1985-ös genfi Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozó egyik legfontosabb előkészítője és szervezője.
Az amerikai republikánus pártban és a külügyi apparátusban igen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik, és 1986-ban, amikor Nicolas M. Salgo akkori budapesti nagykövetet visszahívják, eléri, hogy a helyére őt nevezzék ki.
Salgo, aki magyar származású volt, és bejáratos volt Kádár Jánoshoz épp úgy, mint a CIA washingtoni vezetőihez, segített a felkészítésében. Ekkoriban már Magyarország a legfontosabb partnere lehetett az Egyesült Államoknak a kelet-európai szocialista blokk országai között, megelőzve Romániát és Lengyelországot is.

Ezt követően Kávássy János Előd Mark Palmer budapesti tevékenységéről beszélt, amelyből három fontos részt emelünk ki:

1. Mark Palmer budapesti kapcsolatépítését egy Kis Jánossal, az akkori "demokratikus ellenzék" vezéralakjával szervezett találkozójával kezdte, amelyet demonstratívan a budapesti Gellért Szállóban tartott - a kémelhárítás és a belső elhárítás kiemelt figyelme mellett. Ezt követően még Demszky Gáborral, Haraszti Miklóssal és Rajk Lászlóval tartott szorosabb kapcsolatot - a későbbi Magyar Demokrata Fórum politikusaival kifejezetten feszült volt a viszonya. Számára a "harmadik út" politikája felfoghatatlan és elfogadhatatlan volt. Nem értette, hogy ez a mi térségünkben egy szerves fejlődésből kialakuló politika és világnézet. Ugyanakkor a később megalakuló Szabad Demokraták Szövetségével nem alakított ki szorosabb kapcsolatot, helyettük inkább az akkori FIDESZ-t preferálta. Ennek oka nyilvánvaló: ők is jogászhallgatók voltak, valamint a hatalom felé provokatívak és konfrontatívak, ugyanakkor demonstratívak és erőszak mentesek. Az életútinterjúban így beszélt róluk:

"...nekik voltak a legtisztább képük Magyarország jövőjéről Európa részeként. Nem volt náluk ha' és de'. Nem volt itt "harmadik út", mellébeszélés..."

2. George H. W. Bush amerikai elnök 1989-es budapesti látogatása során kiderült, hogy Mark Palmer már elveszítette azt a politikai súlyát és befolyását, amelyet Ronald Reagan alatt élvezett. A látogatás alatt igyekezett a FIDESZ fiatal, angolul jól beszélő, dinamikus személyiségeivel kísérni az elnököt, az azonban bizalmatlan volt az ellenzékiekkel szemben, és az átalakulást inkább Grósz Károly irányítása alatt képzelte el. Az akkori amerikai külügyi adminisztrációnak, és magának az elnöknek is fontosabb volt Gorbacsov biztos pozíciója Moszkvában, mint a kis szocialista országok kiválása a keleti blokkból. Palmer aktív politikája elveszítette a támogatását, a hátországát, és politikai kapcsolatai is meggyengültek.

3. Az előzőek következménye volt a bukása is. Mark Palmer azt ambícionálta, hogy Moszkvába kerüljön nagyköveti státuszba, de közölték vele, hogy erre esélye sincs, helyette a Fülöp-szigeteken, Manilában ajánlottak neki állást, amit nem fogadott el. Közben az Egyesült Államokban összeállt egy zsidó-magyar üzleti csoport, amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint a Lauder testvérek, Andrew Sarlos és Soros György. Az általuk létrehozott vállakozás igazgatói posztját elfogadta, ez viszont összeférhetetlen volt a nagyköveti státuszával, amiért Washingtonban azonnali hatállyal felmentették az állásából - lényegileg kirúgták.

Összefoglalva: Mark Palmer hatalmas ambíciókkal érkezett Magyarországra, igen aktívan tevékenykedett, de amerikai kapcsolatai meggyöngülése miatt igazán érdemi hatást nem tudott gyakorolni a magyarországi politikára.

Az előadás videofelvétele még számos további fontos összefüggést és jelentős eseményt bemutat Mark Palmer budapesti nagyköveti időszakából, ajánljuk megtekintését!

Témakörök: 
HírTörténelmi KávéháZ