Beszámoló Bandi István előadásáról

A Történelmi KávéháZ 2018. márciusi rendezvényén levéltárunk történésze, Bandi István tartott előadást
1989-es események Romániában Forradalom vagy valami más?
címmel.

Bandi István egyik fő kutatási területe romániai magyarság és a romániai állambiztonsági szervek – ottani terminológiával: szakszolgálatok – 20. századi története. Rendszeresen folytat kutatásokat romániai levéltárakban is. A mostani téma bemutatásához igen sokrétű kutatásra volt szüksége - ahogy előadásának felvezetőjében ő fogalmaz: „kezdve az általános társadalom- és történettudományi írásoktól, az 1989-es eseményeket vizsgáló illetékes országgyűlési/szenátusi bizottságok eddig megjelent jegyzőkönyvének nyilvános részein át, a szemtanúk és túlélők, illetve azon belügyi-, honvédelmi egységek, fegyvernemek vezetőinek vagy tisztjeinek visszaemlékezéséig, akik valamilyen módon érintettek voltak a ’89-es eseményekben.”

Az előadás időszerűségét az okozza, hogy a romániai „forradalom” idején elkövetett gyilkosságok ügyében a strasbourgi európai emberi jogi bíróság határozatot hozott, amely kötelezte a romániai igazságügyi szerveket, hogy folytassanak le feltáró vizsgálatot, és ha lehetséges, állapítsák meg a felelősök kilétét is. Ezt követően a román Legfőbb Ügyészség katonai részlegének 2017. december 17-i nyilatkozata megállapította, hogy 1989 decemberében, Ceauşescu elmenekülését követően „nem keletkezett hatalmi vákuum”, illetve az irányítást átvett katonai és politikai csoport cselekedeteire jellemző volt a megtévesztő hadművelet, vagyis „létezett a diverzió (…) és ez számos haláleset, sérülés és rongálás legfőbb oka volt”.

Ceaușescu

Bandi István először az 1980-as években uralkodó közállapotokról beszélt, olyan fogalmakat szóba hozva, mint éhség, hideg, elsötétítés, sorban állás, szellemi fásultság, hiánygazdaság, erőltetett árukivitel, fegyver- és emberkereskedelem, szisztematizálás, megalománia.

Románia gazdasági helyzetét az 1960-as években induló függetlenedési törekvés határozta meg. Románia nem vett részt az 1968-as csehszlovákiai invázióban, és azt ezt követő kedvező nyugati megítélését arra használta fel, hogy csatlakozva a Nemzetközi Valutaalaphoz, jelentős nyugati kölcsönöket vegyen fel. Igénybe vették a KGST hitelkeretét is, és 1978-ra Románia külföldi adóssága elérte az 5 milliárd dollárnyi összeget. (Összehasonlításképpen: Magyarország külföldi államadóssága 1990-ben kb. 20 milliárd dollár volt.) Nicolae Ceausescu, Románia legfőbb vezetője, 1980-ban döntött az államadósság visszafizetéséről – 1989-ig összesen, kamatokkal együtt mintegy 21 milliárd dollárt fizettek vissza a hitelezőknek, ami a társadalom és a gazdaság teljes lepusztulásával járt.

A nemzetközi környezetet meghatározta, hogy 1989 a forradalmak éve volt a szocialista országokban. A legvilágosabban két alternatív út lehetősége állt a romániai politikai vezetés előtt: a lengyel tárgyalásos megegyezés korlátozottan szabad választásokhoz és a kommunista párt hatalmának elvesztéséhez vezetett, míg a kínai út a Tienanmen téri vérengzések árán a hatalom megtartását ígérte.

1989. december elején volt a Bush – Gorbacsov csúcstalálkozó Máltán, majd ezt követően Moszkvában tartottak a szocialista országok vezetői számára egy értekezletet, ahol Gorbacsov és Ceausescu személyesen is tárgyalt. Az események utólagos ismeretében megállapíthatjuk, hogy Ceausescu mind a lengyel utat, mind az orosz peresztrojkát visszautasítva a kínai módszert próbálta alkalmazni a hatalma megtartására, de így sem kerülhette el a bukását. Mindenesetre az biztos, hogy mindaddig, amíg az ő kezében volt a hatalom – így a temesvári forradalom kirobbanásakor – a legfőbb felelősség az övé volt.

Ezt követően Bandi István rátért a temesvári események bemutatására. 1989. november végétől 1989. december 25-ig, azaz Ceausescu kivégzésének napjáig ismertette a napi eseményeket, és kitért arra, is, hogy mely napokon hány halálos áldozat volt a fegyveres összecsapásoknak, illetve a diverzáns akcióknak (pl. december 17-én 60 halott, december 18-án 5 halott, december 19-én 2 halott, december 23-án 6 halott, december 24-én 10 halott, december 25-én 4 halott).

A temesvári események – kezdetben egyértelműen forradalom – áldozatainak ügyében a legfőbb felelősség egy Ceausescu által Bukarestből Temesvárra küldött bizottság tagjait terhelhette. Ennek a bizottságnak a tagjai – Ceausescu személyes megbízottjaként egy Román Kommunista Párt Központi bizottsági tag, a HM vezérkari főnök, egy HM miniszterhelyettes, egy BM miniszterhelyettes és a vegyvédelmi erők főparancsnoka – utólag, visszaemlékezéseikben igyekeztek úgy beállítani, hogy ők csak közvetítők voltak, de Bandi István szerint egyértelműen megállapítható a személyes felelősségük.

A temesvári események ismertetése után a bukaresti események kerültek sorra. Az előadásból – amelynek videofelvételét hamarosan elérhetővé tesszük – most csak azt emelnénk ki, hogy Ceausescu bukásával párhuzamosan kezdetben két hatalmi centrum alakult ki. Az egyik a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága székházában Stefan Guse vezérkari főnök és Iulian Vlad, a Szekuritáte akkori parancsnoka irányításával, a másik pedig a Honvédelmi Minisztérium épületében Ion Iliescu valamint Stanculescu és Militaru tábornokok irányításával. Ez utóbbi csoport, amelynek tagjai egy két évvel korábbi, elvetélt puccskísérlet gyanúsítottjaiként kiszorultak a hatalom első vonalból, de jó kapcsolatokkal rendelkezhettek Moszkva felé – rövidesen a TV székházban is feltűntek, ahol a stúdióból irányították az ország területén zajló katonai akciókat. Ők voltak azok, akik kijelölték az új ellenséget is – korábban, Ceausescu bukásáig és meneküléséig a propaganda bel- és külföldi (szovjet és magyar) irredenta erőket nevezte meg a kirobban „zavargások” okozójaként. Az új ellenség afgán, szír és egyéb arab terroristák, diverzánsok lettek volna – őket kívánták felelőssé tenni a december 22-ét követő vérengzésekért.

Bandi István elmondta, hogy Románia területén december 22-ig, a Ceausescu házaspár meneküléséig 220 halálos áldozata volt az eseményeknek, majd az ezt követő három napban újabb 700 ember halt meg – ők lehettek volna a hivatalos álláspont szerint a diverzánsok áldozatai. A forradalmat követően viszont egyetlen arab diverzáns sem sikerült bíróság elé állítani, viszont Bandi István felidézett két olyan eseményt is, amikor a román hadsereg hajtott végre olyan katonai akciót, amely sok áldozatot követelt. Az egyik a Bukarestben, a repülőtéren lemészárolt terrorelhárító egységek (USLA) esete volt, a másik pedig a külföldi újságírókat és más menekülő személyeket szállító, Bukarestből Belgrádba tartó AN 16-os repülőgép lelövése volt.

Bandi István véleménye szerint a vérengzések, terrorista támadások végrehajtásában szerepe lehetett az úgynevezett „R” hálózatnak is. Ennek a tagjai tartalékos állományú, de belügyi objektumokban kiképzett személyek voltak, akik többek között „K” lakásokból lőhettek a civil járókelőkre. De a legfőbb, politikai felelősök, akik a tűzparancsot kiadták, mindenképpen az akkori hatalom, azaz a TV székházból irányítók lehettek.

Az előadásban elhangzott az is, hogy az utóbbi időben felvetődött, hogy a román forradalom nem is Temesváron, hanem a moldvai területen, Jászvásáron kezdődött, ahol december 14-én letartóztatások voltak. Bandi István elmondta, hogy Jászvásáron december 22-ig semmilyen harci esemény nem történt, és ez koncepció csupán a magyar érdemek kisebbítésére próbált ürügyet keresni.

Az előadást követően kérdések és visszaemlékezések hangzottak el – többek között Jeszenszky Géza egykori külügyminisztertől, valamint Kanadában emigrációban élő, illetve Tőkés Lászlóval szoros kapcsolatban álló személyektől.

A kérdésekre válaszolva Bandi István elmondta, hogy a román levéltári források pontosan dokumentálják, hogy milyen mozgás, forgalom volt tapasztalható Románia külső határvonalain, és ezek a források nem utalnak arra, hogy külső beavatkozás történhetett volna Romániában 1989. decemberében.

Az előadásról szóló összefoglalónk terjedelmi okokból csupán a legfontosabb gondolatok kiragadására szorítkozott – mindenképpen tudjuk ajánlani az előadás videofelvételének megtekintését, amelyet itt, és levéltárunk honlapján is hamarosan közzé teszünk.

A Történelmi KávéháZ következő rendezvényén, 2018. április 12-én Miklós Péter fog tartani előadást Klebersbergtől Rákosiig Balogh Páter politikai pályája címmel.

Levéltárunk DOKUFILMKLUB sorozatában 2018. április 4-én a Rákosi Mátyás száműzetésben című dokumentumfilmet fogjuk vetíteni. A vetítést követő beszélgetésen részt fog venni a film rendezője, Bartal Csaba is.