Miklós Péter: Klebelsbergtől Rákosiig – Balogh páter politikai pályája

Valamikor az 1950-es évek elején Szegeden, a Tisza parton sétált Paskai László, a későbbi bíboros esztergomi érsek és Balogh páter, aki akkor éppen a Nógrád megyei Kemence község plébánosa volt, és akkor Paskai megkérdezte Baloghot: – Miért nem írod meg az emlékirataidat? – Mert még élni akarok! – hangzott a lakonikus válasz. Balogh István "páter" egyrészt az életét is félthette, olyan titkok tudója lehetett, másrészt ekkor még abban reménykedett, hogy politikai pályája újra magasba lendül. Ez utóbbiban csalódnia kellett, mert bár az 1960-as években címzetes apát titulust és Munkaérdemrend kitüntetést is kapott, politikai pályájának 1951-ben vége szakadt.

Az anekdotát Dr. Miklós Péter történész, címzetes főiskolai tanár, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője személyesen hallotta Paskai Lászlótól, és a Történelmi KávéháZ áprilisi rendezvényén, előadását követően, a közönséggel folytatott beszélgetése során mesélte el.

De ki is volt Balogh István politikus és római katolikus pap, azaz Balogh páter? Miklós Péter levéltári kutatásokra, de orál history beszámolókra is támaszkodva, eddig nem publikált fotókkal illusztrált előadásban rajzolta fel annak az ellentmondásos személyiségnek az alakját, aki:

• a 2. világháborút követő koalíciós időkben három miniszterelnök államtitkára is volt;
• akinek Rákosi Mátyás állítólag felajánlotta, hogy legyen egy Rómától független magyar katolikus egyház vezetője – de ő ezt visszautasította;
• aki 1950-ben a nagy egyházellenes támadások idején segített megmenteni az esztergomi és szentendrei ferences gimnáziumot, az országúti, a pasaréti és az esztergomi ferences kolostorokat;
• aki 1968-ban olyan beadvánnyal fordul az Állami Egyházügyi Hivatalhoz, mely köztudomásúan a párt és az állambiztonsági szervek meghosszabbított karja volt, miszerint Magyarországon minél előbb be kellene vezetni a többpártrendszert;
• aki végrendeletében arra kérte az esztergomi ferences szerzeteseket, hogy halála után egy év alatt ezer (!) misét tartsanak a lelki üdvéért.

Pletykák és ellenőrizhető forrásokkal megerősíthető történetek szőtték körül Balogh páter alakját, aki politikai pályáját Klebelsberg Kunó, későbbi kultuszminiszter szegedi választási szervezőjeként kezdte az 1920-as években, és aki ezért állítólag a szegedi-csanádi püspöki építkezések felügyelői tisztjét kapta jutalmul, ahol aztán megalapozta a későbbi vagyonát. Ezt a vagyont később, és szintén csak állítólag, az Elhagyott Javak kormánybiztosaként (1945. március – 1946. február) az 1944-ben deportált zsidók, majd a szovjet hadsereg elől elmenekült gazdag polgárok értékeiből válogatva – bútorokat, könyveket, festményeket - növelte. De van olyan forrás is, amely szerint a külföldre irányuló állami mű­tárgykivitelt lebonyolító vállalat, az Artex egyik alapítójaként és vezetőjeként és részese lehetett kétes gazdasági ügyleteknek.

Az viszont biztos, hogy 1946. május 31-én, amikor Hamvas Endre püspök – mint egyházi elöljárója – kánoni megintésben részesítette Balogh pátert, az egyik vádpont így hangzott: "hivatali működésének olyan színezete van, mintha hivatalát egyéni anyagi célokra használná fel, amivel a papi állás tiszteletét rontja". A további vádpontok is érdekesek: a püspök szerint Balogh lakásán gyakran megfordultak nők – köztük színésznők is –, s ezekről a sajtó is ír, ám Balogh soha nem tiltakozott az ilyen témájú cikkek ellen. Hamvas úgy tudta, hogy az államtitkár "szinte mosolyogva nyilatkozott az egyházi javak elvételéről", valamint 1946 márciusában a Mindszenty és a Független Kisgazdapárt jobbszárnya elleni budapesti tüntetésekről – amelyben a hercegprímás jelképes koporsójával vonultak a tiltakozók – azt nyilatkozta: "komoly és érett, dicséretre méltó megmozdulás volt a munkáspártok részéről".

Balogh páter és Mindszenty bíboros konfliktusokkal terhelt kapcsolatával egyébként Miklós Péter egy interneten keresztül elérhető cikkben külön is foglalkozott*, de az előadásban is elhangzott, hogy Mindszenty két ízben is suspensiót, azaz felfüggesztést szabott ki rá. Először 1948-ban - ezt 1950-ben oldották fel, a másikat pedig 1956-ban. Ez utóbbi feloldásának körülményeiről nem volt szó, de az életrajzi adatai között az szerepel, hogy Balogh István 1954 és 1962 között a budapesti Thököly úti, egykori Domokos-rendi templom (Rózsafüzér Királynője-templom) igazgatója volt, aztán pedig haláláig a szintén budapesti Szent Mihály-templom (Angolkisasszonyok Temploma) lelkésze és címzetes pordánymonostori apát 1968-tól.

De nem csak pénzügyei és a katolikus egyházi vezetéssel való kapcsolatai voltak ennyire ellentmondásosak (zűrösek), hanem politikai tevékenysége is. Politikai súlyát jelzi, hogy 1944. decemberében Erdei Ferenc (Nemzeti Parasztpárt) és Révai József (Magyar Kommunista Párt) keresi fel Szegeden, hogy a tulajdonában lévő szegedi Délmagyarország című lapot pártjaik fórumának megszerezzék, ugyanakkor Baloghot országos politikai szerepre is felkérjék. Állítólag 1944. december elején szovjet katonai teherautón szállították Debrecenbe, a platón kedvenc foteljébe ültetve és puha perzsaszőnyegekbe burkolva a már akkoriban másfél mázsás súlyú papot. Amikor december 13-án megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottsága, a titkárságot már Balogh István páter vezette. December 21-én őt is beválasztották a Nemzetgyűlés 230 tagja közé, ám ennél is fontosabb volt, hogy tagja lett a Kisgazdapárt országos vezetőségének. Egyike volt a Dálnoki Miklós Béla vezette ideiglenes magyar kormány moszkvai delegációjának, és ő is aláírta a moszkvai fegyverszüneti egyezményt Gyöngyösi Jánossal, Vörös Jánossal együtt, 1945. január 20-án.

Aztán Budapesten nagy szalont vitt, ahol olyan emberek is megfordultak, mint Márai Sándor, tulajdonában volt a Magyar Nemzet című újság, miniszterelnökségi államtitkárként – Dalnoki Miklós Béla, Tildy Zoltán és Nagy Ferenc miniszterelnöksége alatt – felügyelte a sajtó ügyeket, saját lapjainak papírellátást biztosított, de egyházi lapok fennmaradását is segítette. Részt vett Nagy Ferenc megbuktatásában, de aztán kivált a Kisgazdapártból, és Független Demokrata Párt színeiben jutott 1948-ban a parlamentbe (1944 és 1948 között a Független Kisgazdapárt országos vezetőségi tagja, főtitkára és országgyűlési képviselője volt), aztán bevitte új pártját a Népfrontba – ezzel lényegében felszámolva azt. Még az Elnöki Tanácsnak is a tagja volt, de 1951. tavaszán őt is letartóztatták, és minden politikai tisztségéről lemondatták, minden funkciójától megfosztották. Csodával határos módon néhány nap után szabadon engedték – nincs levéltári adat, még utalás sem arra, hogy beszervezték volna – és ettől kezdve már csak egyházi tisztségeket töltött be.

* Miklós Péter: Mindszenty bíboros és Balogh páter. http://www.vasiszemle.hu/2015/05/miklos2.htm

Az előadás videofelvételét hamarosan közzé tesszük, ez az összefoglaló remélhetőleg kedvet csinált hozzá.

A Történelmi KávéháZ következő, májusi rendezvényén levéltárunk történésze, Borvendég Zsuzsa fog előadni Az "impexek" kora címmel. Az előadás időpontja: 2018. május 10-én 17 óra.