BESZÁMOLÓ A TÖRTÉNELMI KÁVÉHÁZ FEBRUÁRI ELŐADÁSÁRÓL

A Történelmi Kávéház 2019. márciusi rendezvényén Stefano Bottoni, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartott előadást.

Az előadás címe: A vidám barakk és a morgós különc
Magyarország és Románia az államszocializmusban

Az előzményekről Stefano Bottoni elmondta, hogy Trianont követően mindkét államban a nemzetépítés folyamata állt az elitek gondolkodásának középpontjában. Egyszerre volt vágy és kényszer a posztbirodalmi trauma után a nemzeti keretben való gondolkodás, és ez a kommunista rendszer kiépülése idején is feladat maradt.

Magyarországon a határon túli kisebbségek problémájára először a revizionista, majd – 1945 után – az internacionalista megoldást próbálták érvényesíteni, ezt követte a „Híd-elmélet”, amelyben a kisebbségek közép-európai összekötő szerepet játszottak volna, míg végül napjainkban eljutottunk oda, hogy a határon túli magyar kisebbségek „munkaerőpiaci tartalék” szerepe nőtt meg.

Romániában egy több kultúrájú, vegyes népességű területet kellett egyesíteni, és ennek megoldására 1920-tól folyamatosan a nemzetbiztonsági szemléletmód volt a meghatározó – ennek folytatása volt 1945 után román államvédelem, majd a Securitate meghatározó szerepe.

A hatalom elvárása szerint az „igazi román”, akihez mindenkinek hasonulnia kellett (volna), természetesen románul beszél, ortodox vallású és paraszti származású – ez egyben meghatározta az ellenséget is.

A párhuzamos nemzetépítési stratégiák kizártak bármilyen érdek- vagy értékelvű kooperációt, regionális együttműködést, egészen a közös NATO és Európai Unió tagságig.

A II. világháborút követően kezdetben jelentős eltérés volt a két ország politikája között: Romániában csak minimális felelősségre vonás volt, négy végrehajtott halálos ítélettel, Magyarországon viszont a népbíróságok sorozatban hozták a korábbi rendszer politikai vezetőivel szemben a halálos ítéleteket. A szovjet rendszer 1945 után egy közös mátrixot, egy közös kényszerpályát jelölt ki, amelyben egészen az 1960-as évek elejéig párhuzamos politikai, gazdasági és társadalmi folyamatok zajlódtak: a kommunista pártok hatalmának megszerzésétől, az államosításokon keresztül a különböző kollektivizálási hullámokig. A párhuzamos folyamatok egyik legkülönösebb, a történészek által talán eddig még nem igazán feltárt időszaka volt az 1956-ot követő pár esztendő. Amikor Magyarországon a forradalom leverését egy tömeges megtorlás követte, akkor Romániában egy levert forradalom nélkül is bekövetkezett a tömeges represszió. A közös történelmi metszéspont jelképe lehetne akár Snagov is, ahol Nagy Imrét és társait fogva tartották.

Az 1960-as évek közepétől a román politika legfontosabb célkitűzése a Szovjetunióval szembeni szuverenitás visszaszerzése volt, és ebben a román kommunista vezetők a teljes romániai elit támogatására számíthattak. Magyarországon Kádár a szovjet tankoknak köszönhette a hatalmát, ezért a szuverenitás kérdése zárójelbe került, és csupán a belső jóléti konszolidáció jelenthette a korlátozottan külön utat. A két ország eltérő politikáját mutatja az 1968-as csehszlovákiai bevonuláshoz való viszonyulás is: Magyarország a belső reformjai védelme miatt sem kockáztathatta meg, hogy nemet mond a szovjet vezetésnek, míg Románia – noha a csehszlovákiai reformokkal a legkisebb mértékben sem értett egyet – szuverenitásának bizonyításaként tagadta meg a részvételt.

A román külpolitikát az is befolyásolta, hogy nem értettek egyet a KGST szovjet irányvonalával, amely az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország ipari fejlesztését preferálta, míg a többi szocialista ország számára - így Románia számára is - csak a nyersanyag termelő és mezőgazdasági termelő szerepet hagyta volna meg. Ezzel szemben Románia fokozatosan kiépítette a gazdasági kapcsolatait a nyugati országokkal, beléptek a Nemzetközi Valutaalapba is, és román külkereskedelem 40 százaléka nyugati országokkal bonyolódott. A nyugati országokat a román politikai vezetés azzal is hitegette, hogy a gazdasági kapcsolatokat politikai együttműködés is követni fogja, és Románia a titoista Jugoszlávia „el nem kötelezett” útjára fog lépni.

Stefano Bottoni előadásának talán legérdekesebb része az volt, amikor arról beszélt, hogy milyen okok vezettek a Ceausescu-rendszer összeomlásához. Röviden összefoglalva: a nyugati gazdasági kapcsolatok súlyos eladósodáshoz vezettek, és a hitelezők nyomására bevezetett megszorító intézkedések rontották a közhangulatot. A román politikai vezetés a kényszerű lépést a szuverenitás korlátozásaként értelmezte, és a kiszolgáltatott helyzetéből úgy akart kimenekülni, hogy a teljes, mintegy 10 milliárd dollárnyi adósságot visszafizette. Ez az ország közellátásának és jóléti rendszerének a leépüléséhez vezetett. Ugyanakkor Ceausescu a korábbi nyugati gazdasági kapcsolatok helyett újra a Szovjetunió felé akart nyitni, amit a hazai elitek nem akartak elfogadni. Ezzel párhuzamosan a Helsinki-folyamat beindulását követően az emberi jogok témaköre erőteljesen megjelent a nemzetközi kapcsolatokban, és ez a korábbi "külpolitikailag érdekes" Romániát lefokozta, a "pária" országok szintjére süllyesztette. Ennek volt bizonyítéka az 1978-ban disszidált Securitate vezető, Pacepa tábornok Vörös horizontok című könyvének amerikai megjelentetése, amelyik szinte „kilövési engedélyként” volt értelmezhető a Ceausescu-klánnal szemben.

Magyarországon ugyanakkor éppen az ellenkező útját választották a gazdasági válság kezelésének: erősítették a nyugati gazdasági kapcsolatokat, beléptek a Nemzetközi Valutaalapba, és újabb és újabb kölcsönök felvételével próbálták dinamizálni a gazdaságot – egészen az 1989-1990-es összeomlásig.

Levéltárunk következő nyilvános programjai:

2019. március 28. IRODALOM ÉJSZAKÁJA
Vida Gábor: Egy dadogás története című regényéből felolvas Gazsó György.
További részletek itt: https://www.irodalomejszakaja.hu/asztl

2019. április 3. DOKUFILMKLUB
„A sólyom röpte” című dokumentumfilm vetítése és beszélgetés az alkotókkal.

2019. április 11. TÖRTÉNELMI KÁVÉHÁZ
Váradi Natália: Az 1956-os kárpátaljai politizáló csoportok a KGB dokumentumok tükrében.