Az előadás címe: Testvéri segítség és közös harc
Fejezetek a magyar–csehszlovák belügyi kapcsolatokból, 1956–1989 – cseh források alapján

A kommunista országok politikai rendőrségei között egyre szorosabb kapcsolat alakult ki az idők folyamán. A hazai kutatók figyelme eddig jobbára a szovjet MGB/KGB, a keletnémet Stasi és a román Securitate felé fordult, az ezekkel fennálló magyar kapcsolatokat elemezve. (A román állambiztonsággal egyébként nem alakult ki harmonikus együttműködés.) Viszonylag kevéssé ismert azonban a magyar és a csehszlovák állambiztonság közötti együttműködés, kivéve talán az 1956-os forradalom utáni néhány hónap történetét, amelyet több történész is feldolgozott már.

Az előadásban röviden érintem a cseh Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára (Archiv bezpečnostních složek, ABS) gyűjteményének és az állambiztonsági iratok ottani levéltári kutatásának sajátosságait, majd a magyar állambiztonság és csehszlovák társszerve, a Státní bezpečnost (StB) közötti együttműködés néhány jellegzetes eleméről lesz szó. A közös munka kezdetéről viszonylag kevés forrás szól, így 1956 a kezdő időpont. Az első téma maga 1956, amikor a csehszlovák belügyminisztérium komoly erőket mozgósított a magyar „ellenforradalom” által okozott kihívások elhárítására, november 4. után pedig jelentős támogatást nyújtott a kádári hatalom megerősítése érdekében. A csehszlovákoknak állandó hírszerző rezidentúrája is működött Budapesten, amelynek a magyar forradalomról szóló jelentései a korszak fontos új forrásai.

A két politikai rendőrség munkájának összehangolása valójában a hatvanas évek közepén gyorsult fel. Ezután évente több együttműködési szerződést kötöttek egymással, amelyeket később már az egyes csoportfőnökségek önálló megegyezései követtek. A konkrét ügyek közül két nagyobb csoportra térek ki. Először arra, hogyan folyt a nemzetközi idegenforgalom növekedése és „az imperialista hatalmak fellazító politikája által okozott veszélyek” elhárítása, illetve hogyan próbálták meggátolni a nyugati ügynökök beszivárgását és a tiltott határátlépést – ezek feltehetően a legfontosabb közös feladatok közé tartoztak. Végezetül arról beszélek, hogy mindemellett milyen jelentőséggel bírt a belső ellenzéki mozgalmak elleni együttes fellépés, valamint az ezzel kapcsolatos információcsere.

Bencsik Péter