Cserényi-Zsitnyányi Ildikó előadása - videó

Cserényi-Zsitnyányi Ildikó előadása - videó

Az előadás címe: Kulturális területre „igazolt” ávósok

Amikor az MSZMP Központi Bizottsága 1962. augusztus 14-16-i ülésén határozatot hozott a személyi kultusz éveiben a „munkásmozgalmi személyek ellen indított törvénysértő perek” lezárásáról, látszólag az ÁVH örökségétől való megszabadulást is tervbe vette. Az 1962/63-as személycserékkel véglegesen lezártnak tekintette a korábbi „hibákkal” történő foglalkozást, a koncepciós perek anyagainak megsemmisítéséről utasítás rendelkezett, az egykori tetteseket, részeseket pedig személyes beszélgetések után elbocsátották.
Ám létezett egy 132 fős névsor azokról, akiket már az 1962-es elbocsátások előtt más területekre irányítottak, s akik közül többen váltak „kádári-konszolidáció” éveiben a közvéleményt befolyásoló és formáló médiumok meghatározó szereplőivé. Komlós János, Ipper Pál, Radványi Dezső, Tihanyi János, Berkesi András, Koós Béla, Váradi György mind olyan, korábban már bizonyított káderek voltak, akik előéletüknél fogva élvezhették a politikai vezetés bizalmát és soha nem fordultak szembe azokkal az eszmékkel, amelyek miatt annak idején a politikai rendőrséghez jelentkeztek. Tökéletesen tudták, mi az, amit elvárnak tőlük, melyek azok a határok, amelyeken belül mozoghattak vagy akár még feszegethetnek. A Rákosi-korszakhoz, a kádári megtorlások időszakához, a nyílt erőszakhoz – vagy Ceauşescu Romániájához és Brezsnyev Szovjetuniójához – képest ez sokak számára szókimondóbbnak, szabadabbnak tűnhetett/tűnhet, de ez csak egy viszonylagos szabadságot adott, az „élhetőségnek” megvolt az ára. A látszólag nemzeti egységre törekvő kádári konszolidáció fenntartásának segítése, valójában a társadalom további kiszorítását jelentette a politikából, egyfajta szabadabb véleménynyilvánítás látszatát keltve, de szigorúan kijelölt alapelvek mentén. Előadásom a kulturális területre 1956 után „átigazolt” ávosokról szól.

Cserényi-Zsitnyányi Ildikó

Témakörök: 
Történelmi KávéháZVideó