Az előadás címe: MUK: állambiztonsági provokáció?

A magyar társadalomban 1956 legvégén, 1957 kora tavaszán jelentős volt a tiltakozás, a felháborodás, a düh a forradalom leverése, a szovjet csapatok jelenléte, a karhatalom, az állambiztonság erőszakoskodásai miatt, akár a MUK (Márciusban Újra Kezdjük) jelszó említésével, akár anélkül. A MUK fenyegetése a forradalom fegyveres leverését követően – a szovjet csapatok jelenléte mellett – természetesen nem volt, nem lehetett jelentős, bár bizonyos források szerint, voltak olyan csoportok – mint például a mecseki láthatatlanok maradéka –, akik március 15-ére készülve valóban felvették egymással a kapcsolatot és arra készültek, hogy elrejtett fegyvereiket újra elővegyék.
  A forradalom bukását követően a régi-új pártvezetés célja az elrettentés és a társadalmi szolidaritás megtörése volt, ezért felkészült az újabb fegyveres konfrontációra. Decemberben, advent heteiben, vidéken éppúgy, mint Budapesten, sortüzeket vezényeltek a tüntetőkre. A statáriális bíróságok ítéletei, a karhatalmista, „pufajkás” csoportok garázdálkodásai pedig tovább fokozták a megtorlást és a terrort. 1957 elejére a forradalom „utóvédharcait” a röpcédulázásokon, falfirkálásokon túl már „csak” a néhány illegalitásban szerkesztett, sokszorosított lap, illetve az Írószövetségnek, az Újságíró Szövetségnek, az üzemi munkástanácsoknak, a Nagy-Budapesti Munkástanácsnak a demonstratív kiállása, valamint a sztrájkok, a tüntetések, az elhurcoltak családtagjait segítő konspiratív adománygyűjtések jelentették. A tavasz kezdetére újabb nagyszabású letartóztatási hullám következett, csaknem hatezer embert vettek őrizetbe. A börtönök annyira megteltek, hogy a Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt felszámolt internálótáborokat is újból üzembe helyezték.
  Az előadásomban arra keresem a választ, hogy 1957 tavaszán a MUK-jelszóval fémjelzett tiltakozás vajon a magyar társadalom spontán módon megszerveződő ellenállási akciósorozata, vagy a hatalom provokációs kísérlete volt-e. További kérdés, hogy mindez tömegmozgalomként jelentkezett-e, vagy csupán egy-egy elszigetelt kezdeményezésről beszélhetünk. A közvélekedésben, a történeti szakirodalomban is rendszeresen felbukkan a MUK-jelszó, de feltehetjük a kérdést: egyáltalán vannak-e, és ha igen, milyen bizonyítékai/forrásai a márciusi újrakezdésre való készülődésnek (illetve a hatalom ellenlépéseinek), helyesen használjuk-e ma a közbeszédben ezt a fogalmat, illetve amit vélelmezünk, azt igazolják-e a történeti források és a korabeli sajtóanyagok? Ezért előadásomban az állambiztonsági és pártdokumentumok, illetve a sajtóanyagok, valamint a vizuális emlékezet által megőrzött források segítségével igyekszem választ keresni a fenti kérdésekre. A politikai rendőrség, valamint a párt iratai alapján arra is kísérletet teszek, hogy feltárjam a hatalom aktorainak, különös tekintettel a kádári erőszakszerveknek a mozgalom „felfuttatásában” játszott szerepét – ha valóban volt ilyen kezdeményezés.

Krahulcsán Zsolt