Az előadás címe: Egy elveszett életmű – Szabó Zoltán politikai eszméi

„A gondolatok vámmentesek” – írta közel öt évszázaddal ezelőtt a korabeli világot alaposan felforgató hajdani Ágoston-rendi szerzetes, Martin Luther. Nem csupán azért idézem fel e közismert szállóigét, hogy a reformáció születésének 500. évfordulójára emlékezzek, hanem azért is, hogy mérlegre tegyem igazságtartalmát egy jeles életmű kapcsán. Szabó Zoltán író, esszéista, szerkesztő, politikai kommentárok szerzője 1912-ben született és 1949-ben végleg búcsút intett Magyarországnak. Ezt követően élete nagyobb részét Nagy-Britanniában, az utolsó néhány esztendőt pedig egy bretagne-i kisvárosban, Josselinben töltötte. 37 évesen kényszerült elhagyni hazáját, mivel nem kívánt a diktatúra kényszereinek engedelmeskedni, meg akarta őrizni testi és szellemi szabadságát.
Ez a döntés azonban azzal a következménnyel járt, hogy a kiemelkedő stiláris képességekkel megáldott, könnyen és világosan fogalmazó szerző, akinek gondolkodása szerves egészként dolgozta egybe a konzervativizmus, a szocializmus és a liberalizmus legnemesebb eszmei hagyatékát, szinte minden esélyét elvesztette, hogy szülőhazája sorsát érdemben befolyásolja. A keserű igazsággal voltaképpen maga is tisztába jött, de mindez még inkább nyilvánvaló, ha itthoni emlékezetét vizsgáljuk.
Bár születésének centenáriumán több konferencia, előadás, tanulmány idézte fel alakját, életmű sorozatának kiadása is előre haladt, mégis ha akármikor szó esik Szabó Zoltánról, alapvetően ugyanaz a néhány tíz, jó esetben néhány száz ember érdeklődik iránta. Miért van ez így? Vagy tévedett Luther, és a gondolatoknak is vámot kell fizetni? Másképpen feltéve a kérdést: vajon milyen következményekkel járt az emigráció, nem csupán az egyéni életút szempontjából – rövidtávon, hanem a szellemi maradandóság és a maradandó hatás nézőpontjából – hosszabb vetületben?
Előadásomban arra keresem a választ, hogy miért nem találta meg a Cifra nyomorúság, a Szerelmes földrajz szerzője, a Szellemi Honvédelem életre hívója igazi helyét a magyar szellemi életben. Ennek kapcsán érdemes talán újra gondolnunk azokat a nézeteinket, hogy mennyire sikeresen szigetelte el többek között a politikai rendőrség a honi közéletet a magyar demokratikus emigráció törekvéseitől. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy az elhárítás gyengén muzsikált, holott lehet, hogy nagyon is hatékonyan működött. Olyannyira eredményesen emelt kerítést a rendszer más intézményeivel együtt, hogy a gondolatokért lerovandó vám bizony megfizethetetlennek bizonyult.

Papp István