Az Adatvédelmi Biztos közleménye (2005. január 07.)

K ö z l e m é n y

Hetek, hónapok óta ismételten olyan jelenségekkel szembesülünk, amelyek – az Európai Unió elismerését is elnyert – magyar adatvédelmi követelmények semmibevételéről árulkodnak. Olyan könyvek, cikkek, nyilatkozatok jelentek meg az elmúlt időszakban, amelyek – a hatályos törvényi előírások nyilvánvaló kijátszásával, vagy figyelmen kívül hagyásával – egyesek ügynökmúltját olymódon leplezték le, tárták fel, hogy eközben számos más, korábban megfigyelt, vagy a bemutatott ügyhöz csak periférikusan kapcsolódó személyre vonatkozó adatokat is nyilvánosságra hoztak, ezáltal súlyosan sérülhetett az érintettek személyes adataik védelméhez fűződő alkotmányos joga.

Az adatvédelmi biztos ezért fontosnak tartja leszögezni az alábbiakat:

1. Az ún. ügynökkérdés jogszerű „kezelését” jelenleg két – az Alkotmány és az adatvédelemi törvény követelményei alapján megszületett – jogszabály teszi lehetővé. Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvénynek az a célja, hogy meghatározott tisztségeket ne tölthessenek be, illetőleg nyíltan neveztessenek meg azok, akik a III/III. Csoportfőnökség tagjai vagy támogatói voltak. Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló törvény az elmúlt rendszer valamennyi állambiztonsági szolgálata tevékenységének megismerését és az áldozatok információs kárpótlását – azaz a róluk készült teljes iratanyag megismerhetőségét – biztosítja.
   
   E két törvény az érintettek információs önrendelkezési jogának gyakorlását, a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos jog érvényesülését úgy szabályozza, hogy az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő joga ne, vagy csak a szükséges és arányos mértékben sérüljön. A törvények rendelkezései eligazítást adnak a kutatási tevékenység folytatásához, a múlt megismerését segítő információk nyilvánosságra hozataláról, a megismerhető személyes és különleges adatok köréről, ezen adatok jogszerű felhasználhatóságáról is.
   
   Az adatvédelmi biztos tisztában van a jelenlegi szabályozás ellentmondásaival, ezért már 2003. december végén ajánlásban hívta fel a jogalkotó figyelmét jogszabály módosítás szükségességére.
2. Annak ellenére, hogy a közvélemény előtt már ismert a kérdéskör újraszabályozásának politikai szándéka, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy jelenleg a fent említett törvények szabályozzák az állambiztonsági iratok megismerhetőségének, felhasználhatóságának formáját, módját, az eljárási kérdéseket, így az e kereteken túllépőknek, a jogellenesen eljáróknak számolniuk kell akár a büntetőjogi következményekkel is.
3. A biztos nem tartja indokoltnak, sőt elfogadhatónak sem az adatvédelem bevált alapelveinek, követelményeinek olyan újraszabályozását, amely a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjog lényegi tartalmát érintené, vagy amely a törvény bevált fogalmi rendszerét – a történelmi múlttal való szembenézés céljából – megváltoztatná. Miután az adatvédelmi törvény, illetve a büntető törvénykönyv jelenleg is megkülönbözteti az érzékeny adatokat, szükségtelen bevezetni, átvenni bármiféle új fogalmi rendszert a szenzitív adatokra.
   
   Nem elébe menve a jogalkotási folyamatnak, az adatvédelmi biztos csak olyan törvénymódosítási javaslatot támogathat, amely az adatvédelem uniós irányelveinek, és a magyar alkotmányossági követelményeknek megfelel. A jogalkotási folyamatban a biztos a rá vonatkozó jogszabályok szerint külön is kifejti álláspontját.

Végezetül az adatvédelemi biztos arra biztatja a – személyes adataik jogellenes nyilvánosságra hozatala révén – jogukban sérelmet szenvedett állampolgárokat, hogy akár büntető feljelentés megtételével szerezzenek érvényt jogaiknak.

Budapest, 2005. január 7.

Dr. Péterfalvi Attila