Az épület története

A ma is látható épületet 1878-79-ben az akkori tulajdonos, Schneider Vencel építtette Bobula János építész-építőmester tervei alapján. Rekonstrukcióját 1998-99-ben végezték el Tolnay Lajos Ybl-díjas építészmérnök tervei alapján.

A kiegyezést követő nagy gazdasági fellendülés tette lehetővé, hogy a Párizsból hazatérő gróf Andrássy Gyula, az ott tapasztalt városrekonstrukció, a kialakuló bulvárok mintájára kezdeményezze a - később róla elnevezett - Sugár út kiépítését. Ezzel egyidőben déli irányban meghosszabbították, kiépítették, és 1871-ben megnyitották – az egy évvel később Eötvös Józsefről elnevezett – volt Szeg utcát. A Sugár úton 1876 évi átadása napján már negyven ház illetve palota állt.

Az Eötvös utcai ingatlan a 18. században egy közel 17 ezer négyszögöles telekkomplexum része volt, melynek parcellázására 1869-ben került sor. A 259 négyszögöles ingatlanra 1878-79-ben az akkori tulajdonos, Schneider Vencel építtette a ma is látható épületet.

Az épület tervei

Az Oszlopos terem 

A felépült és időközben többször is átalakított háznak hat magántulajdonosa volt, míg 1939-ben a Kivándorlási Alap vette meg azzal, hogy a kezelés joga a mindenkori belügyminiszteré, mára az Államkincstáré. 1945 után Péter Gábor itt alapította meg az ÁVO elődjét, a Politikai Rendészeti Osztály budapesti tagozatát, utána az épületben működött az ÁVO Útlevél Osztálya, majd 1957-től az Újpesti Dózsa Sportegyesület elnöksége. Az épület rekonstrukcióját 1998–99-ben végezték el Tolnay Lajos Ybl-díjas építészmérnök tervei alapján. Az Eötvös u. 7. szám alatti műemlék épület 1999. májusától a Történeti Levéltár székházaként működik.


Az épület tervezője Bobula János, lengyel eredetű, felvidéki családból származó építész – építőmester, aki egyben „publicista, város-atya és politikus” is volt. Többek között ő építette a Sugár úti házakat, a Barcsay és a Trefort utcai gimnáziumot. Bobula tervezői ízlését az itáliai reneszánsz iránti vonzódás határozta meg, amit az Eötvös utcai ház tervezésében is kifejezésre juttatott. Az eredetileg „U” alaprajzú - utcai szárnyból, lépcsőházi traktusból és oldalszárnyból álló - egyemeletes épület bejárata az itáliai cinquecento palotaépítészetet idéző utcai homlokzat tengelyében, szimmetrikusan helyezkedett el. Az emeleti kiszögelések kis mélységű loggiáiról a Sugár útig lehetett ellátni. Az épület kőburkolatos emeleti homlokzatát öt egyforma, félköríves záródású, két szélén női alakokkal díszített ablak töri át

A hat fakazettával díszített kétszárnyú bejárati kapun át L-alakú teret képező, teknőboltozatos, stukkódíszes kapualjba jutunk. Innen közelíthető meg a főlépcsőház, melyhez díszes kovácsoltvas korlátos kőlépcső vezet fel. Az emeleten a lépcsőtér boltozatos folyosóval bővül az udvar felé, innen lehet átmenni az épület - későbbi időpontban épített - északi szárnyába, amely nem műemlék. Az emelet utcai szárnyán reprezentatív helyiségsor található. Az aula déli oldalához keskeny térbővület kapcsolódik, melyet két csavart törzsű, aranyozott indákkal körbefuttatott korinthoszi oszlop határol. Innen nyílik Mária Teréziát ábrázoló festett üvegablakával az a kápolnának szánt beugró rész, amely azonban soha nem volt igazi felszentelt, szakrális tér. Vele átellenben a valószínűleg dohányzóteremnek használt ovális terembe lehet jutni, melynek oldalfalát copf stílusú pilaszterek osztják nyolc szakaszra.

Az aula déli szárnyából nyíló terem nagyméretű, dús díszítésű mennyezeti stukkója a korabeli pesti neobarokk egyik legszebb hasonló jellegű alkotásai közé tartozott. Ilyen igényességű tér udvari szárnyban szokatlan, így eredeti funkcióját nem ismerjük. Az aulából üvegajtón át lehet bejutni az utcai szárny középső, oldalfalain és mennyezetén stukkóval dúsan díszített neorokokó stílusú termébe, amelyben díszes kandalló is áll. A termet vélhetően fogadóteremnek, szalonnak vagy zeneteremnek használták. A „szalonból” kétoldalra sarokszobák nyílnak. Közülük az eredetileg könyvtárnak vagy dolgozószobának használt északi szoba jelenleg a főigazgatói iroda, melynek dísze a falakon végig körbefutó sötétbarna faburkolat és könyvespolc. A vele átellenes másik sarokszoba visszafogottabb díszítése ellenére is elegáns, nagyvonalú enteriőr. Figyelmet érdemlőek még az emeleti szint díszes kiképzésű, szép formájú ajtó és ablak kilincsei. Az udvar homlokzatai oldalanként eltérőek - magasföldszintjének nyílásai karcsúak. A keleti oldalon ablakoktól tagolt loggia látható.

 

Videó