Fotók a páneurópai piknikről és a határnyitásról

2024. augusztus 19.

Harmincöt évvel ezelőtt, 1989. augusztus 19-én a Fertő-tó mellett úgynevezett páneurópai pikniket rendeztek, s az ebből az alkalomból ideiglenesen megnyitott osztrák-magyar határon több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. Egy hónappal később, szeptember 11-én hivatalosan is megnyílt a magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt.

1989. május 2-án a magyar-osztrák határon megkezdődött a műszaki határzár, az ún. vasfüggöny lebontása, ezt követően több száz keletnémet állampolgár szökött át a zöld határon Ausztriába, majd onnan Nyugat-Németországba. Miután Berlin nem korlátozta a szocialista táborba történő utazásokat, sok Nyugatra vágyó keletnémet az NSZK budapesti, varsói és prágai nagykövetségein kért menedéket. Budapesten eleinte a viszonylag kicsi nyugatnémet követségen tartózkodtak a menekülők, de számuk hamarosan több ezerre duzzadt, így táborokban helyezték el őket: az első nagyobb csoportot annak a zugligeti Szarvas Gábor utcai templomnak a kertjében, amelynek papja Kozma Imre atya volt.

A páneurópai piknik, egy osztrák-magyar határ menti baráti találkozó gondolata a debreceni Mészáros Ferenc fejében fogant 1989 júniusában, a Habsburg Ottó debreceni előadását követő vacsorán. Az ötletet a helyi MDF elnöksége is támogatta, egyben javasolták, hogy abba vonják be a Martonvásáron szervezett "Sorsközösség Tábor" résztvevőit is. A páneurópai piknik a tábor augusztus 20-i programzáró rendezvénye lett volna Fertőrákoson, védnöknek Pozsgay Imrét és Habsburg Ottót kérték fel, s felvették a kapcsolatot a Soproni Ellenzéki Kerekasztallal. Az emblémát, a szögesdrótot átszakító fehér galambot Varga Ákos grafikus készítette, aki a plakátokat is ingyen szitázta és nyomtatta, a debreceniek vállalták a felhívás kinyomtatását 5 ezer példányban, továbbá a piknikes trikók előállítását.

A határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttét, a közös európaiság kialakulását szorgalmazó augusztus 19-i találkozó alkalmából Ausztria és Magyarország is beleegyezett, hogy három órányi időtartamra szimbolikusan megnyissanak egy határátkelőt Szentmargitbánya (Sankt Margarethen im Burgenland) és Sopronkőhida között. A szögesdrót szimbolikus átvágását a Páneurópai Unió főtitkára, Walburga Habsburg Douglas végezte, majd egy magyar küldöttség átment a határ osztrák oldalára. Itt jelképesen kaput nyitottak, majd a delegáció a szabad határon át osztrák polgárokkal együtt érkezett vissza a népünnepség színhelyére. Ezután hangzott el Habsburg Ottó, az Európai Parlament képviselője, a Páneurópai Unió elnöke és Pozsgay Imre államminiszter üzenete és a találkozót rendező Magyar Demokrata Fórum és Páneurópai Unió felhívása.

A rendezvény azért került be a világsajtóba, mert az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz keletnémet állampolgár rohant át Ausztriába, hogy onnan a "másik" Németországba távozzon. A határőrök tanácstalanok voltak, mivel a határnyitás nem az NDK-sok kiengedésére szolgált, így sem azok megállítására, sem átengedésére nem kaptak utasítást. Végül a helyi parancsnok - a váratlan helyzetben nem kevés bátorsággal - megtiltotta az akkor még érvényben lévő fegyverhasználatot, s így a felszabadult ünneplés nem fordult tragédiába.

A Magyarországon tartózkodó, Nyugatra vágyó keletnémetek ügyét persze nem oldhatta meg a piknik nyújtotta távozási alkalom, jóllehet még a rendezvény utáni napokban is több százan léptek át a zöld határon, ami fölött a határőrök mindkét oldalon szemet hunytak. A magyar hatóságok azt is engedélyezték, hogy a budapesti nyugatnémet követségen tartózkodók közül több mint százan kiutazhassanak, de még így is több ezer NDK-s állampolgár sorsa maradt megoldatlan. A problémáról 1989. augusztus 25-én a Köln melletti gymnichi kastélyban tárgyalt Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter Helmut Kohl szövetségi kancellárral és Hans-Dietrich Genscher alkancellár-külügyminiszterrel. A magyar kormány ezt követően szeptember 9-én úgy döntött: ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar-NDK megállapodás határátlépésre vonatkozó pontjainak hatályát. (Ezek közül az egyik úgy rendelkezett, hogy a felek nem engedik tovább egymás állampolgárait olyan harmadik országba, ahová nincs érvényes úti okmányuk. Egy másik pont szerint az érintett országok kiutasítják a másik állampolgárait, ha azok vétenek a fennálló rendelkezések ellen, azaz tiltott határátlépést kísérelnek meg.) Ezzel elhárult a jogi akadály, s az NDK polgárait minden olyan államba kiengedték Magyarországról, amelyek engedélyezték be-vagy átutazásukat.

A kormány döntését szeptember 10-én este jelentette be Horn Gyula a televízióban, az intézkedés szeptember 11-én 0 órakor lépett hatályba. Három nap alatt 12 ezer NDK-állampolgár távozott Ausztrián át az NSZK-ba, november végéig mintegy 60-70 ezer keletnémet hagyta el hazáját Magyarországon keresztül. Az NDK, Csehszlovákia és Románia élesen tiltakozott, a nyugati sajtó viszont a keleti blokk kezdődő bomlásának jeleként értékelte és üdvözölte a magyar lépést.

Szeptember 30-án az NDK kormánya hozzájárult, hogy az NSZK prágai és varsói követségén menedéket kereső 4 ezer állampolgára vasúton, az NDK területén át Nyugatra távozhasson. Tüntetések sora után, november 9-én leomlott a berlini fal, a következő hetekben, hónapokban sorra megbuktak a kelet-európai kommunista rendszerek.

A galériában szereplő fotók a Levéltárunk munkatársa, Szekér Nóra által a Tüntetések, demonstrációk 1988-1989 című oldalunkon írt tanulmány mellett is megtalálhatóak, több más videóval és korabeli dokumentummal együtt.

(ÁBTL-MTI)