Csehszlovákia külkapcsolatai a harmadik világban egy valóságos "terra incognitának" számítanak a magyar historiográfiában, pedig a hidegháború alatt Prága nagyon aktív külpolitikát folytatott ezekben régiókban: Kubától kezdve Afrikán át egészen Dél-Kelet-Ázsiáig bezárólag szinte mindenhova szállítottak fegyvert, miközben csehszlovák katonai szakértők, hadmérnökök és tanácsadók ezrei vettek részt a helyi haderők fejlesztésében. Ugyanakkor a csehszlovák áruk, gépipari és elektrotechnikai termékek, valamint élelmiszerek iránt is nagy volt az érdeklődés, s nem volt elhanyagolható a kulturális kapcsolatok sokszínűsége sem - mindezekkel lényegesen elősegítve egyes államok modernizációját.

Ez a könyv Prága harmadik világbeli politikájának egy szűkebb, de korántsem jelentéktelen aspektusát helyezi fókuszba: Észak-Afrikát és a Közel-Keletet, ahol Csehszlovákia kis mérete és lakosságszáma ellenére nemegyszer határozta meg - közvetlenül és közvetve is - egyes régiók történelmének alakulását.

Miért tartotta lényegesnek a két világháború közötti csehszlovák vezetés, hogy minél több Európán kívüli állammal felvegye a diplomáciai kapcsolatokat? Milyen hálózatot és katonai kontingenseket állítottak fel a Közel-Keletre menekült csehek? Miképp járult hozzá Prága Izrael létrejöttéhez és első háborújának győzelméhez? Hogyan tudta gyökeresen megváltoztatni a hidegháború alakulását Csehszlovákia, amikor 1955-ben fegyvervásárlási szerződést kötött Egyiptommal? Minek köszönhetően töltött be központi szerepet a dekolonizációs folyamatokban? Miért vásároltak még a Nyugat-barát arab országok is fegyvereket a szocialista tömbbe tartozó Csehszlovákiától? Létezik-e összefüggés a hatnapos háború és a prágai tavasz között?

A történész szerző Csehország három különböző levéltárának forrásaira alapozva kísérel meg válaszokat adni mindezekre a kérdésekre és ismerteti meg az olvasót egy a magyar történetiirodalom számára is újdonságokban bővelkedő témával.