Nem búcsúzunk Recsktől

Cseh Gergő Bendegúz a megemlékezésen felidézte: a 73 évvel ezelőtt megnyitott, majd 70 évvel ezelőtt bezárt tábor emlékét az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára minden lehetséges módon ápolja.

Az egykori kényszermunkatábor területén megmaradt törzsépületben 2010 óta látható a Levéltár szakmai felügyeletével elkészült kiállítás, és emellett több kiadvány is napvilágot látott azóta az internálások és a munkatáborok történetéről. A Levéltár emellett próbál lépést tartani a felhasználói igényekkel, és már online is feldolgozta a munkatáborok történetét – tette hozzá Cseh Gergő Bendegúz. Kiemelte: a honlap érdekessége, hogy mivel a mai helyszín már nem emlékeztet az egykori munkatábor időszakáéra, ezért egy virtuális modellel tették megismerhetővé azt.

A tábort évente 16-18 ezer látogató keresi fel, ezért a Levéltár a Recski Szövetséggel, a helyi önkormányzattal és a Nemzeti Örökség Intézetével együttműködve, saját erőforrásaiból is komoly beruházásokat tett, hogy a helyszín látogatható legyen. Idén például a szimbolikus őrtorony rekonstrukciója és a tábor területén álló híd felújítása történt meg a Levéltár finanszírozásában.

Mindez abban segít, hogy az egykori tábor területet méltó lehessen az emlékhely kategóriára- mondta el főigazgatónk. Cseh kiemelte: Magyarország kormánya legutóbbi döntése alapján a 2021-es nagyívű tervpályázaton győztes látogatóközpont a közeljövőben nem épülhet meg. Ez viszont nem jelenti, hogy lemondanánk róla: „nem búcsúzunk Recsktől és nem is fogunk búcsúzni Recsktől. Elkötelezettek vagyunk, erre szükség is van, és ami rajtunk múlik, megtesszük, hogy Recsk a nemzeti emlékezet méltó része maradhasson”.

A megemlékezésen az egykori táborlakók emlékeinek megidézése mellett Levéltárunk tudományos főosztályvezetője, Papp István is beszédet mondott, amelyben kiemelte: „számunkra Recsk már a túlélők tanúságtételén át őrződött meg, úgy kell rá emlékeznünk, hogy személyes emlékeink nem lehetnek róla… Tudjuk-e valójában, hogyan lehet rájuk emlékezni? ... Ha már vettük a fáradságot, és ellentmondunk az örök jelen gyakorlatának, s hajlandók vagyunk figyelmet és energiát szentelni a Recsken raboskodó, ott meghalt, onnét megszökött, vagy több év után szabadon bocsátott és tanúságot tevő emberek históriájának, akkor nem éltünk hiába.”

A nap végén Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia 1988-as, Recsk 1950-53 című dokumentumfilmjéből mutattunk be részleteket, amelyekről Bank Barbarával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagjával Szekér Nóra beszélgetett.