A népgazdaság és a társadalmi tulajdon védelme az 1970-es évek második felében Magyarországon

Az 1970-es évek közepén több mint 5 millió munkavállaló volt Magyarországon. A hírközlés és közlekedés ágazatai nélkül körülbelül 66 000 termelő, szolgáltató és kereskedő vállalkozás tevékenykedett, amelyek az akkori számítások szerint is sok százmilliárd forintnyi értéket állítottak elő. A gazdaság működésének biztosítása rendkívül összetett tevékenység volt, hiszen nemcsak a gyártósorokon, a termőföldeken végzett munkát foglalta magában. Fontos volt a stratégiai tervezés, a beruházások, a tudományos eredmények felhasználása, az energia-ellátás, a közlekedési hálózat és minden olyan terület ellenőrzése is, ami a termelés zavartalanságát, vagy az ország működését közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatta.

Ez idő tájt a népgazdaság és a társadalmi tulajdon védelmének feladatait a Belügyminisztérium II. és III. Főcsoportfőnöksége megosztva végezte: a terület egy állambiztonsági és egy bűnügyi részre tagolódott. A feladatok ellátásában az egyik legfontosabb szerepet a Belügyminisztérium III/II. Csoportfőnökség 6. és 7. Osztálya, továbbá a budapesti és megyei rendőr-főkapitányságok III/II. osztályai kapták. A gazdaságvédelem másik központi helyszíne a Belügyminisztérium II/I (Bűnügyi) Csoportfőnöksége volt, ezen belül az 1. (Társadalmi Tulajdonvédelmi) Osztály foglalkozott kiemelten e területtel.

A megelőzésben és a felderítésben lényeges szerepet játszott az ügynöki hálózat, továbbá a hálózat részét nem képező hivatalos kapcsolat, társadalmi kapcsolat, alkalmi kapcsolat, és az állambiztonsági munkában ezt még kiegészítette a szigorúan titkos tiszt intézménye is. A hálózattelepítés nem számított egyszerű feladatnak, részben a hálózatot tartó operatív tisztek behatárolt száma miatt, részben pedig azért, mert kevesen voltak alkalmasak beszervezésre.

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás