Egy egyházügyi tanácsos SZT-tiszt évtizede Győr-Sopron megyében

Győr-Sopron megye bizonyos szempontok szerint az állambiztonság vonatkozásában kiemelt terület volt. A nyugati határ, a határsáv intézménye, a Csehszlovákiával való kapcsolatok, információk cseréje és az idegenforgalom meghatározta a megyében tevékenykedő állambiztonság orientációját. De más szempontok miatt is kiemelkedett Győr-Sopron megye. A győri püspökség, de különösen a bencés rend, és annak központja, Pannonhalma 1945 után állandó célpont, nyomon követendő hely és intézmény volt, az ott élő szerzeteseket folyamatosan ellenőrizték. A bencés rend hosszú ideig okozott fejtörést és adott feladatot az állambiztonságnak, amelynek lassan sikerült eredményeket is elérnie.

Előadásomban Kovács István a Győr-Sopron Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egyházügyi tanácsosának egyházakkal kapcsolatos tevékenységét, jelentéseit mutatom be. A kettő azonban szorosan összekapcsolódik, hiszen amellett, hogy Kovács István egyházügyi tanácsos volt, közben a BM Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-1. alosztályának SZT-állományú, főoperatív beosztottjaként is tevékenykedett. Vagyis az egyházakat ellenőrizte és felügyelte – egyszerre hivatalosan és nem hivatalosan. Érthető módon az egyházügyi tanácsosi működése jobban dokumentált, ugyanakkor SZT-tisztként végzett munkája, még ha nehezebben is megismerhető, az állambiztonsági szervek szempontjából mégis eredményesnek mondható.

Ki volt Kovács István? Hogy és miért került a győri Öntöde- és Kovácsológyár üzemvezető tisztségéből, amit 1953. április 24. – 1966. március 15. között töltött be, a Győr-Sopron Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egyházügyi tanácsosi székébe 1966-ban? Miért volt szükség egy „Szigorúan titkos” tisztet fedő munkahelyként az egyházügyi tanácsosi poszton alkalmazni?

Fotó: Fortepan / Vozárik Edit