Erdély felejtésre ítélt politikusa: gróf Teleki Béla

"Bátran állítható, hogy gróf Teleki Béla az erdélyi magyarság egyik legnagyobb formátumú 20. századi politikusa volt. Mégis neve jóformán feledésbe merült, és most, halála után bő három évtizeddel bizony kevesen tudják ki is volt ő valójában és mi mindent tett az erdélyi magyarságért, illetve a „magyar Erdély” eszméjéért. A kommunista hatalom évtizedei alatt ugyanis következetesen „felejtésre ítélték”. Munkásságának korábbi eredményeit kisajátították, jelentőségét elhallgatták, nevét nem volt szabad leírni, de még említeni sem volt tanácsos. Hiszen amellett, hogy arisztokrata származása alapján „a nép ellenségének” számított, a magyar uralom rövid négy éve alatt Észak-Erdélyben közéleti szerepet vállaló személyiségként, az 1945 után Erdélyben berendezkedő román kommunista hatalom szemében valódi vörös posztó volt. Ugyanakkor, a magyar titkosrendőrség figyelmét is felkeltette, mint a Horthy-rendszer egyik korábbi fontos vezető politikusa, a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között domináns magyar politikai alakulat, az Erdélyi Párt országos elnöke. Ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy 1947-től 1990-ben bekövetkezett haláláig a nyugati (elsősorban amerikai) magyar emigráció egyik vezető személyiségének is számított, egyértelművé válik, hogy mind a román, mind a magyar kommunista hatalom ellenségének minősült. Teleki Bélát ugyanis rendíthetetlen antikommunizmus és mély hazaszeretet, az erdélyi magyarságért való állandó tenni akarás jellemezte. Nem csoda, hogy nevét különösképpen a román, de a magyar kommunista hatóságok is örökre feledtetni akarták."

Murádin János Kristóf levéltárunkban 2019-ben kezdte meg a kutatását, és ennek során 16 nagyobb dossziét dolgozott fel. A Teleki Bélára vonatkozó operatív nyilvántartási anyagok és vizsgálati dossziék mellett, az amerikai emigrációra vonatkozó operatív dossziék, valamint a róla jelentő ügynökök - köztük volt Teleki Béla saját huga is - beszervezési- és munkadossziéi voltak a legfontosabb levéltári forrásai.

Gróf Teleki Béla, a Teleki család széki ágából származott, 1899-ben született Kolozsváron és 1990-ben halt meg New Yorkban. Az "árvízi hajós" Wesselényi Miklós unokája és gróf Teleki Pál miniszterelnök unokaöccse volt. Ő saját magát mindig gazdasági szakembernek tekintette, de kényszerűségből rendszeresen politikai feladatokat kellett teljesítenie. Egy 1956-os államvédelmi jelentés szerint "igen tehetséges, kissé erőszakos politikus, művelt, sok nyelven beszél és széles látóköre van".
Édesapja is vállalt politikai szerepet, ő volt a híres lótenyésztő Teleki Artúr, az erdélyi református egyház világi főgondoka, és az Erdélyi Párt Maros-Torda vármegyei szervezeteinek vezetője. Édesanyja hadadi báró Wesselényi Ilona volt, aki révén lett a zsibói Wesselényi kastély örököse. Három testvére volt, 1945 után az egyiket a magyar ÁVH, egy másikat a román Securitate zsarolta be ügynöki munkára.
Gróf Teleki Béla iskoláit Kolozsváron végezte, majd apja kérésére jogi tanulmányokat kezdett. De amikor betöltötte a 18. életévét belépett a hadseregbe, és az I. világháború utolsó évében az olasz és román frontvonalakon szolgált.
A háború végét követően leszerelt, Debrecenben tanult, szerzett agrártudományi doktorátust, majd 1922-ben visszatért Zsibóra és a család 1300 holdas szántó és 1000 holdas erdő birtokát irányította.
1930-ban megnősült, a felesége báró Benz von Albkron Anna Albina volt, négy gyerekük született 1931 és 1942 között.
Politikai pályája gazdasági vonalon indul: először az Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank igazgatósági tagja, majd az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) alelnöke, később elnöke. 1941-től különböző erdélyi gazdasági irányító testületek tagja is lesz.
1932-től az erdélyi Országos Magyar Párt elnökségi tagja. Észak-Erdély visszacsatolása után a budapesti parlamentben behívott képviselő - különböző gazdasági bizottságokban tevékenykedik. Először a párton kívüli erdélyi képviselők csoportjának alelnöke, majd 1941. májusától 1944. augusztusáig az Országos Erdélyi Párt elnöke.
Az 1944-es német megszállást követően nem vesz részt a parlament munkájában, visszavonul Erdélybe Itt megpróbál egy jobboldali magyar pártszövetséget létrehozni - de a nyilasok nélkül. 1944. júliusában felajánlották neki az erdélyi ügyekért felelős tárcanélküli miniszteri posztot, de visszautasította. 1944 augusztusa és októbere között az Erdélyi Magyar Tanács elnöke lesz, és miközben részt vesz Budapesten a koronatanácson, a mellett érvelve, hogy Magyarországnak ki kell lépnie a háborúból, otthon megpróbál baloldalra is tájékozódni, kapcsolatokat kiépíteni az erdélyi magyarság érdekében. Ekkor már a szovjet csapatok Erdélyben járnak. Gróf Teleki Béla az, aki Dalnoki Veress Lajos, a magyar II. hadsereg parancsnoka segítségével el tudja érni, hogy Kolozsvárt harc nélül adják fel, és így meg tudja menteni a várost a pusztulástól.
A bevonuló szovjet csapatok 1944. október 17-én tartóztatják le és hurcolják fogságba - Murádin János Kristóf előadásának első fele eddig tart.

Az előadás második felében, a felvétel 35. percétől ismertette a fogság eseményeit, meghurcoltatását, a különböző bírósági eljárásokat, az 1947-es emigrációját, az államvédelmi szervek ellene irányuló akcióit, majd az emigrációban az Ausztriában és az USA-ban töltött éveit, családtagjainak a beszervezését, emigrációs levelezését, emigrációs politikai tevékenységének a céljait, az erdélyi magyarok érdekében folyatott tevékenységét, emigrációs konfliktusait, a Ceaușescu-rendszer ellenes tevékenységét, egészen haláláig.

Fotó: MNL Zala Megyei Levéltára