hun
engKlebelsbergtől Rákosiig - Balogh páter politikai pályája
Miklós Péter előadásából az érdeklődők – többek között – olyan kérdésekre kaphatnak választ, hogy milyen befolyása volt Balogh páternak a sajtóügyekre, miért levelezett Szekfű Gyulával, hogyan viszonyultak egyházi elöljárói politikai szerepvállalásához, miért volt konfliktusa Mindszenty József bíborossal, miért volt jó véleménye Kádár Jánosról, vagy éppen miért szerette a belga nyulakat.
Az 1944-1947 közötti ún. koalíciós évek politikatörténetének fontos és jellegzetes alakja Balogh páter. Fontos, mert három kormányfő mellett is miniszterelnökségi államtitkár volt 1944 decembere és 1947 májusa között. Ugyanakkor jellegzetes is, mivel – sajátos módon – katolikus pap és kisgazda politikus volta ellenére a baloldali erők, sőt, kifejezetten a kommunisták szövetségesükként tarthatták számon.
Előadásomban Balogh István (1894–1976) politikai pályájának ívét mutatom be a szegedi évektől az internálásig. Szegeden – mint szeged-belvárosi káplán, majd mint szeged-alsóközponti plébános – nemcsak egyházi, de közéleti tevékenységet is folytatott. Lapot adott ki, vállalkozásokat működtetett, 1926-ban pedig Klebelsberg Kuno – sikeres – helyi választási kampányát irányította.
Balogh István 1944 novemberében kapcsolódott be a „nagypolitikába”: a Független Kisgazdapárt szervezetfejlesztésében vállalt szerepet, majd parlamenti képviselő és államtitkár lett. 1947 nyarán szakított a kisgazdákkal, és saját pártot alapított: a korabeli köznyelvben csak „Balogh-pártként” emlegetett Független Magyar Demokrata Pártot, amely a kékcédulás választásokon mintegy öt százalékos eredményt ért el. 1949-ben Balogh páter már a népfront listájáról szerzett mandátumot, majd a kollektív államfői testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja lett. 1951-ben – rövid vizsgálati fogság után – el kellett hagynia a fővárost, és Kemencét jelölték ki lakhelyéül.
