Kémhatás címmel indít podcastot levéltárunk: az első, Ügynökök, besúgók és hálózati személyek címet viselőt epizódban főigazgatónk, Cseh Gergő Bendegúz és Takács Tibor történész segítségével próbálunk válaszokat adni a közéletet évtizedek óta foglalkoztató ügynökkérdés problémáira.

Miért beszélünk folyton az ügynöklisták nyilvánosságáról? Milyen iratokat őriz a Történeti Levéltár? Ki és milyen információkat ismerhet meg az Eötvös utcában őrzött anyagokból? Milyen gyakorlatot követnek a titkosszolgálati múlt őrzésében és bemutatásában a kelet-európai országok? Miért emlegeti mindenki a német példát?

Többek közt ezekre is válaszokat keresünk Kémhatás címet viselő műsorunkban, amelyben az 1945 és 1990 közti időszakot az államvédelem és a politikai rendőrség szemszögéből vizsgáljuk meg. Kémhistóriáknak járunk utána, ügynöksztorikat, sikeres és sikertelen beszervezéseket tárunk fel, hírszerzők alig ismert történeteit mutatjuk be és operatív eszközök nélkül beszélünk majd operatív dolgokról.

A kéthetente jelentkező műsor mellett november második felében elindítjuk Zavarkeltés című adásunkat is, ahol a műsorvezető, Pócs Nándor meghívott vendégeivel a Kádár-korszak egy-egy jellemző irodalmi alkotását, illetve az orosz irodalom jelentős, az elmúlt évszázad eseményeinek megértését segítő munkáit mutatják be.

Az adás meghallgatható a Levéltár Spotify-  Apple Podcast és Youtube-csatornáján, illetve hamarosan Google Podcastban is elérhető lesz. Az adás RSS-e itt érhető el.

Részletek az adásból:

28. alkalommal nyújtotta be az úgynevezett állambiztonsági múlt feltárását célzó törvényjavaslatát az LMP, amelyet mindenki az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának szándékával azonosít. Számomra azonban úgy tűnik, mintha a nyilvánosságra hozatalban érdekelt és nem érdekelt felek egyaránt félremagyaráznák a helyzetet. A nyilvánosságpártiak, ha nevezhetjük őket így, egyrészt nem értik, hogy nyitott kapukat döngetnek, hiszen a jelentések, az iratok már régóta nyilvánosak, a másik oldal pedig mintha késleltetni próbálna egy régóta esedékes, mindent átfogó társadalmi vitát, ami viszont túlmutat az aktanyilvánosság szintjein. Mi a levéltár álláspontja ebben a kérdésben?

Cseh Gergő Bendegúz: A levéltár álláspontja, meg az én személyes álláspontom is az, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás, bár nem tökéletes, nekem is lennének is vannak ötleteim, hogy merrefelé lehetne finomítani vagy pontosítani, de alapvetően ... megfelel annak a normarendszernek, amit itt Közép-Európában 90 után az állambiztonsági iratok kezelésére kialakítottak... A mostani törvényi szabályozás megpróbálja biztosítani a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot az egykori érintetteknek, tehát akikről adat van, azok gyakorlatilag megismerhetik azt, hogy róluk ki mit jelentett. És ezt hangsúlyozom, hogy a nevükkel együtt, tehát igenis megtudhatják az ügynökök nevét, hogyha így leegyszerűsítjük a kérdést. A másik fontos szempont, hogy a kutatók gyakorlatilag egy nagyon széleskörű megismerési lehetőséggel bírnak. A tudományos kutatás előtt igazából csak a személyes adatoknak egy egészen szűk köre van elzárva. Mondok példákat szexuális szokásra, kóros szenvedélyre, egészségi állapotra vonatkozó adatok azok, amelyek nem megismerhetőek...

A harmadik ilyen alapelv, amit a magyar jogalkotás megpróbál érvényesíteni, hogy a közszereplők állambiztonsági múltja megismerhető legyen. Ezt nem szokták hangsúlyozni, pontosabban ennek az ellenkezőjét szokták hangsúlyozni, amit itt a felvezetőben említettél, hogy a nyilvánosságpártiak általában arra szoktak hivatkozni, hogy a közélet megtisztulását szolgálná, ha mindent nyilvánosságra hoznánk. De nem olvassák el a törvényt, hogy nem szeretnek arról beszélni, hogy a törvényben nagyon régóta benne van, hogy aki közszerepet vállal, vagy vállalt, akár egyébként most is, hogy ilyen tisztségre jelölik, annak az állambiztonsági múltja bárki számára ingyenesen megismerhető a levéltárban.

Az elmúlt évtizedekben körülbelül hány magyar és nem magyar állampolgár, illetve hány kutató adott be kérelmet az ABTL-hez?

Cseh Gergő Bendegúz: A levéltár 1997 óta létezik, tehát 26 éve. Ez idő alatt olyan 55 ezer kérelmet intézett a levéltár, és hogyha azt is számításba vesszük, hogy azért legalább egy-két családtagra is általában ilyenkor kérik az adatokat, akkor azt mondhatjuk, hogy olyan százezres nagyságrendű esetben kértek adatot a levéltártól az információs kárpótlás keretében. Ez egyrészt sok, a levéltárnak nagyon sok munkája van. Úgy kell ezt elképzelni, hogy 3-4 ezer érdeklődő fordul a levéltárhoz minden évben.

Utaltatok rá, hogy kicsit problémás ez az ügynök kifejezés, és hogy ez nem fedi az összes konspiratív jellegű kapcsolatot, ugyanis voltak mindenféle titkos munkatársak, titkos megbízottak és a többi. Amennyire lehetséges, össze tudnátok foglalni, hogy a hármas főcsoportfőnökség, illetve a Belügyminisztérium milyen csatornákon jutott hozzá információkhoz?

Takács Tibor: A legfontosabb azért a hálózat vagy más néven ügynökhálózat volt. Az összes állambiztonság, korabeli parancs, tanulmány és így tovább, az mindvégig a hálózatot tekintette a legfőbb, legfontosabb információszerző eszköznek. Az, hogy ez a gyakorlatban mennyire volt így, az már megint más kérdés, de tény, hogy az egyik és az egyik legfontosabb volt ez az ügynökhálózat, ez azok a személyek körét jelentette, akik, akik, látva, hogy pontosan fogom idézni, szervezetszerű, titkos együttműködés keretében segítették a BM munkáját, illetve az állambiztonság munkáját. Ez azt jelentette, hogy őket szabályosan tanulmányozták, beszervezték, beszervezési nyilatkozatot írtak alá, többé-kevésbé rendszeresen tartották a kapcsolatot, jelentéseket adtak, alapesetben írásos jelentést kellett adniuk, majd ezek után, ha már nem volt rájuk szükség, akkor szabályosan kizárták őket...

Volt a klasszikus besúgó, ... őket szervezték be az úgynevezett ellenség köréből. Illetve voltak olyanok, akik úgymond hazafias vagy lelkiismereti okokból vagy állampolgári kötelességből segítették az állambiztonság munkáját. Ez adta gyakorlatilag a hálózat zömét. Ezt '72-ig informátoroknak nevezték, innentől kezdve pedig titkos megbízottaknak.