Jelentések egy rockoperáról

2023. augusztus 18.

Negyven éve, 1983. augusztus 18-án mutatták be a budapesti Városligetben a legnépszerűbb magyar rockoperát, az István, a királyt. A bemutatót és az azt követő közönségtalálkozókat az állambiztonság is szemmel tartotta, többek közt a darabban szereplő Dalos ügynökön, azaz Vikidál Gyulán keresztül.

Az augusztus 24-én kelet jelentésből megtudjuk, hogy Vikidálnak minden idejét lekötötték az „István, a király” című rock-opera filmezési munkálatai, illetve ekkor beszámolt arról is, hogy a darab végeztével az Ifjúsági Parkban egy nagyszabású conutry-fesztivál lesz majd. A jelentésben feladatul kapta, hogy „továbbra is kísérje figyelemmel az István, a király című rockopera előadásait. Amennyiben a szereplők, illetve a filmforgató csoport valamelyik tagja részéről nacionalista jellegű megnyilvánulásokat tapasztal azonnal jelentse”.

De mit is tekintettek annak? A bemutató kapcsán már a sajtóban is sokan felemelték szavukat a darab végén elhangzó Himnusz, illetve piros-fehér-zöld színek ellen. Kapuvári Gábor a Magyar Nemzet kritikájában kiemelte: "Ilyen túlrendetté vált a finálé is, amit — dramaturgiailag fölöslegesen — a Himnusszal és egy kifeszített óriási nemzeti lobogóval „fejeltek meg”. Bár neki a helyszínnel is problémája volt, hiszen szerinte a rendezők "képtelenek voltak elérni, hogy a nézőtér nagy részéről látni is lehessen az előadást. Akinek jutott ülőhely, azok is legföljebb a dombtetőt láthatták, így hát felálltak ... Estéről estére több ezerre volt tehető azoknak a száma, akik hiába nyújtogatták a nyakukat, legfeljebb jelenetfoszlányokat csíphettek el. A szerencsésebbek még kaptak helyet egy-egv tán (villanyvezetékek társaságában!) ám a kezdés előtt egy órával már ott sem akadt kiadó ág. Végül is, akik 150 forintért (!) mindössze az előttük ácsorgó tarkóját nézhették, hamar abbahagyták a morgolódást. hogy legalább a zenét hallják. Azon ugyanis vajmi keveset ronthatott az áldatlan nézőtéri helyzet."

Bárdos Éva a Népszabadságban kelt ki szintén a Himnusz ellen: "De helyénvaló-e ezen a librettón precíz történelmi elemzést számon kérni, amikor nyilvánvaló, hogy a műfaj sem viselt volna el több korális ünnepélyességet (még a végén felhangzó Himnusz sem egészen illeszkedik bele), míg a Koppány-féle tábor „kemény” számaiban ki tudott bontakozni a rock dinamizmusa?" Varjas Endre az Élet és Irodalomban kritizálta: "a (megengedem: szándékoltan) műfajidegen elemek éppúgy kilógnak az élő rockopera-előadásból, mint a patetikus (ám a mű egész kontextusában mégis komikusan ható) befejezés, hogy a játékteret határoló horizonton piros-fehér-zöld zászlókerítés emelkedik föl, s a szereplők (a zavartan fölugráló nézőkkel) eléneklik a Himnuszt. A színielőadás átmegy ünnepi rítusba, és ez nemcsak műfajérzékemet bántja, de sérti az ízlésemet is." D. Magyari Imre a Magyar Ifjúság szerzője szerint „rettentően ízléstelen a befejezés, a dombgerinc teljes hosszában megjelenő piros-fehér-zöld zászló és a Himnusz elénekeltetése. Kissé a magyarkodás szellője érződik fújdogálni a nézőtér felett, akadt férfi — felnőttnek nem mondanám —, aki egy kis papírzászlóval a kezében ugrált a padon.”

Visszatérve Dalos jelentéseire: szeptember 20-án a film szereplőinek és a rendező közös vacsorájáról tudósítva írt Vikidál Nagy Feróval (az iratban Nagy Ferenccel) történt találkozójáról, aki „elkeseredve mesélte, hogy mennyire sajnálja a komolytalan magatartásával elfecsérelt éveket”. A jelentés értékelésben érdekesség, hogy ott Nagy Feró megfigyeléséről is találunk megjegyzéseket, de már javasolják törlését a kutatónyilvántartásból.

December 8-án Dalos arról a budapesti FMH-ban tartott közönségtalálkozóról jelentett, amelyről a Magyar Ifjúság is beszámolt. A Magyar Ifjúság cikkében Sós Péter János szerint a legnagyobb vita annak kapcsán alakult ki az alkotók és a közönség között, hogy "szükség volt-e a darab végén az egész Királydombot átölelő, nemzetiszínű kerítésre, a tűzijátékra és legfőképpen a magyar Himnusz fináléként való alkalmazására." A jelentés szerint az újságíró határozottan képviselte, hogy a darab egyes részletei nacionalisták voltak, és a fórumon is erről vitáztak, de a közönség nem volt erre fogékony.

Ez utóbbi erősítette meg Hári Sándor is a Zalai Hírlapban: "Az ifjúsági szerkesztőség Pénteki randevú című műsora … keretében megütköztették egymással azoknak a keveseknek az elítélő véleményét, akik az István, a király című rockoperát hibásnak, „csokoládémázas népbutításnak” ítélték nemzetiszínes, a Himnusz hangjait idéző befejező jelenete miatt, mások, a többség elismerő véleményével, akik ebben nem rosszat láttak, hanem éppen felemelőt."

Végül 1984. januárjában Dalos az István, a király aranylemezének átadásáról tudósított, májusban pedig Varga Miklós önálló estjéről az Uránia filmszínházban, amelyen elhangzottak részletek az István, a királyból, ám ezen jelentések – ahogy az említettek is - nem tartalmaztak érdemi információkat a darabbal kapcsolatban.