NEB: kerüljenek a Történeti Levéltárba a mágnesszalagok

A NEB és az ÁBTL szakemberei 2015 szeptemberében kezdték el az Alkotmányvédelmi Hivatalban (AH) őrzött 18, mindmáig titkos minősítésű mágnesszalag vizsgálatát, az erről szóló jelentés több mint 120 oldalas. A mágnesszalagokra már az 1995-ös iratfeltáró bizottság felhívta a figyelmet és a 2009-ben létrejött másik bizottság a szalagok adatállományát a jelenlegi számítógépes rendszerekkel részben olvashatóvá tette.

A NEB és az ÁBTL szakembereiből álló munkacsoport jelentésének első fejezete a pártállami állambiztonság számítógépes adattáraival kapcsolatos ismereteket foglalja össze az 1950-es évektől a rendszerváltásig. Például azt, hogy az úgynevezett Titán-terv keretében 1972-re felépítettek egy új objektumot a számítógépközpont elhelyezésére, ahol egy elektronikus adatfeldolgozó géppel mintegy százfős szervezeti egység 1975-ben 614 370 priorálást, azaz ellenőrzés végzett, 1976-ban 741 666-ot, 1977-ben pedig már több mint a kétszeresét, 1,6 milliót.

A pártállami Belügyminisztérium legnagyobb, integrált számítógépes rendszere az 1970-es évek közepén létrehozott Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR), melynek elsődleges célja az volt, hogy a papíralapú dokumentumokat gyorsan meghatározhassák és megtalálhassák. Az EGPR-ben 14 önálló adattárat alakítottak ki, melyek tartalmaztak bűnügyi, igazgatásrendészeti és állambiztonsági adatbázisokat. Ezek 1985-ben összesen 1 350 000 tételt tartalmaztak, ebből 420 000 volt az állambiztonságé, 1987-ben pedig 12,5 millió priorálást végeztek az EGPR-ben.

Ez a hatalmas adatbázis sem tartalmazott minden, a hagyományos, kartonrendszerű vagy dossziéalapú nyilvántartásban szereplő információt az adott személyről vagy eseményről. Tévedés tehát azt feltételezni, hogy ennek a rendszernek az adatállománya helyettesíthetné vagy kiválthatná az esetlegesen hiányos vagy megsemmisült eredeti nyilvántartásokat - szögezi le a jelentés.

Az AH kezelésében lévő 18 mágnesszalag az EGPR 14 adattárából három állambiztonsági adattár ("G", "H", "K") állományait, valamint a róluk készült két-két biztonsági másolatot tartalmazza. A "G" adattár az operatív, megfigyeltekről készült nyilvántartást, a "H" adattár a hálózati nyilvántartást, a "K" adattár pedig a Központi Kémelhárítási Adattár nyilvántartását tartalmazza. Az AH informatikusai szerint a "G" jelű nyilvántartás 83 694, a "H" jelű 58 708, a "K" jelű pedig 4896 rekordot tartalmaz. A munkacsoport ezek közül a hálózati és az operatív adattárat vizsgálta részletesen. A jelentés szerint a "K" jelű adattárban nyilvántartottak adatainak mostani nyilvánosságra hozatala nemcsak nemzetbiztonsági, hanem külügyi vagy nemzetközi kapcsolatokat érintően is káros lehetne, ezért védendő.

A jelentés második fejezete rövid áttekintést ad a mágnesszalagok 1990 utáni történetéről, a korábbi múltfeltáró bizottságok ezzel kapcsolatos tevékenységéről, legfontosabb megállapításairól, valamint a mágnesszalagok további sorsával kapcsolatos szakmai, politikai és sajtópolémiákról.

A jelentés harmadik fejezete a mágnesszalagok vizsgálatának első eredményeit ismerteti, a negyedik pedig a NEB és az ÁBTL közös javaslatait.

A jelentés megállapítja többek között, hogy a mágnesszalagokról lementett adathalmaz strukturálatlan, "ömlesztett" adatfolyam, melynek kódolt karaktereit csak részben sikerült megfejteni, így például a személyazonosításhoz szükséges születési dátumok jelenleg nem olvashatók.

A jelentés kiemeli, hogy a "hálózati nyilvántartás" nem azonos a "beszervezett személyek adattárával", ugyanis olyan személyek adatait is tartalmazza, akik a szolgálatok szempontjából valamiért fontosnak bizonyultak, például mert beszervezés céljából tanulmányozták, ám soha nem váltak hálózati személlyé.

"Bizonyosan megállapítható, hogy a "H" adattár sohasem volt a diktatúra által működtetett hálózati személyek teljes körű nyilvántartása" - olvasható a jelentésben, mely szerint a rendelkezésre álló adatok "nem feltétlenül teszik lehetővé az egyes személyek minden kétséget kizáró azonosítását". Továbbá egy 1970-es évekbeli belügyminiszteri parancs szerint a különlegesen fontos ügynökök eleve be sem kerültek ebbe a nyilvántartásba.

Továbbá az EGPR lezárása előtt legalább egy állambiztonsági szerv biztosan kérte az általa konkrétan megnevezetteken kívül az összes többi hálózati személy adatainak törlését a nyilvántartásból, és ezt végre is hajtották. Azt nem lehetett megállapítani, hogy hány szervnek volt ilyen kérése, és a törlés hány személyt érinthetett.

A jelentés szerint a mágnesszalagok adatai és az ÁBTL-ben lévő dokumentumok egyaránt hiányosak, együttes használatuk, egybevetésük révén kapható a jelenleginél teljesebb kép a korabeli állambiztonsági nyilvántartás működéséről és a hálózati személyek köréről.

A NEB és az ABTL közös javaslata, hogy az operatív és a hálózati nyilvántartás a megfelelő jogszabályi környezet megteremtését követően, rövid időn belül kerüljön az ÁBTL-be, ugyanez a "K" jelű esetében az adatok érzékenysége miatt a másik két nyilvántartás felülvizsgálatára figyelemmel történhet majd meg. Javaslataik másik csoportja a szükséges jogszabályi környezet kialakításával a minősített adatok felülvizsgálatának megindítására irányul.

(MTI)