Egy elveszett életmű – Szabó Zoltán politikai eszméi
Bár születésének centenáriumán több konferencia, előadás, tanulmány idézte fel alakját, életmű sorozatának kiadása is előre haladt, mégis ha akármikor szó esik Szabó Zoltánról, alapvetően ugyanaz a néhány tíz, jó esetben néhány száz ember érdeklődik iránta. Miért van ez így - teszi fel a kérdést Papp István.
„A gondolatok vámmentesek” – írta közel öt évszázaddal ezelőtt a korabeli világot alaposan felforgató hajdani Ágoston-rendi szerzetes, Martin Luther. Nem csupán azért idézem fel e közismert szállóigét, hogy a reformáció születésének 500. évfordulójára emlékezzek, hanem azért is, hogy mérlegre tegyem igazságtartalmát egy jeles életmű kapcsán. Szabó Zoltán író, esszéista, szerkesztő, politikai kommentárok szerzője 1912-ben született és 1949-ben végleg búcsút intett Magyarországnak. Ezt követően élete nagyobb részét Nagy-Britanniában, az utolsó néhány esztendőt pedig egy bretagne-i kisvárosban, Josselinben töltötte. 37 évesen kényszerült elhagyni hazáját, mivel nem kívánt a diktatúra kényszereinek engedelmeskedni, meg akarta őrizni testi és szellemi szabadságát.
Ez a döntés azonban azzal a következménnyel járt, hogy a kiemelkedő stiláris képességekkel megáldott, könnyen és világosan fogalmazó szerző, akinek gondolkodása szerves egészként dolgozta egybe a konzervativizmus, a szocializmus és a liberalizmus legnemesebb eszmei hagyatékát, szinte minden esélyét elvesztette, hogy szülőhazája sorsát érdemben befolyásolja. A keserű igazsággal voltaképpen maga is tisztába jött, de mindez még inkább nyilvánvaló, ha itthoni emlékezetét vizsgáljuk.
Vajon milyen következményekkel járt az emigráció, nem csupán az egyéni életút szempontjából – rövidtávon, hanem a szellemi maradandóság és a maradandó hatás nézőpontjából – hosszabb vetületben? Előadásomban arra keresem a választ, hogy miért nem találta meg a Cifra nyomorúság, a Szerelmes földrajz szerzője, a Szellemi Honvédelem életre hívója igazi helyét a magyar szellemi életben. Ennek kapcsán érdemes talán újra gondolnunk azokat a nézeteinket, hogy mennyire sikeresen szigetelte el többek között a politikai rendőrség a honi közéletet a magyar demokratikus emigráció törekvéseitől. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy az elhárítás gyengén muzsikált, holott lehet, hogy nagyon is hatékonyan működött. Olyannyira eredményesen emelt kerítést a rendszer más intézményeivel együtt, hogy a gondolatokért lerovandó vám bizony megfizethetetlennek bizonyult.
