Mi? Mennyi? Az állambiztonsági ügynökhálózat fogalma, létszáma és összetétele, 1957–1989
Ügynök. Besúgó. Vamzer. Tégla. Spicli. Kém. Áruló. Spion. Informátor. Az államszocialista diktatúra titkosrendőrsége kapcsán rendre felbukkanó kifejezések, amelyek ugyanarra a dologra vonatkoznak: az állambiztonság munkáját szervezetszerű titkos együttműködés keretében segítő személyekre. Takács Tibor előadásában az állambiztonsági ügynökhálózat egyszerű kutatási témaként jelenik meg: a tárgy pontos lehatárolását, a fogalmak pontos meghatározását követően a forrásokról, és azon belül is egyetlen forrástípusról beszél, Méghozzá a hálózat létszámára és összetételére vonatkozó iratokról.
E kifejezések többségéhez negatív jelentésárnyalatok kötődnek, jelezve, hogy a téma megközelítésében a moralizáló szemlélet uralkodik. Ez tulajdonképpen érthető is, ám nem szükségszerű, főleg a tudományos diskurzusban nem az. Míg a közéleti, emlékezetpolitikai munkálkodás terepén van helye a megbélyegzésnek, felmentésnek és hasonlóknak, addig a tudományos kutatások célja – véleményem szerint – más kell, hogy legyen. A kutató tevékenysége a megértésre kell, hogy irányuljon, ebből a szempontból pedig a moralizáló beszédmód erősen beszűkíti a vizsgálat lehetőségeit, nagyrészt előre megszabva a várható eredményeket.
A különböző állambiztonsági szerveknek statisztikai adatlapokon kellett közölniük az operatív nyilvántartást végző központi szervezeti egységgel az általuk működtetett hálózat június 30-án, illetve december 31-én érvényes adatait. Ezek az adatlapok az 1957 és 1989 közötti időszakból hiánytalanul fennmaradtak, így – természetesen a statisztikákkal kapcsolatos kritikai észrevételeket figyelembe véve – alkalmasak átfogó kép megalkotására, hosszabb távú folyamatok felvázolására. Az adatsorok teljes és kimerítő elemzésére természetesen nem vállalkozhatom, de igyekszem a dokumentumokban rejlő minél több lehetőségre felhívni a figyelmet.
Reményeim szerint előadásom bizonyítja, hogy – mint minden statisztika esetében – nem kizárólag az adatsorok, a számok érdemelhetik ki a kutatók figyelmét, hanem a rovatcímek is. A statisztikai nomenklatúra, különösen annak változása rendkívül sok információt hordoz arra vonatkozóan, hogy milyen képet alkotott az állambiztonság a társadalomról, az őt körülvevő, munkájának színterét adó valóságról. És nem utolsó sorban arról, hogy a hálózat leírására használt fogalmak sem a múltban, sem a jelenben nem magától értetődőek.
