"Parasztügynökök” – Informátorok a falusi társadalom és az állambiztonság szorításában

A politikai rendőrség ezen részlegének tevékenysége elsősorban az 1956 előtti, ún. kulákperek, illetve a kollektivizálási hullámok során elkövetett jogsértések kapcsán ismert. Előadásomban mégsem ezekről az eljárásokról kívánok szólni, hanem azoknak a parasztembereknek, kétkezi munkásoknak a helyzetéről, akiket falvakban, netán kisvárosokban hálózati munkára szerveztek be a Politikai Nyomozó Főosztály operatív tisztjei. Először szeretném röviden áttekinteni a mezőgazdasági elhárítás tevékenységi körét, utalva arra, hogy a politikai rendőrség ezen ügyosztályának ténykedése rendkívül szorosan igazodott az 1956 és 1962 közötti agrárpolitika hullámzásaihoz. Előadásom második részében 24 ügynöki életút összevetésére vállalkozom. Az itt szereplő személyek közös vonása, hogy mindnyájan traktorvezetőként dolgoztak valamelyik termelőszövetkezet, állami gazdaság, esetleg gépállomás alkalmazásában. Nem feltétlenül a mezőgazdasági elhárítás szervezte be őket, de falusi-tanyasi környezetben találkoztak a politikai rendőrséggel.

Ez utóbbi tényt fontosabbnak tartottam, mint azt, hogy konkrétan melyik szervezeti egység akarta őket foglalkoztatni. Előzetesen megfogalmazott kérdések (az ügynök szüleinek foglalkozása, párttagsága, a családi földbirtok nagysága, politikai életút, a beszervezés indoka, az ügynöki tevékenység értékelése, a kizárás indoka) alapján arra kerestem a választ, kit és miért szemelhettek ki erre a munkára, hogyan jellemezhető az ügynökök és tartótisztjeik kapcsolata, vannak-e tipikus ügynöki viselkedésformák, s miért volt kudarcra ítélve ez a fajta politikai rendőrségi munka. Ezzel voltaképpen megelőlegezem a kutatás végső mérlegét, mivel egy másfajta ügynökkép mellett kívánok kardoskodni.

Előadásom harmadik részében egy húszesztendős traktoros-gépész B-dossziéját elemzem, azt igyekezvén bizonyítani, hogy egyetlen, jelen esetben állambiztonsági forrás miért nem elégséges egy ügynöki pályakép értelmezéséhez. Az önéletrajz és a beszervezés kapcsán ellentmondások, esetlegességek, homályos pontok egész sora villan fel, amely további források bevonására ösztönzi a kutatót.

Fotó: Fortepan / Lipovits Károly