Kutrucz Katalin: nincs két egyforma ügy és nincs két egyforma ügynöki magatartás
Nincs két egyforma állambiztonsági ügy és nincs két egyforma ügynöki magatartás sem - mondta Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgató-helyettese kerekasztal-beszélgetésen csütörtökön Budapesten.
Az ÁBTL Betekintő című internetes folyóiratának Ügynökkérdés a tudományos történetírásban elnevezésű rendezvényén Kutrucz Katalin rámutatott: nem lehet általánosságban azt sem kimondani, hogy az ügynökök áldozatok voltak vagy tettesek. Megemlítette, volt olyan ügynök, aki a művelődési ház faliújságjára kirakott programot másolta be szó szerint a jelentésébe, más ügynök jelentése következtében viszont valakit felakasztottak. Elmondta, más alkalommal megvertek, majd beszerveztek egy papot, aki társainak mindezt elmondta, és csoportjuk együtt írta meg az ötvenes évek végén a jelentéseket. Ez a helyzet akkor változott meg, amikor újabb ügynök jött közéjük, aki döbbenten írt felettesének ezekről az állapotokról.
Kutrucz Katalin szólt arról is, hogy ezután a papot újra megverték, majd megint aláírattak vele egy beszervezési nyilatkozatot; a történet folytatása azonban egyelőre nem ismeretes. Az ebbe a csoportba beszervezett második ügynök önként, 10-12 dossziényit jelentett - tette hozzá. Utalt arra is, "egy dolog az, hogy mit lehet kutatni, és másik dolog, hogy a kutatók mit hozhatnak ebből nyilvánosságra". Idézte a vonatkozó jogszabályt, miszerint az érintett hozzájárulásával vagy "a történelmi események megismeréséhez szükséges esetben" lehet publicitást adni egy ügynek. Rámutatott, ez utóbbi kritériumot nehéz egzakt módon meghatározni. Az ügynöklistákat illetően közölte: az Alkotmánybíróság (Ab) kimondta, hogy a korábbi Ab-döntésekhez "kötve érzi magát", ezért - mint fogalmazott - "a listát a mai Ab is elkaszálná, ahogy a testület ezt előzőleg is megtette".
Rainer M. János történész elmondta: mindenkinek joga van megismerni a múltat, az ügynökdossziékhoz kapcsolódó "megdöbbenés nem korspecifikus", lehet 18 évesen és hajlott korban is megismerni az ügynökmúlt aktáit. Ennek megfelelően egyetértését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az ÁBTL-re vonatkozó törvény módosításával ezentúl nem lesz szükség kuratóriumi engedélyre a kutatásokhoz az ÁBTL-ben. Annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy "szereplők nélkül beszélni az elmúlt történetekről nagyon nehéz", mert "az embereknek joguk van tudni, hogy a történetüket ki formálta, az ő tudtuk nélkül".
Takács Tibor történész, az ÁBTL munkatársa hozzászólásában nem tartotta helyesnek, hogy vég nélküli és meddő vitákat folytassanak arról, az ügynökök bűnösök voltak-e vagy áldozatok.
Horváth Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársa elmondta: több jelenkori érdeket sért az ügynökkérdés, és a kollaboránsok, besúgók szerepe fontossá vált, mert "mindenki besúgót vélt maga körül megjelenni" a pártállami időkben. Kitért arra: a "listagyártás" a megemlékezés egy fajtája, de kellene egy olyan könyv, amely feltárja, "miként jutottunk el addig, hogy vannak mártírjaink és besúgóink".
Stefano Bottoni történész arról beszélt: mindenekelőtt az állambiztonsági rendszert működtetők, irányítók világát kutatja. Véleménye szerint érdemes elmozdulni az ügynökvitáktól, mert 2005-ben Szlovákiában a teljes társadalom megismerhette az ottani ügynöklistát, és a katarzis néhány hétig tartott, majd megnyugodott a társadalom. Szólt arról, hogy meg kell vizsgálni: a keleti blokk országaiban hogyan működött az állambiztonsági rendszer, és arra is választ kell keresni, a volt szocialista országok milyen szinten tartották a kapcsolatot, ha egyáltalán volt közöttük ilyen típusú kapcsolat.
(MTI)
