Kettős migráció Magyarország keleti és nyugati határán 1988-1989 folyamán

Magyarország esetében az 1989. augusztus-szeptemberi határnyitás főként az itt nyaraló keletnémetek (ossi) Nyugat-Németországba ranszferálása, kiengedése okán lett nemzetközileg jegyzett történet. A mintegy ötvenezer főnyi ossi szabadságba menekülése via Ungarn a német újraegyesítést is ösztönözte.

A keletnémetek korabeli vesszőfutásának kimenetele azért volt több, mint regionális népmesei happy end, mert geopolitikai horderejű volt azzá lett. Holott korántsem volt egyedüli a korabeli migrációs határesetek között: különösen magyar vonatkozásban nem. A németeket nyugatra zsilipelő magyar osztrák határnyitás heteiben, ugyancsak 1989 későnyarán közeledett tetőzéséhez egy már korábban duzzadni kezdő másik migrációs hullám Magyarország keleti gyepűje mentén, a román-magyar államhatár térségében. A Romániából menekülők lábbal szavazása ugyancsak tömeges és nem kevésbé kockázatos határnyitogatás volt.

Mindkét jelenség politikai indíttatású, tömeges migráció. Ám a kettő közötti megkülönböztető jegyek számbavétele nélkül aligha érthető meg, hogy miért lett az egyik az utókor történelmi emlékezetében is megmaradó világszenzáció, s miért hullott ki a másik jórészt még a kortársi, kommunikatív emlékezet rostáján is. Ezúttal a magyarok (szászok, románok) Magyarországra való bemenekülését, a keleti határesetek históriáját illetve annak egy szeletét próbálom vázolni.

A menekülések dinamikáját tekintve a keletnémetek ügye olyan volt, mint egy fergeteges erejű váratlan hurrikán. Észak felől betört, majd fordult, és Nyugat felé távozott. A németek egy nyilvános és látványos békerevíziót vittek végbe: volt hozzá saját erő, társadalmi, politikai eltökéltség és nemzetközi hátszél. Ez a fajta kegyelmi pillanat magyar vonatkozásban mind a belső, mind a külső környülállásokat tekintve hiányzott. A Romániából való menekülés egy éveken át tartó és növekvő intenzitású krízishelyzet naponkénti kezelését igényelte. A beérkezettek zöme itt maradt: részint jobb híján, részint, mert úgy gondolta, hogy kalodává lett Királyhágón túli otthonából hazaérkezett. Hogy azután jórészt már együtt párolódjanak-aszalódjanak vagy éppen kozmáljanak oda velünk, Trianon-utód kismagyarokkal az ezredvégi rendszerátigazítás Kárpát-medencebéli üstjében. Ám itt meg is állunk: előadásunkban a határon való átvergődés korabeli mindennapjait elevenítjük fel.

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás