Állambiztonsági iratok - az átadást felügyelő bizottság tapasztalatai
A 44 ezer 755 tételszámon nyilvántartott 1944-70 közötti állambiztonsági iratból összesen 50 olyan maradt, melynek nyilvánosságát illetően nem jutottak közös nevezőre a titkosszolgálatok és az iratátadást felügyelő bizottság, így ezekről Kiss Péter kancelláriaminiszter fogja kimondani az utolsó szót - mondta el a bizottság egyik tagja az MTI-nek.
"Az egyes tételek nagyon eltérő fizikai mennyiségeket takarhatnak. Van egyetlen lapból álló irat és akad olyan tételszám, amelyen több ezer oldalnyi mikrofilmet tartanak nyilván" - mutatott rá Sipos Levente történész, a háromtagú testület tagja.
Beszámolója szerint a szolgálatok munkája nyomán több kocsirakomány, csaknem 400 folyóméternyi irat érkezett az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába nyáron. Ebből a rendszerváltás előtti kémelhárítással foglalkozó III/II. csoportfőnökség jogutódja, a Nemzetbiztonsági Hivatal 220, a hírszerző tevékenységet folytató III/I. csoportfőnökség jogutódja, az Információs Hivatal 120 folyómétert adott át.
Az iratjegyzékek az 1944-70 közötti időszak állambiztonsági iratait összesen 44 ezer 755 tételszámon szerepeltették. Ebből 36 ezer 778-at, a 82 százalékát adták át a szolgálatok.
A 7 ezer 977 szolgálatok által visszatartani szándékozott iratcsomó közül, a jegyzékek ismeretében, szúrópróbaszerűen átnéztünk 2070-et abból a szempontból, hogy indokolt-e titkosságuk fenntartása - mondta Sipos Levente.
A 2070 dosszié közül több mint 300 olyan volt, amelynél alaptalannak tartottuk a titkos minősítés fenntartását. Ezek nagy része átkerült az állambiztonsági levéltárba. Maradt azonban 50 olyan iratcsomó, ahol nem sikerült közös álláspontot kialakítania a bizottságnak és az illetékes szolgálatnak. Ezekben az esetekben Kiss Péter kancelláriaminiszter dönt majd az irat titkos minősítése illetve nyilvánossága kérdésében - közölte az iratátadást felügyelő bizottság tagja.
A csaknem nyolcezer, a szolgálatok által titkosnak minősített tétel közül tehát a bizottság tevékenysége révén eddig több mint 280 került át a levéltárba és vált kutathatóvá - fűzte hozzá.
Gyarmati György, az állambiztonsági levéltár főigazgatója a szolgálatoknál maradó iratok esetekben is a Fővárosi Bírósághoz fordulhat a titkosság feloldása érdekében, ám ez véleményem szerint a gyakorlatban nehezen kivihető, hiszen az iratjegyzékből alig-alig nyerhetők érdemi információk - mondta Sipos Levente. Kitért arra is, hogy a rendszerváltás előtt keletkezett állambiztonsági iratoknak van egy olyan "szupertitkos" köre, amelyet még a bizottság tagjai sem tekinthettek meg. Ezekről jegyzéket sem kaptak, tehát még csak azt sem tudják, hogy egyáltalán mekkora mennyiségű iratról van szó.
A történész tájékoztatása szerint ezeket a Legfelsőbb Bíróság egyetlen, erre a feladatra kijelölt bírája vizsgálja át abból a szempontból, hogy indokolt-e titkos minősítésük fenntartása, avagy mégis átkerülhetnek az állambiztonsági levéltárba. A Legfelsőbb Bíróság bírájának egyszemélyi döntése ellen nincs semmifajta jogorvoslati lehetőség.
Sipos Levente beszámolója szerint a bizottság tagjai júniusban ellátogattak az egyes szolgálatokhoz és a helyszínen készítették elő a munkát, egyeztették a módszereket, a szempontokat a szolgálatok munkatársaival, majd július, augusztus, szeptember, október folyamán megkapták az általuk megjelölt iratokat, és az illetékes szolgálatnál helyben megtekintették. A beszervezési, más néven B-dossziék felét, az M-dossziék, azaz munkadossziéknak több mint a felét tételesen átnéztük. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy például a technikai jellegű, vagy objektumvédelemmel, pénzügyekkel kapcsolatos iratok többségét nem szükséges tüzetesen áttekinteni - mondta a történész. "A bonyolult eseteket mindhárman vizsgáltuk. Olyan nincs, hogy három ember mindig mindenben egyetértsen, ezekben a kivételes helyzetekben többségi döntés született, de az esetek túlnyomó részében konszenzusos" - mondta Sipos Levente.
"Az iratok átvizsgálásakor egyrészt a kutatói, történészi és az ezzel szorosan összefüggő információs kárpótlásra, az áldozatokra vonatkozó szempont, másrészt pedig a nemzetbiztonsági érdekek védelme vezetett bennünket" - mutatott rá a történész. Az alvó ügynökök, a magyar állammal egykor együttműködést vállaló külföldi állampolgárok számára kellemetlen, adott esetben szabadságukat, életüket veszélyeztető helyzetet eredményezhet a velük kapcsolatos információk nyilvánosságra kerülése, ez pedig ilyen módon, a magyar hírszerzés érdekeit is sértené - hangoztatta a szakember. "Az információs kárpótlás, kutatás, illetve a nemzetbiztonság szempontjai gyakran ütköznek és nekünk dönteni kellett arról, hogy esetenként melyiket részesítsük előnyben" - jegyezte meg Sipos Levente.
A szolgálatok fegyelmezetten tudomásul vették a feladatot. Érezhetően lelkiismereti kérdést csináltak abból, hogy minél magasabb színvonalú munkát végezzenek. Bizonyára tartottak attól, hogy olyan anyag is elveszti titkos minősítését, amelynek nyilvánosságra kerülése árthat a szolgálatoknak. Ez érthető, hiszen sokszor igen nehezen megválaszolható kérdés az, hogy mi az amit nemzetbiztonsági szempontból feltétlenül indokolt titkosítani - fejtette ki a történész.
Megjegyezte: a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a rendszerváltást követően jelentősen módosultak a feladatai, tekintettel a jogállami szabályozásra és a megváltozott nemzetközi kapcsolatrendszerre. A korábbi ügyek nagy része ma már nem ügy a szolgálatok számára, tehát az ott keletkezett iratokra sincs szükségük.
"A megbeszélések nyomán egyértelművé vált: nekik is az az érdekük, hogy megszabaduljanak a szükségtelenné vált dokumentumoktól. Ugyanakkor embereiket, kapcsolatrendszereiket ma is védik. Ez ideológiai, politikai megfontolásoktól független nemzeti érdek és érték minden időben" - mondta Sipos Levente.
A most zajló iratátadásnak nincs jogi következménye abban a formában, ahogy a III/III-as csoportfőnökséggel kapcsolatos érintettség esetén volt - mutatott rá a bizottság tagja.
"Erkölcsi szempontból is minőségi különbséget érzek a III/III-as besúgói, illetve a kémelhárító, hírszerző tevékenység között. Míg a III/III-as állampolgártársait árulta el, az utóbbiak olyan évezredes hivatások gyakorlói, melyeket ideológiáktól függetlenül megbecsülés övez a különböző államokban" - hangsúlyozta a történész.
"A következő évben áttekintjük az 1970-80 közti iratanyagot, majd hozzákezdünk a rendszerváltás előtti utolsó évtizedhez is. Munkánk végeztével, 2005-ben, a házelnöknek készített jelentésben összegezzük tapasztalatainkat" - mondta Sipos Levente.
(MTI)
