Magyarok a csillagok közé vezető úton

2024. június 18. Magyarok a csillagok közé vezető úton

A mindent átható propagandáról, az elfeledett űrhajósok örökségéről és az állambiztonság örökké figyelő szeméről hallhattak előadásokat az érdeklődők Levéltárunk szakmai kamarakonferenciáján, június 11-én, Budapesten.

"Az emberiség egyszerre tekintette kalandnak, versenynek, és ugyanakkor a kíváncsiság kielégítése terének mindazt, ami őt a világűr megismerésére sarkalta” - nyitotta meg Papp István, Levéltárunk tudományos osztályvezetője a konferenciát. Szerinte "egy olyan világot fogunk megismerni, amely a híreken a különböző médiumok szűrőjén keresztül sok tekintetben ismerős lehet számunkra”. Az előadók, kutatók "az 1960-as évektől a rendszerváltás idejéig bemutatják a magyar és a nemzetközi űrkutatás és az ehhez kapcsolódó hírszerző és titkosszolgálati akciók politikai döntéshozatal világát” – tette hozzá.

Az első szekcióban ezután Kiss Szandra, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza a szovjetek szerepét mutatta be a magyar űrrepülés megvalósításában. Felvázolta, hogy milyen szerepet játszottak a szovjetek az első magyar űrprogram és űrrepülés megvalósításában, illetve azt is, hogy milyen nyomásgyakorlás volt a részükről akár a megvalósítással kapcsolatosan, akár a programmal kapcsolatos propagandatevékenységben. Ezután Jászfalvi Orsolya, a Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársa Magyarország első világűrbe tett lépéseit idézte meg. Előadásából megtudhattuk, hogy bár ma egyre több nemzet mondhatja el magáról, hogy képes űrtevékenységet folytatni, Magyarország mégis azon országok közé tartozik, amelyek már a kezdetben is komoly eredményekkel rendelkeztek.

Az első szekciót levéltárunk osztályvezetője, Szekér Nóra zárta, aki az állambiztonság űrkutatásban játszott szerepét mutatta be. Kiemelte: bár "a magyar űrutazásról nincsenek dokumentumok az állambiztonsági levéltárban, ez nem azt jelenti, hogy ne figyelte volna az állambiztonság, vagy ne kontrollálta volna valamilyen formában”. A hírszerzési és kémelhárítási feladatok részletezése mellett Szekér kiemelte: a magyar űrprogram mellett az állambiztonság megpróbálta megfigyelni, vagy valamilyen módon feltérképezni a NASA kötelékében dolgozó magyar tudósok munkásságát is. Mindemellett az állambiztonság kontrollálta a tájékoztatás minden szintjét: a politikai megbízhatóság ellenőrzésétől a közvélemény tájékoztatásáig.

A második blokkban Krajcsír Lukács, Levéltárunk tudományos kutatója Csehszlovákia első űrhajósa, Vladimír Remek életét és örökségét mutatta be, aki a Szojuz-28 fedélzetén – 1978. március 2-tól 10-ig járt a világűrben. Bár Remek megkapta a Szovjetunió Hőse érdemrendet és már abban az évben egy aszteroidát is elneveztek róla, sikerét igencsak beárnyékolta a rengeteg róla szóló gúnyos megjegyzés és kemény kritika, amely a nehézkes beszédén kívül abból fakadt, hogy útja nagyjából egybeesett a Charta-77 ellenzéki politikai mozgalom megszületésével és az aláíró személyekkel szembeni represszióval. Bandi István, az ÁBTL tudományos kutatójának a román űrprogramról szóló előadásából kiderült: a diktatúra vezetésének ambíciói és/vagy a szovjet -román viszonyok változása a román űrprogram lelassulását segítették, ennek ellenére Dumitru Prunariu és Dumitru Dediu űrhajósok 1981-ben a Szojuz-40 fedélzetén a szovjet űrhajózási program keretében kiléptek az űrbe.

Edl András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Világűrjog és politika Kutatóintézetének kutatója a Kínai Népköztársaság űrprogramjának születését és kezdeti éveit vázolta fel a kezdeti szovjet segítségtől, Csien Hszüe-szen munkásságán keresztül a belpolitikai harcokig, és Teng Hsziao-ping paradigmaváltásáig, amely megteremtette a mai kínai űrprogram eredményeinek alapjait. Végül Nagy Péter, az Magyar Nemzeti Levéltár Pest Vármegyei Levéltára levéltárosa az 1980-as évek vietnami, kubai és afgán űrrepüléseinek propagandáját és narratíváit ismertette, részletesen kitérve a küldetések rövid bemutatására és ezek illeszkedésére a korszak „kis-hidegháborújának” űrversenyébe.