A párt belügye

A könyv egy eddig szinte még teljesen feltáratlan területet, az MSZMP és a politikai rendőrség kapcsolatát szabályozó formális viszonyrendszert dolgozza fel az 1956-os forradalom leverését követő időszaktól 1962-ig. A politikai rendőrség és az állampárt sajátos kapcsolatának eddig nem szentelt a történetírás különös figyelmet, a szocialista berendezkedés hatalmi rendszerének vizsgálata, különös tekintettel a politikai rendőrség és az állampárt kapcsolatára, eleddig kevéssé gyarapította a korszak szakirodalmát. Magyarországon 1989-ig diktatúra volt, az állampárt ellenőrzése alatt tartotta a társadalom, illetve az államhatalom egészét, a politikai rendőrséget is. Az MSZMP különböző vezetési módszerekkel és eszközökkel irányította az állambiztonsági szerveket, de bizonyos esetekben és időszakokban ez fordítva is történhetett. Joggal tehetők fel tehát az alábbi kérdések: Ki irányított kit? Hogyan értelmezhető a párt irányító és ellenőrző funkciója? A párt testületeinek csak azt kellett figyelniük, hogy a politikai rendőrség a párt által meghatározott irányvonal szerint tevékenykedik-e, vagy az állambiztonsági munka ellenőrzése, irányítása is a feladatuk volt? A helyi MSZMP-szervek vagy a központi pártszervek rendelkeztek-e erősebb irányító, kontrolláló hatáskörrel, s valóban éltek-e a formális szabályozás által nyújtott lehetőségekkel, vagy a helyi viszonyok felülírták a központi előírásokat? Könyvében a szerző miközben a fenti kérdésekre is válaszol a formális pártirányítás szabályozó elemeit keresi, azokat a módszereket, amelyekkel a párt biztosította a politikai rendőrség feletti kontrollját, de érzékelteti az informális hatalomgyakorlás lehetőségeit is, illetve azokat a változásokat, amelyek az MSZMP és a politikai rendőrség viszonyában történtek a megtorlás éveiben.