Levelek a pokol tornácáról (Ternai András)

1945-ben, már a második világháború után, a szovjet katonai hatóságok számtalan esetben jártak el magyar polgári személyekkel szemben, mondvacsinált ürügyekkel. A könyv egy ártatlanul elhurcolt ember előzetes letartóztatásban írt leveleinek gyűjteménye. Egy, az átlagosnál műveltebb, mély gondolkozású, családjáért élő férfi kétségbeesett, aggódó, bizakodó sorai, amiket sokszor az orosz őröket megvesztegetve csempésztek ki a börtönből. Halála után találta meg a fia a leveleket, egy régi retikülben. Izgalmas olvasmány, még akkor is, ha a végét nem csak sejtjük…

Ternay István esete nem egyedi, százával, ezrével vagy tízezrével voltak sorstársai, de történettudományunk még nem dolgozta fel a háború után koholt vádakkal évekre elhurcoltak történetét. Róluk és nevükben szólnak ezek a levelek, amelyek ugyanakkor az élniakarásnak és a tiszta érzéseknek is megkapó tanúságai.