hun
engJehova Tanúi az állambiztonság fókuszában
Jehova Tanúi a 19. század végétől vannak jelen Magyarországon, tevékenységüket mégis kévéssé érinti a történeti reflexió. Mint a kisegyházak történetével foglalkozó egyik kutató kifejti: „Mivel a felekezet legnagyobbrészt illegalitásban működött, és saját történetük emlékeit sem gyűjtötték össze, valamint a rájuk vonatkozó adataink is nagyon hiányosak, ezért nagyon nehéz még vázlataiban is összeállítani a mozgalom magyarországi történetét.” Igaz ez Jehova Tanúi 1945 utáni történetére is. Petrás Éva előadásában e hiány pótlására tesz kísérletet állambiztonsági, egyéb levéltári és a Jehova Tanúi Egyház saját archívumában található dokumentumok felhasználásával.
Jehova Tanúi 1939-es betiltásukat követően 1946-tól szabadon működhettek Magyarországon, de a szabadság néhány éve után ismét elérte őket az állami represszió. Az esetenként egymást is ellentételező politikai rendszerek ellenségkép-gyártó szociálpszichológiai és politikai mechanizmusai egyaránt rátaláltak a Jehova Tanúira. Míg a Horthy-korban működésüket a kommunizmus terjesztésével hozták összefüggésbe, addig az államszocializmus négy évtizede alatt a „vallás ópiumát” terjesztő professzionális ellenség képe az imperializmus vádjával megidézett Amerika-barátság felhangjával párosult. A kommunista hatalomnak a nagy történelmi egyházak megtörésével kapcsolatos stratégiája, majd a velük való kelletlen együttműködés forgatókönyve eltért az addig hivatalosan el sem ismert kisegyházakkal szemben alkalmazott lépésektől. Ezektől is eltér és egészen egyedi azonban a hatalom viszonya a Jehova Tanúihoz. Jehova Tanúi „társadalomra való veszélyessége” a bűnbakképzés mechanizmusa szerint nyert igazolást, miközben párt- és titkosszolgálati iratok rendszeresen kitértek rá, hogy híveik körét tekintve „a dolgozó osztályhoz” tartozó emberekről van szó. A rendszer iránt lojalitást nem mutató magatartásukat ezek után csak „vallási elmaradottsággal”, a szektakérdés folyamatos ébren tartásával tudták magyarázni.
Az ötvenes években vezetőik elleni konstruált perek sorozatával egészült ki a Tanúk tömegeit a fegyveres katonai szolgálat megtagadása miatt börtönbüntetéssel sújtó bírói gyakorlat. Az esetenként 8-10 éves ítéletek az 1960-as évektől 3-5 évre változtak, de a fegyveres katonai szolgálat megtagadása, valamint az illegális működés minden későbbi, az Állami Egyházügyi Hivatallal való egyeztetés dacára fennmaradtak az egész korszakban.
