Mégsem „testvéri segítségnyújtás"?
Ehrenberger Róbert előadásában az 1968. július 27-től (!) 1968. október 31-ig tartó katonai akció főbb eseményeit, a szigorúan titkos dokumentumokban is csak „Zala"-gyakorlat fedőnévvel illetett hadművelet lefolyásának jellemzőit ismerteti, kitérve az akció határőrségi és belügyi operatív biztosításának egyes adataira is. Ezt követően a Magyar Néphadseregben 1968-ban előfordult politikai ügyeket és a hatalom által pönalizált izgatásos jellegű eseteket mutatja be, kitérve azok körülményeire, szereplőire és a nyomukban járó retorziókra egyaránt.
A második világháborút követő évtizedekben csupán egyetlen alkalommal került sor a magyar fegyveres erők -- közelebbről a Magyar Néphadsereg -- államhatárokon kívüli alkalmazására: ez pedig a fájó emlékű 1968. évi csehszlovákiai katonai intervenció volt, a „prágai tavasz" reformfolyamatainak erőszakos elfojtásában vállalt statisztaszerep. Az állampárti politikai és katonai vezetés által „testvéri segítségnyújtásként" propagált beavatkozással kapcsolatosan kritika, ellenvélemény vagy bíráló hang akkoriban nem nyerhetett teret és publicitást. Az MSZMP által fokozottan „kézben tartott" fegyveres erők és testületek esetében ez különösen is így volt. Mindezek ellenére mégis akadtak soraikban olyanok, akik vállalták személyes meggyőződésüket és a szigorú tiltás, valamint az ezzel járó egzisztenciális kockázatok ellenére is erőteljes kifejezését adták egyet nem értésüknek, a politikai vezetés bírálatának (a tiltakozás hátterében olykor a rendszer általános kritikájának motívuma is meghúzódott).
Meggyőződésem, hogy a fentiek közös végiggondolása bővíti ismereteinket a szólás- és véleményszabadság Kádár-korszakbeli korlátairól.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
