Gyarmati György a titkosszolgálati levéltárról

Ismertetése szerint a levéltár az év elején elfogadott új törvény meghatározása alapján a Történeti Hivatal jogutódja, önálló költségvetési szerv, az Országgyűlés elnökének felügyelete alatt áll. Feladatai közé tartozik a hagyományos levéltári teendők mellett, az állampolgárok kérésére róluk, illetve elhalt családtagjaikról a rendszerváltás előtti állambiztonsági szervek által gyűjtött adatok szolgáltatása, amit "információs kárpótlásként" is emlegetnek. A történeti levéltár további feladata a közéleti szerepet betöltők állambiztonsági múltjáról történő adatszolgáltatás a közkeletűen átvilágítóbíráknak hívott bizottság számára.

Gyarmati György kifejtette: a levéltár gyűjtőköre nemcsak tematikailag, de időben is körülhatárolt. Az 1944-90 közötti állambiztonsági iratokat, a Belügyminisztérium teljes III. főcsoportfőnökségének iratait kezeli. Tehát jogelődjétől eltérően nemcsak a III/III-as belső elhárítással foglalkozó csoportfőnökségét, hanem a hírszerzését, a kémelhárításét, a katonai elhárításét és a technikai kiszolgáló feladatokat ellátó csoportfőnökségét is. Hozzátette: a rendszerváltást követő titkosszolgálatok iratai majdan a Magyar Országos Levéltárhoz kerülnek, úgy, ahogy az 1944 előtt keletkezettek is. A titkosszolgálatoknál tárolt dokumentumokat levéltári szempontból kell feldolgozni és újra rendszerezni, anélkül azonban, hogy az iratok keletkeztetési rendjét megbontanánk - mutatott rá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója.

"Jelenlegi nyilvántartásunkban leginkább egykori célszemélyekre tudunk keresni. Ám egy-egy dossziéban több száz név is lehet, közöttük olyan "szekunder" nevek, amelyekre csak akkor bukkanunk, ha minden egyes lapot gondosan végigolvasunk. Ezek kigyűjtése azért fontos, mert zömmel közülük kerülnek ki a hozzánk fordulók." - mondta Gyarmati György. Megjegyezte: a Rákosi-kor egy-egy időszakában 30 ezer felett volt az ügynökök száma, míg a konszolidált Kádár-korszakban átlagosan tízezerrel volt kevesebb. Utóbbiban a legkülönbözőbb okokból célzottan megfigyeltek száma mintegy 70 ezer lehetett. A főigazgató rámutatott: a "szekunder" nevek előfordulása az említett iratokban a jelenlegi becslések szerint elérheti a két és fél milliót is. Ezeknek a fellelési hellyel párosított lajstromba szedése teszi lehetővé azt, hogy a történeti levéltárhoz forduló állampolgárok valóban megismerhessék, mikor, milyen adatok és milyen kontextusban kerültek róluk az állambiztonsági iratokba. Mindezeken túl kell alkalmassá tenni az őrzött iratokat a tudományos kutatások elősegítésére is - hangoztatta.

A levéltár vezetője kitért arra is, hogy a közelmúltban átvett 1970 előtti iratok nagyon szűken, de még befértek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Eötvös utcai épületébe. Gondot jelent viszont az 1970 és 1980 közötti időszak anyagának átvétele, amely fél év múlva esedékes, s nemkülönben a 2005 elején átveendő, 1990-ig terjedő iratok elhelyezése. Megemlítette: a levéltárra váró munka elvégzéséhez képest igencsak kis létszámú a nyolcvan fős munkatársi gárda, hiszen nem csupán hagyományos értelemben végzett levéltári szolgáltatásokra kötelezettek, s "azonnali" szolgáltatást igényel mind az állampolgári megkeresés, mind a tudományos kutatás, mind pedig a törvényi határidőhöz kötött átvilágítás. (folyt.)

A főigazgató a titkosszolgálati múlt kezelése kapcsán elmondta, hogy a lengyel megoldás áll legközelebb a magyar eljáráshoz: iratanyagok birtokában szolgáltatnak információt mind állampolgári megkeresésre, mind a történeti kutatáshoz, mind pedig a közéletben szereplők átvilágításához.     Megjegyezte: Csehországban annyival egyértelműbb a helyzet, hogy ott bizonyos szint fölött eleve kizárták a rendszerváltás előtti "exponenseket" a köztisztséget betöltők köréből, s így számottevően mérséklődött a "velünk élő múlt" firtatásának szükségessége a napi közéletben. Rámutatott: az egykori Magyar Népköztársasághoz viszonyítva a volt NDK-ban mintegy kétszer akkora lakosságszám mellett két-háromszor intenzívebb állambiztonsági munkával lehet számolni. A magyar titkosszolgálati levéltárnak megfelelő németországi "Gauck Hivatal" viszont nem kétszeres, vagy háromszoros, hanem több mint huszonötszörös munkatársi gárdával (2200 fő) segíti a múlt ezen szeletének feltárását.

"Engem már rég eltemettek, de - ha a mostani kondíciók maradnak - nemcsak fiaink, hanem az unokáink is az elsődleges feldolgozással lesznek elfoglalva" - jegyezte meg a főigazgató.

Gyarmati György szólt arról, hogy a korábbi törvény szerint az érintett "a rá vonatkozó" adatot ismerhette meg, míg a jelenlegi szabályozás alapján a "kizárólag vele kapcsolatba hozható adatokat". Minden egyes adat tekintetében egyedileg kell érvényesíteni egymással konkuráló jogokat, például információs szabadság kontra adatvédelem. Ez egyfelől szűkíti a megismerhetőség körét, ugyanakkor lassítja az iratok előkészíthetőségét. Hozzátette: egy levéltári hatásvizsgálat szerint az új törvény alapján, a korábbiakhoz képest, hozzávetőleg harminc százalékkal több időráfordítással, mintegy 25-30 százalékkal kevesebb adatot tudnak majd feltehetően kiadni az állampolgároknak.

A főigazgató rámutatott: vannak a törvénynek olyan paragrafusai, amelyek a korábbi szabályozáshoz hasonlóan, nem egyértelműek, s esetenként ellentmondásosak a végrehajthatóság szempontjából. "Ezért kértük az Országgyűlés adatvédelmi biztosának állásfoglalását" - mondta Gyarmati György. Megjegyezte: ez már a korábbi törvény esetében is így volt, s az akkori ombudsmani állásfoglalás számos ponton segítette a Történeti Hivatal információs kárpótlással kapcsolatos napi munkáját. "Azt reméljük, hogy az adatvédelmi biztos újabb állásfoglalása ismételten hasznosítható útmutató lesz számunkra az új törvény jogszerű alkalmazásához" - mondta Gyarmati György.

(MTI)