Az ÁBTL főigazgatói kinevezéséről tartott nyilvános meghallgatást az OSA

2010. február 23. Az ÁBTL főigazgatói kinevezéséről tartott nyilvános meghallgatást az OSA

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) főigazgatói posztjára korábban pályázók közül csak Varga László jelent meg a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSA) Archívum budapesti épületében kedden tartott nyilvános meghallgatáson.

Rév István, az OSA főigazgatója elmondta, hogy a két másik volt aspiráns, Markó György, az ÁBTL, illetve jogelődje, a Történeti Hivatal korábbi vezetője és Gyarmati György, az ÁBTL régi-új főigazgatója kimentette magát. A rendezők az Országgyűlés nemzetbiztonsági, valamint kulturális és sajtóbizottságának tagjait is meghívták, ám közülük csak Pető Iván, az utóbbi testület SZDSZ-es elnöke jelent meg.

Gulyás József független országgyűlési képviselő, a rendezvény moderátora kifogásolta, hogy a főigazgatói pályázatokat bíráló bizottság személyi összetétele nem vált ismertté, és Katona Béla, az Országgyűlés elnöke kizárólag Gyarmati Györgyöt hívta meg a fenti két parlamenti bizottság meghallgatására, s a nemzetbiztonsági testület már meg is szavazta Gyarmati György támogatását.

Varga László, Budapest Főváros Levéltárának korábbi főigazgatója, a Kenedi-bizottság alelnöke a keddi meghallgatáson azt mondta: a levéltáros társadalom kilencven százalékát kizárta a kormányzat a főigazgatói pályázatból, mert azt köztisztviselői szakvizsgához kötötte, ám ennek teljesítésére - a pályázati időszak rövidsége miatt - nem volt lehetőségük. Így járt Ungváry Krisztián, a korszakkal foglalkozó történész is, aki pedig szintén pályázott volna - említett példát. A történész utalt arra, hogy csak 1990 januárjában derült ki: "léteznek egyáltalán állambiztonsági szolgálatok", és az is, hogy irataik egy részét megsemmisítették. Ebbe belebukott az akkori állambiztonsági vezető, és Horváth István belügyminiszter is. Ekkor a dokumentumok még nem kerültek levéltárba, "az iratok teljesen gátlástalan rablása következett be" - fogalmazott.

Ezzel párhuzamosan következett be "a legendák gyártása", például az, hogy az akkori ellenzéki pártokba épültek be az állambiztonsági vezetők, illetve az, hogy az egyházakban is sok ügynök volt - mondta. Ezzel Antall József akkori miniszterelnököt arra akarták rádöbbenteni, hogy "micsoda felelősség ezeknek az iratoknak a nyilvánosságra hozatala" - jegyezte meg. Meglátása szerint a ma is visszatartott iratok "az állambiztonsági szolgálatok szennyeséről szólnak", például arról is beszámolnak, miként működtek együtt a szovjet titkosszolgálattal, a KGB-vel a magyarországi pártállami titkosszolgálatok, illetve munkájuk kudarcairól is "beszámolnak". Problémának nevezte, hogy az ÁBTL sokszor még jegyzéket sem kap ezekről az iratokról, így a levéltár nem is tudhat bizonyos dokumentumok létezéséről. Varga László leszögezte: dossziétörvényre van szükség, ami tisztázza, hogy mi történjék a most még nyilvánosságra nem hozott iratokkal, hogy azok ne maradjanak a jelenlegi nemzetbiztonsági szerveknél. Az érvényben lévő jogszabályok szűken értelmezik az információs kárpótlást, ráadásul a végbemenő iratátadás is lassú, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) pedig törvénytelenül birtokol még most is sok iratot, amire már a kilencvenes évek elején is felhívták a figyelmet a szakértők - hangoztatta.

A mostani ÁBTL-főigazgató, Gyarmati György szerint az iratok 7 százaléka maradt az NBH-nál, a Kenedi-bizottság szerint viszont mintegy 20 százalék van még ott - mondta Varga László. Az erre vonatkozó "számháború" is jól mutatja, hogy a mai közgondolkodást - helytelenül - az ügynökszemlélet, és nem az iratszemlélet határozza meg - tette hozzá.

A szolgálati tevékenység legjelentéktelenebb részeként dolgoztak az ügynökök, de voltak tartótisztek és szigorúan tikos tisztek, akik igazi befolyással rendelkeztek, utóbbiaknak két állásuk is volt. Az állambiztonsági szervek esetében a "legkomolyabb kézi vezérlést valósította meg" a mindenkori pártvezető, ezek képezték a legfontosabb elnyomó apparátust. Működésük feltárásán keresztül tudhatjuk meg, milyenek voltak a politikai viszonyok a pártállami diktatúrában, ami "nem is volt annyira vidám barakk", mint ahogy akkoriban a Kádár-rendszert nevezték - állapította meg Varga László.

(MTI)