2022. május 12-én Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban. Táborok Magyarországon 1953 után címmel adott elő.

Az előadás négy nagyobb részből állt. [Terjedelmi okoból csak az első két részt ismertetjük részlesen.]

I. A Rákosi-korszak táborai 1945-1953

Táborok 1945 és 1950 között:
- Hadifogolytáborok 1945 után: 51 tábor létesült Magyarországon, amelyekben több mint 600.000 embert tartottak fogva. Ezek főleg szovjet ellenőrzés alatt álltak, de voltak bolgár és román ellenőrzésű táborok is. Ezekből a táborokból vitték hadifogságba a táborlakók többségét. A táborokban nem csak hadifoglyokat, hanem málenkij robotra elhurcolt civileket is fogva tartottak.
- 1945 és 1947 között működtek a szűrőtáborok, amelyekbe a hadifogságból érkeztek az onnan elbocsátottak.
Hét szűrőtábor volt: Debrecen, Hegyeshalom, Kaposvár, Komárom, Nyíregyháza-Sóstó, Sopron és Székesfehérvár.
- Internáló táborok 1945 után - Budapesten 15 tábor volt, ezen kívül minden megyeszékhelyen is létrehoztak internáló táborokat. Ezen táborokat 1947-re egy kivételével mindet felszámolták.
- 1947-1949 között működött a Buda-Dél tábor a Budaörsi úton, a régi Petőfi laktanyában. Itt 5-10.000 embert őriztek. Itt már az 1945 utáni politikai ellenfeleit is őrizte a politikai hatalom. Ez a tábor még nem az ÁVO/ÁVH fennhatósága alatt működött. Itt még fogadhattak látogatókat, kaphattak levelet, tarthatták a kapcsolatot a külvilággal.
- 1949-ben az internáltakat Kistarcsára telepítették át.
1950. május 5-én elfoglalta a tábort az ÁVH.

Táborok 1950 és 1953 között:
- Internáló táborok - itt már tilos volt a kapcsolattartás a külvilággal. Az internálás időtartama maximum kettő év lehetett volna, de ezt nem tartották be. Recsken, Kistarcsán, Tiszalökön, Kazincbarcikán, Kecskeméten, Sajóbábonyban és Bernátkúton működött internáló tábor. 1953-ban ezekben a táborokban öszesen több mint 5.000 fogoly volt. Ezeknek a foglyoknak igen kemény fizikai munkát is kellett végezni.
- A kitelepítettek táborai - 12 tábor a Hortobágyon. Közel 8.000 ember lett a déli és nyugati határsávból kitelepítve. Ők kötelesek voltak a Hortobágyi Államigazdaságnál dolgozni. Az 1951-es budapesti kitelepítettek többségükben nem ide, hanem a keleti megyékbe, kulákcsaládokhoz lettek kitelepítve. Ők bárhol munkát vállalhattak.
- Büntetőtáborokat 1952-ben hoztak létre törvényesen elítélt rabok számára. Ezek a Közérdekű Munkák Igazgatósága alatt működtek. A különböző szénbányákban dolgoztatták őket. 1953 elején már nyolc ilyen tábor működött. Csolnokon, Farkaslyuk-Tólápán, Kigyónon, Komlón, Oroszlányban, Ormosbányán, Tatabányán és Várpalotán. Itt több mint 23.000 rab dolgozott.     

II. Az 1953-as amnesztia, és az amnesztiának a táborokra gyakorolt hatásai.

Nagy Imre 1953. július 4-ei beszédében hirdette meg a kormányprogramot, melyben a törvénytelenségek legfontosabb elemeinek: az ÁVH-nak, a
kitelepítéseknek és az internálásoknak a megszüntetése is szerepelt. Ekkor 1953 júniusában az elítéltek összesített létszáma Magyarországon 40.734 fő volt, közülük 28.032-en dolgoztak, ebből 6445-en bányákban.
- Az internálások felszámolása: 1953. július 26-án született meg a 1034/1953 számú minisztertanácsi rendelet az internáló táborok feloszlatásáról, és a kitelepítések megszüntetéséről, amit szeptemberig kellett végrehajtani.
„Szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek bűne nem olyan súlyos, hogy szabadlábra helyezésük az állam biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyezteti. A kormány egyidejűleg megszünteti az internálás intézményét, az internálótáborokat pedig feloszlatja.”
Megindultak a szabadítások, az internáltak ügyeit bíróságon vizsgálták felül. A táborok éléről eltávolították az ÁVH-s parancsnokokat.
Az 5075 internált közül 3234 fő szabadult, sokan ref-fel, míg a többiek, 659 fő elítélésük után munkatáborokba és börtönökbe kerültek. Az 1182 fő külföldi állampolgár pedig visszatérhetett hazájába.
- A kielepítés felszámolása: Megszűnt a kitelepítés, de a fővárosi és a korábban a határsávokban élő kitelepítettek nem térhettek vissza az eredeti lekóhelyükre, és a kisajátított ingó- és ingatlan vagyonuk elvesztését sem kárpótolták.
- A köztörvényes elítéltek az amnesztia folytán harmadkedvezményben részesültek. Országosan 1953. június 1-jén összesen 40.734 fő volt táborba vagy börtönbe zárva. Közülük 13.820-an szabadultak a harmadkedvezmény révén. A szénbányászatban dolgozó 6445 elítélt közül 1316-an mehettek haza. 4894-en maradtak, a hiányzó létszámot pedig Márianosztráról, Vácról - 1000 fő és Recskről - 400 fő tervezték feltölteni.
Az amnesztia mindösszesen 758.611 személyt érintett. A rendelet csak a 2 év alatti büntetésre ítélt politikai elítéltekre vonatkozott. A többiek nem kaptak harmadkedvezményt, csupán annyi változás történt, hogy a rabmunkáltatásban megnőtt a súlyosabb politikai elítéltek aránya, vagyis magasabb ítélet esetén is külső munkahelyekre kerülhettek a börtönökből.

III. A harmadik rész az 1953 utáni táborokról szólt.

A Komárom-Esztergom megyei csolnoki táborról, az oroszlányi táborról, a tatabányai táborokról, a táborok foglyairól, létszámukról, összetételükről, a táborokban végzett munkáról, a munkakörülményekről, az ellátásról, a táborok őrségéről, a bánásmód megváltozásáról, a külvilággal való kapcsolattartásról, a szökésekről, a táborok "kulturális életéről".   

IV. Végül az előadás a táborok  1956-os eseményeinek bemutatásával zárult.

Marschal Adrienn beszélt arról, hogy Rákosi visszakerülésével a hatalomba, újra megnövekedett az elítéltek száma, újra elérte a 37.000 főt, majdnem az amnesztia előtti létszámot. 1956 nyarán, amikor Rákosit ismételten leváltották, újabb szabadítások következtek, amelyek már a politikai elítélteket is érintették, és a fogvatartottak száma lecsökkent 21.000 főre. A forradalom napjaiban az elítéltek a táborokból kitörtek, illetve az őrség kénytelen volt kiengedni őket. Részletesen ismertette az oroszlányi, tatabányai és csolnoki eseményeket, valamint az egykori rabok részvételét a harcokban. A forradalom leverését követően a munkatáborokat már nem állították vissza, de újra létrehoztak egy internáló tábort - előbb Kistarcsán, majd Tökölön -, csak az őrizeteseket nem internáltaknak, hanem közbiztonsági őrizeteseknek nevezték. A tököli tábort 1960-ban szüntették meg, ez jelentette a táborvilág végét.

Az előadás felvétele megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=PpeUYDIfP5Y&t=1s