Mit jelentett ’68 az erdélyi magyarság számára? Hogy jelenik meg a román-magyar együttélés Sütő András munkásságában? Hogy változott meg az „Erdély-élmény” a magyar közgondolkodásban? Hogy inspirálta a regény Horváth Charlie-t? Álomszerűség és a múlttal való szembenézés: az Anyám könnyű álmot ígér című regényről Papp István történésszel, Levéltárunk főosztályvezetőjével beszélgetett Pócs Nándor.

Elérhetőségek

Az adás az eddigiekkel együtt meghallgatható Spotify- és Youtube-listáinkon, az RSS-e pedig itt érhető el.

Részlet az adásból:

Pócs Nándor: Az írók vizsgája című sorozatunk következő állomása Erdély, a ’60-as évek. Fontos változások történnek ekkor Romániában. Ceausescu a főtitkár, aki az évtized végén került népszerűsége csúcsára, amikor nem vett részt a prágai tavasz eltiprásában, és úgy tűnik, hogy a román politika egyfajta harmadikutas pozícióra rendezkedik be Kelet és Nyugat között. 1967-ben engedik szabadon a tíz évig tartó palotafogságából Márton Áron gyulafehérvári püspököt is, és ekkor keletkezett - szerintem mondhatjuk - az egyetemes magyar irodalom egyik legfontosabb írása, Sütő András tollából Anyám könnyű álmot ígér címmel. Azt hiszem, ez egy olyan - nevezzük most így írás, ami a jelenlegi idősebb generáció számára kifejezetten meghatározó lehetett, hiszen újra az Erdély kérdésre irányította a figyelmet. Erről fogunk beszélgetni kollégámmal, Papp Istvánnal, levéltárunk főosztályvezető történészével.

Papp István: Köszönöm szépen a meghívást, és csak hogy csatlakozzam az előbbi megjegyzéshez, emlékszem, hogy egyszer beszélgettem (…) Kósa László művelődéstörténésszel, néprajzkutatóval, és ő mondta azt, hogy az 1960-as évek végén, amikor megváltozott a magyar közvélemény is, és elindult új eszmék, új ideák keresése, és az erdélyi kérdés ismét, mondjuk így, az érdeklődés egyik középpontjába került, akkor volt valamiféle várakozás, hogy egy nagy műre számítunk Erdélyből, és tulajdonképpen ez érkezett meg Sütő András jóvoltából, amely tulajdonképpen több éve készült már, és az Erdély iránt érdeklődő magyar irodalomtörténészek is figyelgettek különféle alkotókra, hogy kik lehetnek azok, akik valóban valami újat hozhatnak, megújíthatják akár az irodalmi, akár a közéleti beszédmódot, és így robbant be és váltott ki nagyon élénk kritikai és egyben közéleti érdeklődést Sütő Andrásnak ez a valóban sajátos műfajú összetett munkája. (…) az élénk kritikai visszhang az valóban megmutatkozott folyóiratok hasábjain, és ugyanakkor azt lehetne mondani, hogy az irodalmi teljesítményén túl, ahogy említetted is, egy nagyon szerencsés politikai közegben, pillanatban született meg.