Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon és az azt követő beszélgetéseken. Januári rendezvényünkre külső kutatóink közül Saád József szociológust, az ELTE docensét, a Telepesek Társadalmi Múzeum Alapítvány vezetőjét hívtuk meg, hogy számoljon be legújabb kutatásairól.

A következő előadás 2020. január 9-én 17 órakor kezdődik az ÁBTL aulájában (Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.).

Előadó: Saád József

Az előadás címe:

A militarizált Hortobágy 1950-1953

A KOMINFORM (SZKbP) Jugoszláv Kommunista Pártot (JuKP) elítélő 1948. 06. 30-i határozatát követően megkezdődött a Jugoszláviával érintkező határszakasz – hét megyét érintő –  védelmének megerősítése. A hadműveleti szempontokkal konform műszaki munkálatokkal (a déli védelmi rendszer kiépítésével) egyidejűleg folyt a határvédelem szervezeti és igazgatási átrendezése: az ÁVH alá rendelt határvédelmi karhatalom, a „zöld ávó” (1950. január 1.) és a külön igazgatás alá vont határsáv/határövezet létrehozása (1950. július 1.) Ehhez kapcsolódóan beindult, illetve folytatódott a határ menti területeken végrehajtott preventív célú tisztogatás. A szerzetesrendeket, „ellenséges elemeket” sújtó kitelepítések és ezek nyomán a tömeges menekülés, első nagy hulláma az 1950-es év első felére esett. A június 23-i – volumenét tekintve legnagyobb – akció során 2446 személyt telepítettek át családostól a Tiszán túl kialakított kényszermunkatáborokba. A júniusi akciót 1953 tavaszáig újabbak követték a déli, később a nyugati határ menti községekből, továbbá vidéki városokból, határövezeten kívüli településekből. Az alföldi táborokba eddigi ismereteink szerint az ország 556 településéből 2400 körüli családot, kb. 8500 személyt deportáltak.
  Előadásomban arra törekszem, hogy a kitelepítések egyik célterületére: Hortobágy pusztáira összpontosító társadalomtörténeti kutatásainkat az 1945-öt követő háborús állapot (Carl Schmitt) közvetlen készültségi szakaszba helyezésének és az ezzel párhuzamos társadalomszerkezeti átrendezésnek fogalmi keretei között értelmezzem. A térség hasznosítását célzó – több évtizedre visszamenő – előzmények áttekintése, úgy vélem, közelebb hozhat annak a kérdéskörnek a megválaszolásához, hogy a hadászat kiélezett helyzetében miért lett Hortobágy a társadalom- és katonapolitikai célok kitüntetett terepe. A háborús állapot és a struktúraformálás (társadalomkísérlet) szempontjait előtérbe állító megközelítésben a hortobágyi kitelepítés és táborvilág társadalma nem izolálható a potenciális hadműveleti terület – hátország kettősségére berendezkedett ország – kikényszerített népességmozgásaitól és a militarizált munkáltatás átfogóbb összefüggéseitől. Saját néhány ezer főre összpontosuló mikrotörténeti kutatásaink kapcsán kínálkozik néhány felvetés arra vonatkozóan, hogy ezeknek az összefüggéseknek a figyelembevétele indokolttá tenné a Rákosi-korszakkal különböző részterületeken folyó társadalomtörténeti kutatások egymásra vonatkoztatását és összehangolását. Mindennek szellemi hozamaként néhány korszakra vonatkozó fogalmi megközelítés pontosításának és esetleges átértelmezésének indokoltsága is felvetődhet. Előadásomban erre is kísérletet teszek.

Saád József